Őrült önkísérletek és feltalálók a történelemben

Volt, aki tűt szúrt a szemébe, más üveget és kavicsot evett, illetve olyan is akadt, aki saját magát műtötte meg, vagy szó szerint feláldozta magát a tudomány oltárán. Következzenek a történelem legvakmerőbb kísérletei.

Aki megülte a rakétaszéket

A Ming-dinasztia tisztviselője, Van Hu munkásságát legendák egész sora örökítette meg, történetét pedig a mai napig népszerű feldolgozások színesítik. Mint ismeretes, a 16. században élt feltaláló volt a történelem első tudósa, aki űrutazással kísérletezett, a Hold egyik kráterét például az ő emlékére Wan-Hoo kráternek nevezik.

A népszerű történet szerint Van Hu egy speciális széket készített, amelyek aljára 47 darab rakétát szerelt. A rakéták lefelé néztek, amelyeket egyszerre kellett begyújtani; a tudós ekkor felmászott a székbe, és szolgálóival begyújtatta a rakétákat. Hatalmas robbanás és füst keletkezett, Van Hu pedig köddé vált. A monda szerint az űrbe jutott, de sokkal valószínűbb, hogy a felszabaduló energia porrá égette a feltalálót a szerkezettel együtt.

Aki tűt szúrt a szemébe

Bár Isaac Newtont elsősorban mint fizikus, matematikus, csillagász és filozófus ismerjük, nem szabad megfeledkezni az angol tudósnak az optikában tett felismeréseiről sem: a polihisztor vizsgálta a fénytörés jelenségét, fényelméletet alkotott, s saját kezűleg megépített egy új teleszkópot, amely ma Newton-távcső néven ismert.

Newton prizmákkal kísérletezett, de hamar rájött, hogy ezekből nem ismerheti meg a szem anatómiáját, sem pedig azt, hogy a szem hogyan érzékeli a színeket. A tudós - olvasható a színekről szóló tanulmányában - ekkor fogott egy fűzőtűt, amit a szeme és járomcsontja közé szúrt, majd addig nyomta belülről szemgolyóját, amíg fekete és fehér körök jelentek meg előtte.

Aki felakasztotta magát

Nicolae Minovici bukaresti kriminológus, orvos kísérletei során többször felkötötte magát a 20. század elején, hogy megtudja, mit éreznek a felakasztottak haláluk pillanatában.

Minovici a hóhérkötelet a mennyezetre erősítette, fejét közé tette, majd segítői felhúzták. Bár lába nem hagyta el a földet, állítólag pokoli fájdalmat érzett, az „önfulladásos” vizsgálat eredményeképp pedig egy hónapon át alig tudott nyelni.

Az általa írt Tanulmány a felakasztásról című értekezés a román mellett (1904) francia nyelven is megjelent (1905), a kétszáz oldalas munkát világszerte elismerték és az összes komolyabb kutatás idézett belőle.

Aki kiugrott az Eiffel-toronyból

Franz Reichel, vagy ahogy tragikusan végződő kísérlete után nevezték, Repülő Szabó, egy osztrák származású, Franciaországban élő szabó volt, aki egy pénzdíjas felhívásra pilóták számára készült ejtőernyő kifejlesztésén dolgozott.

Reichel 1912. február 4-én hajtotta végre kísérletét és saját maga tesztelte az ejtőernyőt az Eiffel-tornyon - nem hallgatott barátaira, pedig kérték, hogy inkább egy bábura kösse szerkezetét. Reichel végül 60 méteres magasságból ugrott le, az ernyő azonban nem működött, ő pedig azonnal szörnyet halt. A végzetes kísérletről legalább négy francia lap is közölt fotókat, sőt filmre is vették, így ez volt vélhetően az első, végzetes balesetről készült felvétel a történelemben.

Aki kivette a saját vakbelét

Milyen érzés, ha valakin műtétet hajtanak végre? Tényleg szükség van az általános anesztéziára, vagy elég a helyi, regionális érzéstelenítés? Ezekre a kérdésekre kereste a válasz a 20. század elején dr. Evan O’Neill Kane pennsylvaniai sebész, aki azt akarta bizonyítani, hogy sok sebészeti eljáráshoz felesleges a teljes altatás.

Kane 1919-ben az egyik elfertőződött ujját, két évvel később pedig a saját vakbelét távolította el. Az amerikai sebész korábban már közel négyezer vakbélműtétet hajtott végre, magát pedig egy tükörrel – felpárnázva – műtötte meg. Az önműtét során egyetlen "malőr" történt: a vágáson "kiugrott" Kane bele, de a sebész állítólag ekkor sem vesztette el hidegvérét.

Aki saját magát katéterezte

A szívkatéteres vizsgálat ma már elterjedt eljárás, amely során a test egy nagyobb erén keresztül vékony csöveket, katétereket vezetnek a szívbe. Persze nem volt ez mindig így, a 20. század eleji felfogás szerint, ha valamit a lüktető szívbe vezetnek, az csakis halállal végződhet.

A híres röntgenfelvétel, jól látható a fehér vonal, a szívkamrába vezető katéter

Máshogy gondolkodott erről Werner Forssmann. A fiatal német sebész 1929-ben elsőként, saját magán végezte el az emberi szív szondázását: a Berlin melletti Eberswalde kórházban könyökvénáján keresztül katétert vezetett fel saját szívkamrájába, s ezt röntgennel ellenőrizte. Kísérletének jelentőségét kollégái azonban nem ismerték fel, Forsmannt kirúgták és urológus lett. A történelem végül igazságot szolgáltatott, Forssmann 1956-ban megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott kutatásaiért.

Aki üveget evett

A Chicagói Egyetem kutatója, Frederick Hoelzel egészen különös kísérletbe kezdett a húszas években: üveget, kavicsot, spárgát, huzalt és acélgolyókat nyelt le, mivel arra volt kíváncsi, hogy a nevezett matériák milyen gyorsan haladnak végig a beleken. A „rekordot” egy madzag jelentette: alig másfél óra alatt „ürült ki” Hoelzel szervezetéből.

Hoelzel kegyetlen diétáját a harmincas években is folytatta, s állítólag egyedül karácsonykor szüneteltette embertelen kísérletét. Bár a csontsovány Hoelzel még az American Journal of Physiology egyik számában is beszámolt vizsgálatának eredményeiről, professzori címet nem kapott és pszichológiai asszisztens maradt. Az Emberi Bakkecske – ahogy a sajtó nevezte – önveszélyes kísérlete ellenére hosszú életet élt.