Hét érdekesség az amerikai elnökjelölti vitákról

Amerikaiak tízmillióit ülteti a tévékészülékek elé az a három esti műsor, amelynek keretében Barack Obama amerikai elnök és kihívója, az egykori massachusettsi kormányzó, Mitt Romney szemtől szemben találkozik egymással a választási vitasorozat alkalmával. A demokrata és republikánus elnökjelöltek televíziós vitáinak immáron félévszázados története van. Összeállításunkban hét érdekességet mutatunk be, amelyet érdemes tudni az elnöki szópárbajokról.

A kezdetek

Az Egyesült Államok korai történetében az elnökjelöltek még úgy gondolták, hogy illetlen dolog kampányolni, nem is beszélve az ellenfelek egymás elleni vitáinak bármilyen formában történő megjelenítéséről (bár természetesen voltak kivételek, például Abraham Lincoln és Stephen Douglas 1858-as szóbárbaja) - egészen addig, amíg John F. Kennedy demokrata szenátor és Richard Nixon republikánus alelnök a chicagói tévéstúdióban 1960. szeptember 26-án egy vita erejéig össze nem mérte erejét.

A szópárbajok történetében 16 évnyi szünet következett, ugyanis Lyndon Johnson elnök nem volt hajlandó 1964-ben vitába bocsátkozni ellenfelével, s ugyanígy tett Nixon 1968-ban és 1972-ben is.

Kennedy és Nixon vitája (1960)

Az elnökjelöltek szóbeli harcára már akkor is sokan voltak kíváncsian, az 1960. évi szeptemberi vita 66,4 millió nézőt ültetett le a készülékek elé, amit októberben még három vitaest követett. A közvélemény-kutatások szerint a szavazók voksait nagyban befolyásolják mind a mai napig az elnökjelöltek televíziós vitája, így minden apró gesztusra oda kell figyelniük. Nem beszélve a televíziós szakemberekről: egyes vélemények szerint igen rossz fényben tüntette fel Nixont, hogy borostáját és rosszul felvitt sminkjét világítással akarták elrejteni, ami olyan benyomást keltett a nézőkben, mintha az elnökjelölt izzadna.

A felfüggesztett kongresszusi törvény

Az 1934-es kommunikációs törvény előírta, hogy az amerikai műsorszolgáltatóknak egyenlő időt kell biztosítaniuk a közhivatali tisztségre „pályázók” számára. Annak érdekében, hogy az 1960-as televíziós vitát jogilag lehetővé tegyék, azaz, hogy csupán Kennedyre és Nixonra korlátozódjon a szópárbaj, ideiglenesen fel kellett függeszteni a vonatkozó törvényt.

A Szövetségi Kommunikációs Bizottság 1975. évi felülvizsgálata után a törvény lehetővé tette a nagy pártok elnökjelöltjei közti vitákat a Kongresszus bármiféle beavatkozása nélkül.

4500 kilométerrel odébb

Amikor Nixon és Kennedy az 1960-as kampány harmadik elnökjelölti vitáján vett részt, nem ugyanabban az időzónában voltak. Mindkét politikus egy-egy dobogó mögött állt, csak míg a demokraták jelöltje New Yorkban, addig a republikánusoké Hollywoodban volt, a moderátor és a vitafórum további három tagja pedig egy harmadik televízió stúdiójában foglalt helyet az 1960. október 13-án rendezett szópárbajban.

A nyitó és záróbeszéd nélküli, a keleti parti idő szerint reggel 7.30-kor kezdődő egy órás vitát 63,7 millióan követték figyelemmel az Egyesült Államokban.

Félórányi csend

Már csak kilenc perc volt hátra Gerald Ford elnök és demokrata kihívója, Jimmy Carter 1976. szeptember 23-i első vitája alkalmával, amikor hirtelen elment a hang. Az ABC műsorvezetője, Harry Reasoner biztosította a nézőket, hogy a felmerülő technikai nehézség nem valamiféle összeesküvés a vitázók egyike ellen.

27 percen keresztül az amerikai nézők a hangmérnökök ide-oda rohangálását, illetve a mereven, egy helyben, a pódium mögött csendben álló két vitapartnert nézhették. „Mindketten szerettünk volna leülni és pihenni egy kicsit, míg a technikusok helyreállítják a rendszert” – mondta Ford a PBS újságírójának, majd hozzátette: „de azt hiszem, mindketten elgondolkodtunk, vajon képesek leszünk-e fizikailag és mentálisan kezelni a helyzetet, illetve hogy hogyan jelenik meg mindez a képernyő előtt ülők számára.”

„Már megint ezzel jön”

Mivel 1980-ban Carter elnök úgy vélte, a három fő már tömegnek számít, nem volt hajlandó részt venni bármely olyan vitában, amelyben a republikánus Ronald Reagan és a független jelölt, John Anderson is jelen van - így a hivatalban lévő elnök hiányzott, amikor két ellenfele 1980. szeptember 21-én a kamerák elé állt.

A huzavona az első vita után tovább folytatódott, így az alelnöki vitát és az elnöki viták második felvonását is törölték. Végül a választás előtt egy héttel Carter kiállt republikánus vetélytársa ellen. A vitában hangzott el Reagan szájából a következő két mondat, amelyek egyből belekerültek a politikai lexikonokba: „Már megint ezzel jön”, illetve „Jobban él, mint négy évvel ezelőtt?”

A legnézettebb elnöki vita

A Nielsen Media Research felmérései szerint 80,6 millió amerikai tapadt a képernyőkre 1980. október 28-án, hogy megnézzék Reagan és Carter vitáját. A második legnézettebb elnöki vitára 1992-ben került sor, amikor George H. W. Bush elnök és demokrata kihívója, Bill Clinton nézett egymással farkasszemet. Ez a szópárbaj 69,9 millió amerikait vonzott a készülékek elé. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a 2008-as Obama-John McCain vita került, amelyre 63 millióan voltak kíváncsiak, ám ezt könnyedén háttérbe szorította az alelnöki vita: Joe Biden és Sarah Palin összecsapása közel 70 millió nézőt vonzott.

Carter és Reagan 1980 októberében

A viták sem kihagyhatatlanok

Az őszi elnökválasztási televíziós kampányok folyamatos harcban álltak az amerikaiak másik két népszerű kedvtelésével, a baseballal és az új televíziós sorozatokkal, így a politika – még az elnökjelölti vita sem – néha nem tudta elnyerni a szükséges adásidőt.

Az elmúlt években szerződési kötelezettségek biztosították, hogy a szópárbajok helyett inkább a baseball legyen terítéken. 2000-ben sok NBC állomás közvetítette az amerikai sportot a háromfordulós vita helyett, a Fox pedig úgy döntött, a baseball-elnökjelölti vita összecsapást megkerüli, s a James Cameron rendezte, Jessica Alba főszereplésével játszódó Sötét Angyal című sci-fi filmet sugározta.