A XVI. század második felében Spanyolország a hatalma csúcsán volt, és úgy tűnt, hogy nincs erő, amely megállíthatná a gyarmatain bányászott arany révén döbbenetesen gazdaggá váló birodalmat. Ám a protestáns-katolikus ellentét által szabdalt Angol Királyság éppen ebben az időben vette át az uralmat a tengereken, amit részben az akkoriban igen jövedelmező „üzletágnak”, a kalózkodásnak köszönhetett. A legnagyobb sikert e téren pedig kétségtelenül Francis Drake aratta.

A talán máig legismertebb angol kalóz egy protestáns családban született, de hogy pontosan mikor, az nem tudható, mivel hivatalos feljegyzés a születéséről nem maradt fent, és a későbbiekben az életkorával kapcsolatban ellentmondó információk terjedtek el. Apja földművelőként dolgozott, majd később diakónus és lelkész lett Kentben, ahová azért menekültek, mert korábbi, devonshire-i lakhelyükön 1549-ben egy katolikus felkelés tört ki VI. Edward uralma ellen.

A 13 éves Francist az apja beajánlotta egy közeli ismerősének, aki a francia partok mentén kereskedett. A fiú hajósinasként kezdte, de a kapitány később annyira elégedett volt vele, hogy – gyermektelen lévén – a halála után ráhagyta a hajóját. Drake azt 23 évesen eladta, és betársult másodunokatestvérének, John Hawkinsnak a vállalkozásába.

A társas vállalkozó

John Hawkins számára a tenger nem volt ismeretlen, édesapja, William VIII. Henrik egyik kapitányaként szolgált. A fennmaradt írásai és levelei alapján egy művelt ember képe rajzolódik ki, aki értett a matematikához is, noha az nem ismert, hogy hol végezte az iskoláit. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy húszéves korában Plymouthban belekeveredett egy kocsmai verekedésbe, és megölt egy embert. Végül királyi kegyelmet nyert, miután bebizonyosodott, hogy ellenfele volt a támadó.

Hawkins az elsők egyikeként használta ki az atlanti kereskedelmi háromszög nyújtotta lehetőségeket. Ez lényegében úgy működött, hogy üzleti partnereitől pénzt szerzett, azokon hajókat szerelt fel, és a nyugat-afrikai térségbe exportált textíliákat, rumot és más javakat. Ott rabszolgákat vásárolt, akikkel telezsúfolta a hajóit, majd elvitorlázott velük a karibi térségbe, ahol nemesfémet vagy más, újvilági nyersanyagokat és luxuscikkeket vett az így szerzett pénzen, a friss rakományt pedig Angliában értékesítette.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2026. nyár számában olvasható.