Hitler elfeledett szövetségesei
Czókos Gergő

Fekete-Afrika Nerója

Ha találomra kiválasztott személyeket megkérnének, nevezzék meg azt a fekete-afrikai diktátort, aki elsőként eszükbe jut, a legtöbben talán Idi Amin Dadát mondanák. Az ugandai despota nevének széles körben történő megismeréséhez jelentősen hozzájárult a Forest Whitaker főszereplésével 2006-ban bemutatott, a tábornok uralmának valós eseményeit fiktív elemekkel ötvöző Az utolsó skót király című film is. Azonban a diktátor e film nélkül, pusztán kétes hírű tetteinek köszönhetően is komoly ismertségre tett szert. 

Ha csak a sikeres államcsínyeket nézzük, 1969 és 1983 között a hadsereg több mint hatvan alkalommal vette át erővel a hatalmat az afrikai országokban. Ezek egyike volt az ugandai hadsereg tábornoka, az ország egykori félnehézsúlyú bokszbajnoka, Idi Amin Dada vezetésével 1971 januárjában végrehajtott, Milton Obote kormányát megdöntő puccs.

Bokszbajnokból véreskezű diktátor

A katonai pályafutását a brit gyarmati hadsereg kuktájaként kezdő, majd Uganda 1962-ben elnyert függetlenségét követően fokozatosan a fegyveres erők főparancsnoki tisztségéig emelkedő Idi Amin egyik legfőbb célja a régió legütőképesebb hadseregének felállítása volt. Míg az 1960-as évek végén az ugandai vezetés még az éves költségvetés egytizedét fordította katonai kiadásokra, Idi Amin rezsimje a büdzsé közel egynegyedét. A hadsereg létszáma az 1962-es ezer főről az 1970-es évek közepére 20 ezerre emelkedett.

Különösen lényeges kérdéssé vált a felduzzasztott hadsereg lojalitásának biztosítása, ezért a tábornok gyakorlatilag szabad rablást engedélyezett a fegyveres erők kötelékeibe tartozók számára, a túlkapásokkal szemben pedig – némi eufemizmussal élve – megengedő magatartást tanúsított. Az erőszakszervezetek korlátlan hatalmát számos rendelkezés legitimálta. Egy 1972-es rendelet, amely a rablással gyanúsított személyek elfogásának bármilyen szükséges eszközzel történő foganatosítására adott engedélyt, szabad utat nyitott a biztonsági szerveknek még a gyilkoláshoz is. Ugyanabban az évben egy másik rendelkezés lehetővé tette a katonák számára, hogy a szükséges hatósági engedély nélkül bárkit letartóztassanak.

A rezsim fegyveresei pedig éltek is a lehetőséggel. Megszokottá váltak a rejtélyes eltűnések és a gyilkosságok. A tábornok hatalomra kerülve rögtön mészárlást rendezett az Obote hadseregének fő pilléreit alkotó acsoli és lango (két észak-ugandai népcsoport) katonák között, ám a legfőbb célpontja az értelmiség volt. A diktátor emberei elrabolták és megölték többek között a legfelsőbb bíróság elnökét, a független Uganda első miniszterelnökét, Benedicto Kiwanukát, és hasonló sorsra jutott a nagy tekintélyű Makerere Egyetem alkancellárja, valamint a Bank of Uganda vezetője is. Az anglikán egyház ugandai érseke, a rezsim elnyomó politikája ellen nyíltan tiltakozó Janani Luwum a hivatalos jelentés szerint két volt miniszterrel együtt autóbalesetben vesztette életét, miközben kihallgatásra szállították, holttestén – többek között a szájánál – azonban golyónyomok éktelenkedtek.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tél számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok