2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
ITT támogathatsz bennünket

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: július  •  Nap: 14
40 találat
[1]

1223. július 14.

Örökletes lesz a francia királyság

II. Fülöp Ágost király halála után, 1223. július 14-én a királyi cím a francia hercegek általi előzetes választás nélkül fiára, VIII. (Oroszlán) Lajosra szállt. Az örökletes királyság elve érvényesült. Ügyes politikájával II. Fülöp Ágost szilárd központi hatalom alapjait rakta le. A főhűbéri jog szigorú alkalmazásával - befolyásolta a vazallus hűbérurak leányainak és özvegyeinek házasságkötéseit, gyámságokat vállalt magára, hűbéreseinek mulasztásai esetén elidegenítette azok birtokait - sikerült számos fejedelemséget vagy saját magának megszereznie, vagy pedig azok tulajdonosait közvetlenül a koronához kötnie. Külső és belső hatalmának alapja a jól képzett zsoldossereg volt, amelynek finanszírozására angol minta szerint újjászervezte az adórendszert. A közigazgatást a neki személyesen felelős megbízottai segítségével központosította.

[2]

1240. július 14.

IV. Béla módosítja a pannonhalmi apátság népeinek 1226-ban kiszabott szolgáltatásait

[3]

1397. július 14.

Zsigmond király lemond Halicsról

Zsigmond király Iglón békét köt II. Ulászló lengyel királlyal és unokatestvérével, Vitold litván nagyfejedelemmel. A magyar király Ulászló élete tartamára lemond a halicsi királyságra vonatkozó igényéről. Ulászló viszont Podóliát illető jogait engedi át Zsigmondnak, továbbá támogatást ígér Moldva megszerzéséhez és a török elleni harchoz.

[4]

1402. július 14.

Timur Lenk győzelmet arat az oszmánok felett

Az üstökösként felemelkedő Timur Lenk egy tatár törzs főnökének volt a fia. Hódításai során elfoglalta Kelet-Turkesztánt, a Kaszpi-tenger déli vidékét, Perzsiát, Grúziát, Örményországot, Észak-Mezopotámiát, valamint Észak-Indiát. Az összecsapás Timur és I. Bajezid oszmán uralkodó között elkerülhetetlen volt. Timur hadereje messze felülmúlta Bajezidét. Ennek következében Ankara mellett az oszmánok megsemmisítő vereséget szenvedtek, maga a szultán is fogságba esett. Az oszmán állam darabokra szakadt szét, de ugyanez történt Timur birodalmával is, amikor 1405-ben meghalt. Az ankarai vereség következtében a Magyarországra nehezedő oszmán nyomás jelentősen csökkent.

[5]

1411. július 14.

Zsigmond elismeri bátyja IV. Vencel cseh király német királyi címét

[6]

1660. július 14.

Ali Váradot ostromolja

Ali pasa 50 ezer emberrel ostrom alá veszi Váradot

[7]

1683. július 14.

Kara Musztafa megkezdi Bécs ostromát

[8]

1709. július 14.

I. József bűnbocsánatot ígér azoknak, akik 4 héten belül meghódolnak előtte

[9]

1789. július 14.

