Víz alatti drónnal tárják fel Seattle elfeledett hajóroncsait

Távvezérlésű robot tengeralattjáróval kezdték meg a Seattle szívében fekvő Lake Union fenekén nyugvó több tucatnyi történelmi hajóroncs szisztematikus feltárását. Az eddigi merülések során a szakemberek már két korábban ismeretlen roncsot is azonosítottak a Shipwreck City néven emlegetett területen.

A tudományos feltárást Phil Parisi robotikai kutató vezeti Libbie Barnes, a Seattle-i Történeti és Ipari Múzeum (MOHAI) kurátora, valamint George Spano tengerbiológus bevonásával. A kutatócsoport egy Finn névre keresztelt távvezérlésű eszközzel vizsgálja meg a korábban csak felszíni szonárral regisztrált mintegy száz víz alatti célpontot.

A tóra jellemző rendkívül rossz látási viszonyok miatt a megközelítéshez precíziós GPS-adatokat és oldalirányú szonárt használnak, majd a robot beépített kameráival és fényforrásaival vizuálisan is rögzítik az objektumokat. A munkát jelentősen nehezíti a hajótestek biológiai szennyeződése, a kiterjedt korrózió, valamint az illegális horgonyzások okozta szerkezeti romlás. Az elmúlt hónapokban a szakemberek huszonegy órányi merülés során harmincnégy objektumot vizsgáltak meg, amelyek közül legalább húsznak a kilétét sikeresen megerősítették.

A legutóbbi mélyvízi vizsgálatok során a népszerű Gas Works Park közelében a kutatók dokumentálták a Foss 54 nevű, csaknem harmincméteres acéluszályt, egy katonai vagy ipari célokra átalakított tizenkét méteres partraszálló hajót, valamint az Irene nevű fahajó maradványait.

A Lake Union geológiai és emberi történelme rendkívül gazdag múltra tekint vissza. A víztömeg nagyjából tizenkétezer évvel ezelőtt jött létre, amikor egy vastag jégtakaró visszahúzódása ék alakú völgyet vájt a tájba. A terület eredeti lakói, a duwamish indiánok saját nyelvükön, a lushootseed dialektusban XáXu7cHoo néven ismerték a tavat, amely szabad fordításban legkisebb tavat jelent. A törzset a tizenkilencedik században betelepülő európai telepesek erőszakkal kiszorították a tó partjáról, megnyitva az utat a radikális átalakulás előtt.

A huszadik század elejére a Lake Union Seattle robbanásszerűen fejlődő ipari központjává vált. A fafeldolgozás, a szénszállítás és a hajógyártás helyszíneként a tó vize intenzív teherforgalmat bonyolított le, aminek következtében számtalan vitorlás, uszály és még egy második világháborús aknakereső hajó is a mélybe süllyedt az évtizedek során. Parisi és csapata munkája nemcsak a történelmi értékeket katalogizálja, hanem rávilágít a modern kor súlyos környezeti terhelésére is, mivel a roncsok mellett jelentős mennyiségű gumiabroncsot és műanyaghulladékot találtak a mederben.

A projekt végső célja a tó teljes víz alatti archívumának létrehozása, amely a jövőben a régészeti és állományvédelmi stratégiák alapjául szolgálhat.