Három magyar érdeme a transzformátor
2015. május 2. 10:54 MTI
Százharminc éve, 1885. május 2-án mutatták be a transzformátoros áramelosztási rendszert Budapesten, amivel megoldódott a villamos áram nagy távolságra történő gazdaságos, jó hatásfokú szállítása és elosztása.
Korábban
A villanyáramot sokáig csak világításra használták, Edisonnak a gyakorlatban is használható első izzólámpái 1879 végén gyúltak ki. A nagy amerikai feltaláló a kisfeszültségű egyenáramra esküdött, lámpái is ezzel működtek. Edison egyszer azt mondta, hogy a váltakozó áram ipari felhasználásáról hallani sem akar, a német Ernst Werner von Siemens sem hitt a váltóáram jövőjében.
Az egyenáram azonban gondokat is okozott. A vezetékek vesztesége miatt az erőművekben termelt 110 voltos árammal csak egy kilométeres körzeten belül lehetett biztosítani az ellátást, megoldatlan maradt a villamos energia nagyobb távolságra történő gazdaságos szállítása és elosztása. Az első használható eljárással 1882-ben állt elő a francia Gaulard és az angol Gibbs: az indukció jelenségét felhasználó, nyitott vasmagos, primer és szekunder tekercsekkel működő készülékük váltakozó feszültségű árammal táplálta a lámpákat. Az 1884-es torinói kiállítást részben így világították meg, a rendszer már 40 kilométerre juttatta el az áramot, de rendkívül költséges volt, és bonyolultsága miatt gyakran hibásodott meg.
A kiállításon a Ganz-gyárat képviselő Bláthy Ottó Titusznak feltűnt, hogy a rendszer nem alkalmaz zárt vasmagot, és próbaként - természetesen titokban - vasrúddal rövidre zárta az induktor pólusait. Tapasztalatairól beszámolt Zipernowsky Károlynak, s együtt folytatták a kísérletezést "a villamos fény osztására", azaz egy áramforrásról egyszerre több lámpa táplálására. A párhuzamos kapcsolást Déri Miksa vizsgálta, aki a kísérletek után új elosztórendszert dolgozott ki.
Déri és Zipernowsky 1885. január 2-án nyújtották be szabadalomkérelmüket párhuzamos kapcsolású, 1:1-től eltérő, tetszőleges áttételű váltóáramú induktorok alkalmazásán alapuló elosztórendszerre, amely még nyitott vasmagú volt. Márciusban - Bláthyval kiegészülve - már hárman adták be a zárt, pólus nélküli vasmagú trafó szabadalmát, mely a köpeny- és magtranszformátort, továbbá a szigetelt vashuzalból vagy lemezből készült vasmag különböző változatait is magában foglalta. Ekkor használták először a transzformátor szót. A május 2-án megnyílt Magyar Országos Kiállítás teljes világítása már az új elosztási rendszerrel készült, és a berendezés az egész szakmai világ érdeklődését felkeltette. Nagy előnye volt, hogy a távoli lámpákat úgy lehetett ki- és bekapcsolni, hogy a többi fényereje nem változott.
A transzformátor általában adott feszültségű villamos teljesítményt más feszültségű villamos teljesítménnyé alakít át. A villamos teljesítmény annál kisebb veszteséggel szállítható nagy távolságra, minél nagyobb a feszültség. A transzformátoros elosztó rendszer nagy előrelépést jelentett a villamosenergia-ellátásban: a párhuzamos kapcsolású készülékek feszültsége nagymértékben függetlenedett a terheléstől, a zárt vasmag alkalmazásával a mágnesező áram elfogadható értékre csökkent, és javult a hatásfok.
A feltalálók nevének rövidítéséből világszerte ZBD-modell néven ismertté vált első berendezés luzerni szállodák világításához került, a másodikat az Edison-cég rendelte meg egy milánói színházhoz, az új rendszerre épülő első nagy erőművet Róma városa rendelte a Ganztól. A feltalálók a fontosabb ipari országokban szabadalmaztatták a rendszert, amelyet sokan mégis jogtalanul utánoztak. A Ganz általában megnyerte a pereket. Az Edison cég képviselője 1885-ben, budapesti látogatása után a szabadalom megvételét javasolta Edisonnak - akkor még hiába, mert a feltaláló továbbra sem akart a váltakozó árammal foglalkozni. Egy évvel később, Bláthy amerikai útján mégis megállapodtak: Edisonék a rendszerre 20 ezer dolláros opciót kaptak, de csak 5 ezret fizettek ki, amiből újabb per lett.
Amerikában a Gaulard-Gibbs-szabadalom opcióját Edison nagy vetélytársa, a kezdetektől a váltakozó áramra esküdő George Westinghouse szerezte meg. Az ő cége megismerve Dériék rendszerének előnyeit, megpróbálta a kettőt összedolgozni, szabadalmaikkal megkerülték a magyarokét. A Ganz nem lépett időben kapcsolatba velük, ezért a rendszer Amerikában Westinghouse nevét viseli. Az elsőbbségi vita a múlt század hatvanas éveire dőlt el, és a washingtoni Smithsonian Múzeum két Ganz-trafót állított ki, hangsúlyozva a magyar cég elsőbbségét.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
- Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
- Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
- Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
- A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
- Így működött a kádári megtorló gépezet
- Az Eiffel-tornyot kétszer is megpróbálták eladni ócskavasnak 09:51
- A hét legismertebb Mária-jelenés szerte a világban 09:05
- A nemzet költője sem tudott segíteni a kiállhatatlan nyelvzsenin tegnap
- 10 tény a Mona Lisáról tegnap
- Ókori eredetű a karácsonyfa-állítás szokása tegnap
- Rejtély, miért tűnt el a krétai civilizáció tegnap
- Amikor karácsony napja tűzszünetet hozott tegnap
- Hatalmas lakomákkal ünnepelték a karácsonyt a középkorban tegnap