A Bastille ostromával megkezdődik a francia forradalom

A Bastille ostroma adja meg a jelet, amelyre az egész országban kitör a forradalom. A Bastille eleste az ancien régime összeomlásának jelképévé válik. Párizs már napok óta forrong, a nép fegyvert követel, és egyre többen jelentkeznek az újonnan felállított Nemzetőrségbe (1789. VII. 11.). Július 14-én reggel Párizsban elterjed a hír, hogy az Invalidusok Házában fegyvert osztanak. A párizsi nép, melyet végsőkig felbőszített az élelmiszerhiány, Necker menesztése és az, hogy a király nem hajlandó szentesíteni a Nemzetgyűlés határozatait, felfegyverkezik és a Saint Antoine külvárosban levő börtönhöz, a Bastille-hoz vonul. A harc három órakor kezdődik. A párizsiak benyomulnak az erőd őrsége által feladott előudvarokba. Amikor az ostromlók a Bastille főbejáratánál lévő csapóhídhoz érnek, az erőd parancsnoka, Launey márki lőparancsot ad. Az ostrom három órán át tart. 160 ostromló hal vagy sebesül meg. Amikor a tömeg az ágyúkat a csapóhidas kapu felé fordítja - eddig a falakat lőtték -, a parancsnok jelzi, hogy hajlandó feladni az erődöt. Az invalidusok kikényszerítették a börtön kapujának megnyitását. A tömeg benyomul az erődbe, lefegyverzi az őrséget, kiszabadítja a foglyokat, és feldúlja a börtönt. Ezt követően a városházára viszik, ahol meggyilkolják a Bastille parancsnokát. A Bastille bevétele csupán epizód a forradalom történetében. Világos jelzése annak, hogy a hadsereg tetemes része már nem hajlandó a lázadó tömegre lőni. Az erőd parancsnokának azért kellett kapitulálnia, mert egyre több katona tagadta meg az engedelmességet, és erősítésre sem számíthatott. A nép azért gyűlöli a Bastille-t, mert ez a királyi önkény szimbóluma. A Bastille-ba kerültek a király személyes parancsára fogva tartottak. Sorsuk - így szabadon bocsátásuk is - a király döntésétől függött. A letartóztatásokra titokban került sor, a letartóztatottakat lefüggönyözött hintón szállították a Bastille-ba, az őrök nem láthatták őket, a foglárok nem beszélhettek velük. A foglyokat csak jóval később hallgatták ki, azt sem tudták, meddig lesznek letartóztatva. Az utolsó évtizedekben a foglyok két csoportja különböztethető meg. Némelyeket családjuk kérésére, a botrány vagy a nyilvános tárgyalás elkerülése végett tartóztattak le, zömük azonban olyan tudós vagy író, aki művében bírálta az abszolutista kormányzást, és annak visszaéléseit. Ezért gyűlölték a szólásszabadság hívei a Bastille-t. Az ostrom idején már alig volt foglya a Bastille-nak, és a forradalommal nem rokonszenvező írók szerint ők sem örültek a szabadulásnak, mert nem volt hová menniük. Nem sokkal később az erődöt lebontották, hogy nyoma se maradjon a múlt jelképének.

[10]

1792. július 14.

II. Frigyes Vilmos porosz király hadat üzen Franciaországnak

[11]

1817. július 14.

Madame de Staël élete

1817. július 14-én, 51 éves korában meghal korának egyik leghíresebb írónője, Germaine von Staël-Holstein bárónő. Madame de Staël - XVI. Lajos pénzügyminiszterének, Jacques Neckernek a lánya - már fiatal korában történelem-, irodalom- és filozófiaoktatásban részesül. Hamarosan lehetővé válik számára, hogy anyja szalonjában művészek, politikusok és tudósok rendszeres találkozóin vegyen részt, melyeken szellemes megjegyzései általános elismerést keltenek. 1786. június 14-én Germaine Necker házasságot köt a svéd követtel, Magnus Staël von Holstein báróval. Átköltözik a svéd követségre, a párizsi Rue du Bacra és szalont nyit. Korai periódusában támogatja a francia forradalom eszméit, de az alkotmányos monarchián belül a kétkamarás rendszer mellett érvel, s a forradalmi fejlődés későbbi fázisában teljes befolyásával a jakobinusok mérséklésére törekszik. 1792-ben menekülni kényszerül Párizsból, de Maximilien Robespierre bukása után visszatér Franciaországba, ahol hamarosan ismét népszerű szalont nyit. 1796. decemberében Madame de Staël először találkozik Napóleonnal. Személyéért lelkesedik, nem a konzuli kormányzásért, így az utóbbit csak fokozatosan kezdte bírálni. Napóleon elutasító magatartása és hatalmi törekvései hamarosan ellenállást váltanak ki belőle, s politikájának elszánt ellenfelévé válik. 1803-1815 között száműzetésben, folyamatosan külföldön él, leginkább a Genfi-tó melletti Coppet-ban, amely ezáltal európai szellemi óriások találkozóhelyévé válik. Madame de Staël korának egyik legnagyobb írónőjeként aratott megérdemelt elismerést. Már nagy munkája "Az irodalomról" megjelenése előtt (1800) összesen 15 kötetet publikált. 1803-ban kiadják "Delphine" című regényét, 1807-ben pedig a "Corinne"-t, s mindkettő bejárja egész Európát. Egy németországi utazása során a berlini udvarban megismerte August Wilhelm Schlegelt, aki a későbbiekben éveken át kísérőjéül szegődött. Többek között az ő ösztönzésére írta meg hatkötetes művét "Németországról" címmel, melynek első kiadását 1810-ben, Napóleon utasítására megsemmisítették. Madame de Staël megmentett azonban egy példányt, s így a napóleoni kor német kultúrájának valamennyi aspektusáról áttekintést nyújtó munkát a véres 1813-as évben újra megjelentette. 1815 után a sok munka s az aktív politizálás következtében testileg kimerült és legyengült Madame de Staël visszavonul a nyilvánosságtól. Bár fenntartja még szalonját, egészsége gyorsan romlik. 1817. február 21-én egy fogadás során agyvérzést kap és lezuhan a lépcsőről. Több hónapos gyötrelmes szenvedés után hal meg Párizsban.

