Visszatér Bellunóba a fél évszázada ellopott reneszánsz Madonna-festmény
Öt évtizeddel eltűnése után visszakerül eredeti helyére egy ritka reneszánsz festmény, Antonio Solario „Madonna és gyermeke” című műve. Az alkotást a norfolki Barbara de Dozsa őrizte, aki sokáig nem akarta visszaszolgáltatni azt. Végül egy műkincsekre szakosodott ügyvéd kitartása és saját lelkiismerete győzte meg.
A festmény eltűnése és útja
A 16. századi festményt, amelyet Antonio Solario, azaz Lo Zingaro (A cigány) készített, 1872-ben vásárolta meg a bellunói Polgári Múzeum. Az alkotó más munkái a londoni National Gallery gyűjteményében is megtalálhatók.
A művet 1973-ban lopták el a múzeumból több más festménnyel együtt. Néhányat később Ausztriában találtak meg. A Solario-festményt ebben az időszakban vásárolta meg ismeretlen forrásból Barbara de Dozsa férje, a néhai de Dozsa báró.
A házaspár a festményt norfolki otthonukban, a Fakenham melletti East Barsham kastélyban őrizte, amelyet egykor VIII. Henrik „kis vidéki palotájának” nevezett. A festmény holléte egészen 2017-ig ismeretlen volt.
A felfedezés és jogi huzavona
2017-ben De Dozsa megpróbálta eladni a képet egy regionális aukciósházon keresztül. Ekkor egy, a Belluno múzeumhoz köthető személy felismerte az alkotást, és elindult a visszaszerzési folyamat.
A festmény 2020-ban visszakerült De Dozsához, mivel a Covid-járvány miatti korlátozások késleltették az olasz hatóságok dokumentumküldését. A brit rendőrség így nem tudott időben intézkedni.
Barbara de Dozsa ekkor még a tulajdonjoggal érvelt, hivatkozva az 1980-as brit elévülési törvényre. Eszerint ha egy ellopott tárgyat hat éven túl jóhiszeműen vásárolnak meg, a vásárló jogszerű tulajdonossá válhat.
Christopher Marinello, az Art Recovery International alapítója – amely lopott műkincsek felkutatásával foglalkozik – éveken át próbálta meggyőzni De Dozsát. A jogi tárgyalásokat térítésmentesen vállalta, hogy segítsen Belluno városának, ahonnan családja származik.
Marinello az elévülési törvényre hivatkozó érvet „képtelenségnek” nevezte. Mint mondta, mivel a festmény az Interpol és az olasz rendőrség adatbázisában szerepelt, sem eladni, sem kiállítani, sem szállítani nem lehetett volna anélkül, hogy lefoglalásának kockázata ne merült volna fel.
Lelkiismereti döntés és hazatérés
Végül Barbara de Dozsa feltétel nélkül beleegyezett a visszaszolgáltatásba. Marinello így nyilatkozott: „Visszaállította az emberiségbe vetett hitemet, amikor manapság oly sokan próbálják megtartani az ellopott műtárgyakat. Ő bebizonyította az ellenkezőjét.”
Hozzátette: „Amikor az ellopott műkincsek visszaszolgáltatásáról és a helyes cselekedetről van szó, idegesítően kitartó tudok lenni. De végső soron Barbara döntött, és bölcsen döntött.”
A festmény visszajuttatásának logisztikai költségeit az Arte Generali műkincsbiztosító állta adomány formájában, noha hivatalosan nem kapcsolódott az ügyhöz. Marinello hangsúlyozta: „Az ő támogatásuk nélkül ez a helyreállítás sosem történt volna meg.”
Belluno polgármestere, Oscar De Pellegrin így fogalmazott: „A festmény visszaadása a városnak azt jelenti, hogy visszakapjuk a város identitásának, történelmének és lelkének egy darabkáját.”
További eltűnt műkincsek nyomában
Ez is érdekelhet
A Bellunóból eltűnt festmények között szerepel még egy Madonna-ábrázolás: Placido Fabris 19. századi olasz művész alkotása. Ez az olasz rendőrség lopott műkincsek adatbázisában ma is megtalálható.
Christopher Marinello a nyilvánossághoz fordult: „Ha bárki felismeri ezeket a festményeket magán- vagy közgyűjteményekben, kérem, lépjen velem kapcsolatba. A Solario visszatért az Egyesült Királyságból – ezek miért ne térhetnének vissza?” Barbara de Dozsa nem kívánt nyilatkozni.
