Háborús bűnösök Kelet-Európában: igazságtétel Szlovákiában

Államalapítók vagy háborús bűnösök

Tiso Hitlerrel

1939. március 14-én, Csehszlovákia szétesésével létrejött a szlovákok első "saját" országa, a hivatalosan független Szlovák Állam. Valójában azonban a náci Németország bábállamáról volt szó, amelyet sokszor inkább Berlinből irányítottak, mint Pozsonyból.

A Szlovák Állam vezetője, Jozef Tiso miniszterelnök, katolikus lelkész megítéléséről sokat vitatkoztaka történészek. Egy nemrég megjelent monográfia megfogalmazása szerint: "a történetírás részéről is kétség merült fel azzal kapcsolatban, vajon egy megalkuvó és döntéseivel teljesen tisztában levő antiszemitáról van-e szó, vagy csak a kedvezőtlen történelmi körülmények áldozatáról, aki úgy próbált e szituációból kikeveredni, hogy országának a lehető legkevesebb kára származzék". Az állam vezetőjeként azonban Jozef Tisónak óriási felelőssége volt abban, hogy a nyolcvanezres szlovákiai zsidóság többsége koncentrációs táborban végezte.

A Szlovák Államban már 1939-ben elkezdődött az árjásítás folyamata, majd 1941-ben a nürnbergihez hasonló zsidótörvényeket vezettek be, számos zsidót munkatáborba zártak. A deportálások igen hamar, a "végső megoldást" megfogalmazó wannsee-i konferencia után mindössze két hónappal (1942 márciusában) megkezdődtek.

1942 októberéig, alig fél év alatt hatvanezer zsidót deportáltak Auschwitzba; ekkor azonban azt főként nemzetközi nyomásra Tiso leállítatta. A deportálásokat 1943 tavaszán majdnem újraindították; hogy végül ez nem történt meg, abban komoly szerepet játszottak a budapesti zsidó körök, és Slachta Margit közbejárása is.

Tiso hatalomvágyó alakjánál is titokzatosabb Vojtech Tuka személyisége, aki a Szlovák Állam külügyminisztereként (és emellett a pozsonyi egyetem rektoraként) közismerten jó kapcsolatot ápolt a német politikusokkal, és eltökélt antiszemita volt. Nagy szerepet játszott a német védnökséget - azaz befolyást - biztosító ún. Schutzvertrag (védelmi szerződés) megkötésében a Szlovák Állam és Németország között, 1939 márciusában. Államszervezőként és ideológusként mind a náci bábállami jelleg kialakításában, mind a deportálásokban óriási szerepe volt; ő kétséget kizárólag elhivatottan hitt ennek a politikának a helyességében. A Szentszék pozsonyi képviselőjének szavaival: "Az őrültek pedig ketten vannak: Tuka, aki cselekszik és Tiso (...), aki - papként - mindezt hagyja!"

1. Államalapítók vagy háborús bűnösök
2. Jó kapcsolatokkal menekült meg