[12]

1834. július 14.

Pozsonyban megalakul a liberális országgyűlési ifjak Társalkodási Egylete

[13]

1848. július 14.

A Délvidék helyzete, a szerbek törekvései

A dél-magyarországi szerbek I. Lipótnak az 1690-es években többször megújított kiváltságaira hivatkozva külön szerb vajdaságot kívántak kialakítani. Március 27-én az újvidéki szerb gyűlés mindezt Magyarország keretén belül képzelte el. Kossuth azonban a területi különállás gondolatát visszautasította. Május 13-án, a karlócai szerb gyűlés kimondta a Magyarországon élő szerbek teljes politikai önállóságát, vajdát választott, és ki akarta jelölni Magyarországon belül a szerb vajdaság határait. Bécsből és Belgrádból is támogatták ekkor a szerb nemzeti törekvéseket. Belgrádban, a még török fennhatóság alatt álló Szerbiában a Karagyorgyevics-uralkodóház szerette volna elérni minden szerb egyesítését egyazon nemzeti államban. Szerbiából ezrével jöttek önkéntesek a magyarországi szerbek megsegítésére. Bécs természetesen semmit nem tett azért, hogy megakadályozza a szomszédos Szerbiából érkező fegyveresek átáramlását. A harcok 1848 júniusában kezdődtek meg. A szerbek megerősített táborokat hoztak létre, s megtámadták a Bácska és a Bánság német, román és magyar településeit. A szerb táborok közül a legnevezetesebb a szenttamási volt, amelyet a magyar csapatok 1848. július 14-től igyekeztek megostromolni. A délvidéki hadműveletek, melyek borzalmai emlékezetesek maradtak, magyar szempontból sikertelenek voltak, és Szenttamás is csak 1849 tavaszán került magyar kézre.

[14]

1848. július 14.

A magyar hadsereg eredménytelenül ostromolja a szerb felkelők erősségét, Szenttamást (Bács vm.).

[15]

1849. július 14.

Kossuth és Bălcescu magyar - román megbékélési tervezetet ír alá

Kossuth kormányzóelnök és Nicolae Bălcescu aláírja a magyar - román megbékélési tervezetet. ~ A román felkelők két héten belül leteszik a fegyvert és felesküsznek "Magyarhon függetlenségére". A magyar kormány elismeri a román nemzetet, s túl az április 14-én felajánlottakon, biztosítja a román többségű megyék kétnyelvűségét, a román nemzeti ortodox egyház megszervezését, az évenkénti nemzeti gyűlést; az erdélyi majorsági jobbágyokat mentesíti a feudális kötelezettségek alól. Egy második egyezmény felhatalmazza az emigránsokat, hogy Magyarországon román légiót szervezzenek. ~ Kossuth kormányzóelnök Aulich Alajos tábornokot hadügyminiszterré nevezi ki. ~ I. Ferenc József lemondatja Hám János esztergomi érseket, ki visszatér a szatmári püspöki székbe.

