Így igazodtak Ázsiában az iszlám felemelkedéséhez

A Cincinnati Egyetem történésze, Robert Haug január 3-án az Amerikai Történeti Társaság által szervezett konferencián mutatta be legújabb kutatásának eredményeit. Bár Nyugaton sokan ezen közel-keleti és közép-ázsiai országokat masszív iszlám hatalmaknak tekintik, fontos megjegyezni, hogy a 10. században, a 300 éves arab uralom után is csupán lakosságuk 50 százaléka lett muzulmánná. „Egyesek ezen területeket ma homogéneknek látják-láttatják, azonban a középkorban a birodalmak peremén a gazdasági, kulturális, politikai és vallási feszültségek légkörében nem minden ilyen egyértelmű”– magyarázta Haug.

Például a helyi lakosság iszlám hitre térítését nem támogatta az új arab elit. „A beérkező arabok, hogy megszilárdítsák a hatalmukat a határ menti területeken, fenn akarták tartani a különbséget saját maguk és a régebb óta ott élők között. Az új uralkodói réteg adókat és katonai illetékeket kívánt beszedni, és gondolkodásuk szerint mindezt könnyebb volt úgy megtenni, ha a célzott réteg pogány és nem saját hitbeli” – mondta Haug.

A korszak feljegyzései alapján a kutató azt is górcső alá vette, hogyan manővereztek a lakosok a gazdasági biztonságuk, a kulturális identitásuk megőrzése érdekében a változó társadalmi környezetben. Például a kora 9. századi feljegyzéseket és a 10. század végéből származó szövegeket összehasonlítva Haug megállapította, hogy a tárgyalt területen nőtt a mecsetek száma és a megerődített gazdaságokra utaló szókincs is merőben megváltozott.

Ezek a területek a sztyeppe szélének határterületein helyezkedtek el, ahol a fosztogatók gyakori vendégeknek számítottak, ezért a parasztok és uraik célszerűnek tartották megerősíteni gazdaságukat, amit azonban a kalifátus is fenyegetésként értelmezett. A helyi lakosság ezeket az elkerített területeket a „ribats” szóval illették, amely szót korábban sohasem használtak, mivel ez egy arab kifejezés volt, s az ún. védekező dzsihádra vonatkozott.

Az arab kifejezések adoptálása és használata azonban nem azt jelenti, hogy a lakosság szükségszerűen áttért volna az iszlám hitre, az amerikai szakértő szerint „ezen a területen egy átfedő identitásokkal rendelkező vegyes kultúra alakult ki.” Valószínűleg a politikai és gazdasági szükségszerűség vezethetett a szókincsben és a kultúrában bekövetkező változásokhoz. „Ez nincs ellentétben azzal, hogy például a michigani lakosok és a minnesotaiak szeretik a jéghokit, így kulturális tekintetben igazodnak Kanadához, azonban még mindig az Egyesült Államok lakosai” – mondta Haug.

Pénzérméket is vertek és használtak a határmenti területeken is, ami a helyi elitek harcára enged következtetni; céljük az volt, hogy a kalifátusban betöltött szerepüket tovább erősíthessék. „Az érmék arról adnak tájékoztatást, hogy ki volt az úr a háznál, a pénz nem hazudik, ha a hatalom egy másik kézbe kerül, az érméken is változás figyelhető meg” – így a kutató. Például a Bagdadban veretett érméken három név szerepelt: a kalifa neve, az örököséé és a terület kormányzójáé. A határterületeken azonban jóval gyakrabban változtak a fizetőeszközön szereplő nevek.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Ókori állam-berendezkedések
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Róma első császára ellen is háborúba ment az ókor egyik legharciasabb asszonya, Fulvia Antonia
• Mi volt Róma bukásának oka?
• Egyezményes súlyú fémdarabokat használtak pénzként a bronzkori Európában
• Jeruzsálemben került elő egy Aquincumban talált ókori bronzmécses párja
• Ki volt a történelem legrosszabb politikai tanácsadója?
• Mi okozta a Római Birodalom bukását?
• Hét meglepő tény a római nőkről
• Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
• Egész történelme során igen nagy volt Róma genetikai sokszínűsége