[16]

1865. július 14.

Először sikerül a Matterhorn megmászása

Elsőként sikerül egy brit és francia hegymászókból álló csapatnak, Peter Taugwalder és fia svájci hegyivezetők segítségével, a Matterhorn megmászása. A csapat tagjai, akik elsőként érik el a wallisi Alpok 4478 m magas csúcsát: Edward Whymper, Lord Francis Douglas, Michel Croz, Douglas Robert Hadow és Charles Hudson. A csapat sikerét azonban a leereszkedésnél történt halálos baleset árnyékolja be: a résztvevők közül négyen - Douglas, Croz, Hadow és Hudson - szerencsétlenül járnak. Csak a Taugwalder család két tagja és Edward Whymper térnek vissza épségben. Három nappal később a svájci-olasz határon fekvő Matterhorn-csúcsot egy olasz faluból, Valtournanche-ból származó csapat mássza meg Giovanni Antoni Carrel vezetése alatt az olasz oldalról.

[17]

1868. július 14.

Az Osztrák - Magyar Monarchia kereskedelmi szerződést köt Svájccal.

[18]

1869. július 14.

Vasútépítés

A vasút a gazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazata. 1867 előtt Magyarországon három nagy magántársaság (Déli Vasút, Osztrák Államvasút, Tiszavidéki Vasút) szerzett döntő gazdasági pozíciókat. A Bécs-központú magyar vasúthálózat 1867. után fokozatosan Pest-centrikussá vált. A csődbe ment Magyar Északi Vasút államosításával 1868-ban megalakult a Magyar Királyi Államvasutak (MÁV). A magán-vasúttársaságok államilag garantált kamatok mellett építették a vonalakat. Az 5-6%-os kamatgarancia persze gyakran a panamák melegágya lett. Az építtető felvette a nagy összegű hiteleket a kormány kamatgaranciája mellett, azután megszökött, vagy csődöt jelentett. A veszteségek a költségvetésre hárultak. A legnagyobb visszaéléseket a Magyar Keleti Vasútnál követték el. Az 1867-ben elkezdődött nagy vasútépítési láznak az 1873. évi gazdasági válság vetett véget. Az építkezések üteme csak 1882-től erősödött fel ismét. A vasutakat 1891-ig fokozatosan államosították, egységes állami vasúthálózat alakult ki. Ezt a MÁV kezelésében működtetett helyi érdekű vonalak, magánvasutak egészítették ki. A fővárost Lemberggel összekötő, 435 km-es fővonalat 4 vasúttársaság 7 részletben (1859-1887) építette meg. A Budapest-Berlin közötti legrövidebb összeköttetést a Kassa-Oderbergi Vasúthoz csatlakozó Budapest-Salgótarján-Ruttka fővonal biztosította. A fontos Budapest-Predeal közötti 762 km-es fővonalat 3 vasúttársaság 12 részletben (1857-1879) építette ki. A főváros, az Alföld és tenger közötti közvetlen személy- és áruforgalmat 1873-tól a Budapest-Fiume vasútvonal biztosította. Magyarország és Szerbia összeköttetését 1883-tól a Budapest-Zimony közötti vasút teremtette meg.

[19]

1869. július 14.

A király szentesíti a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869:IV. törvénycikket.

Elválasztja a közigazgatástól az igazságszolgáltatást, és általánossá teszi a bírák kinevezését.

[20]

1876. július 14.

Az uralkodó fölmenti ideiglenes megbízatása alól Andrássy Gyula grófot, és Leopold Friedrich von Hofmann bárót nevezi ki közös pénzügyminiszterré.

[21]

1884. július 14.

A `Vadnyugat` legendás revolverhősei

Pat Garret békebíró (seriff) Lincoln megyében, Új-Mexikóban 1884. Július 14-én lelövi, a rendőrgyilkosság miatt halálra ítélt Henry McCarthy-t, azaz Billyt, a `kölyköt`. 21 évesen bekövetkezett halálával véget ér a Vadnyugat meseszerűen kalandos életű `revolverhősének` pályafutása, de Mississippitől nyugatra fekvő vidék továbbra is tűzfészek marad. Itt az egyéni profitéhség, a hatalom utáni vágy és a gazdagság uralkodik, a jog gyakran az erősebbek oldalán áll. Az emberi dicsvágy mellett a társadalmi igazságtalanságok kedvező talajt teremtenek az erőszakos vitákra, amelyekben egyes gengszterek nemzeti hírnévre tesznek szert. Billy, `a kölyök` 1877. augusztus 17-én lőtte le az első embert, egy kovácsot, aki őt még fiatalabb korában gyakran megverte. 1880-ban, Lincoln megyében belekeveredett egy `legelőháborúba`, amelyben farmerek és állattenyésztők harcoltak (1874. XI. 24.). John Wesley Hardint, aki 12 éves korában lett gyilkos, a Nyugat legkeményebb "párbajhőseként" tartják számon. 1875-ben 25 év fegyházbüntetésre ítélik, ebből 17 évet leül és börtönévei alatt jogot és teológiát tanul. 1895-ben lelövik. Jesse James 1866-ban kezdte pályafutását. Testvérével, Frank Jamessel a legsikeresebb vonatrablók közé tartoztak. 1882-ben orvul lelövik. A törvény oldalán tiszteletreméltó seriffek mellett kétes személyek is állnak, mint a híres Wyatt Earp, aki néha-néha mint "revolverhős" is tevékenykedett.

[22]

1886. július 14.

A király szentesíti a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886: XXIX. törvénycikket.

[23]

1887. július 14.

Új technológiák a vas- és acéliparban

75 éves korában, szülővárosában, Essenben meghal Alfred Krupp acéliparos. Nevével nemcsak az esseni vállat, Európa egyik legnagyobb acélművének felemelkedése köthető össze, hanem a nehézipar műszaki és gazdasági továbbfejlődése is. Bányaüzemek, ércbányák, nagyolvasztók és feldolgozó vállalatok tartoznak a Krupp-konszernhez. A szerszámgépkészítés olyan műszaki csúcsteljesítményei mellett, mint az 50 tonnás gőzkalapács (`Fritz`), az esseni gyárban elsősorban fegyvereket gyártanak. Alfred Krupp - aki az `ágyúkirály` melléknevet kapta - és cége hírnévre tett szert, Európa egyik legjelentősebb `fegyverkovácsa` lett. Krupp műszakilag korának színvonalán állott; az acéltermelésben 1865-ben, Németországban elsőként vezette be az 1855 óta Bessemer-eljárásként ismert találmányt. 1871-ben állították fel az első Martin-kemencét, amelyben az 1864 után szabadalmaztatott Siemens-Martin-eljárással sokkal értékesebb acél készült, mint a korábbi Bessemer-módszerrel. 1853-ban Essenben építették az első hengerművet, a gyártási eljárást még Angliából szerezték be. Műszaki területen egy másik német cég is előretört: 1885. január 27-én Reinhard és Max Mannesmann bejelentették a varrat nélküli acélcsőhengerlés szabadalmát. Eddig csak hegesztett acélcsövet tudtak előállítani. Az új, ferde hengerlési eljárás során a tömör acéltömbök üreges testté alakulnak át. A német acélipar termelésének gyors bővítése ellenére Nagy-Britannia - az ipari forradalom hazája -, mint korábban, most is az élen marad: a szén- (185 millió tonna) és nyersvastermelésben (8 millió tonna) Németország előtt áll (89, illetőleg 4,7 millió tonna).

[24]

1889. július 14.

Megnyílik a II. Internacionálé első kongresszusa Párizsban.

A Magyarországi Általános Munkáspártot Frankel Leó és Ihrlinger Antal képviseli.

[25]

1900. július 14.

Megnyitják a párizsi Olimpiai Játékokat

[26]

1903. július 14.

Az uralkodó Agenor Goluchowski gr. közös külügyminisztert bízza meg ideiglenesen a közös pénzügyminiszteri teendők ellátásával.

[27]

1905. július 14.

A Patyomkin orosz páncélos legénységének hat matróza hivatalos látogatásra Pestre érkezik.

[28]

1909. július 14.

Theobald Bethmann-Hollweg német birodalmi kancellári kinevezést kap.

[29]

1912. július 14.

Megkezdi működését New York-ban az első amerikai Magyar Színtársulat.

[30]

1917. július 14.

Georg Michaelis kancellári kinevezést kap a Német Birodalomban.

[31]

1917. július 14.

Finnország kikiáltja függetlenségét

[32]

1919. július 14.

Kun Béla Clemenceautól kéri a Tiszántúl kiürítését

Kun Béla külügyi népbiztos Clemenceau-nak adott válaszában ismerteti a román hadsereg fegyverszünetet sértő sorozatos támadásait, és ismételten kéri a Tiszántúl kiürítését. ~ A szövetséges missziók Nagykikindán (Torontál vm.) tartott konferenciája elhatározza a Tanácsköztársaság elleni támadást, és megbeszéli annak részleteit. ~ A Forradalmi Kormányzótanács kinevezi Landler Jenőt a Vörös Hadsereg főparancsnokává.

[33]

1920. július 14.

Megalakul Budapesten a Keresztény Községi Párt, Wolff Károly vezetésével.

[34]

1931. július 14.

Magyarországon életbe lép a szükségrendelet

A bankok két napig zárva vannak

[35]

1941. július 14.

Tito népi fölkelést hirdet

Joszip Broz Tito meghirdeti a jugoszláv népi fölkelést a németek ellen.

[36]

1956. július 14.

Átadják rendeltetésének a Keleti-főcsatornát

[37]

1988. július 14.

Az MSZMP KB radikális gazdaságátalakítási programot fogad el

Az MSZMP KB ülésén a radikálisabb gazdaságátalakítási programot fogadják el. Ez elôirányozza a piaci eszközök fokozott alkalmazását (importliberalizálás, forintleértékelés, az ár- és bérrendszer átalakítása, a teljes foglalkoztatottságra való törekvés feladása). A testület indokoltnak nevezi, hogy törvényben szabályozzák a gyülekezési és egyesülési jogot. Az ülésrôl elôször sugároz összefoglalót a rádió és a televízió.

[38]

1989. július 14.

Százezrek vesznek búcsút Kádár Jánostól

Százezrek vesznek búcsút Kádár Jánostól az MSZMP KB székházában felállított ravatalánál, és több tízezren kísérik utolsó útjára a Kerepesi temetô munkásmozgalmi panteonjába.

  • Ifj. Rajk László nyilatkozatot tesz közzé, miszerint szándékában áll elvitetni szülei földi maradványait a munkásmozgalmi panteonból.
  • A Magyar Október Párt és a Magyar Radikális Párt demonstrációt tart Budapesten a Münnich Ferenc utcában: leragasztják az összes utcatáblát, és felszegezik a Nádor utca feliratot.

    [39]

    1995. július 14.

    Újra látható a Feszty-körkép

    Ópusztaszeren megtörténik a csaknem négy év alatt restaurált Feszty-körkép ünnepélyes szakmai átadása.

    [40]

    1997. július 14.

    Spanyolországban milliók tüntetnek

    Spanyolországban milliók tüntetnek a nagyobb városok utcáin az ETA terrorista akciói ellen, miután a baszk szeparatista szervezet kivégzett egy 29 éves városi tisztviselôt.

  • Bezár