Végigkalandozta a világot, de Anglia meghódításába belebukott a viking király

Norvégia királya

Egy évvel később, 1047-ben Magnus meghalt, végső rendelkezése szerint pedig Norvégiát Harald, Dániát pedig Sven kapta meg. Utóbbi Magnus vetélytársa volt korábban a dán trónért. Harald azonban nem kívánt belenyugodni a döntésbe, és hosszas háborút indított Sven ellen.

A harc éveken keresztül elhúzódott, de nem területszerző háború volt, hanem portyák sorozata. Harald alighanem szívesen elfoglalta volna Dániát, de az emberei inkább fosztogattak, ennek esett áldozatul az egyik legismertebb viking kereskedelmi központ, Hedeby is. A döntő ütközetre 1062-ben került sor a tengeren. Harald erői győztek, de rettenetes áldozatok árán, így a norvégok és a dánok inkább békét kötöttek.

Tostig Godwinson fogadja York városának megadását a vikingekkel szövetséges haderő előtt

Hiába zajlottak azonban a szakadatlan háborúk, a Norvég Királyság a belső békének köszönhetően fejlődésnek indulhatott. Harald házassággal biztosította az egyik legerősebb klán hűségét, majd a dánokkal vívott háborúk után leverte az északi tartományok lázadását. Emellett értékálló pénzt veretett, és Kijevből, valamint Bizáncból egyházi személyeket hívatott, hogy folytassák a keresztény térítést.

Az utolsó vállalkozás

Harald azért is zárta le a dániai konfliktust, mert igényt formált Anglia trónjára. Angliát ugyanis Magnus is a magáénak tekintette. Amikor Hitvalló Eduárd angol király meghalt, és Harold Godwinson foglalta el a trónt, a norvég király szövetkezett az új uralkodó fivérével, Tostiggal, akitől elvették Northumbriát.

III. Harald (k, kezében bárddal) halálának ábrázolása Matthew Paris 13. századi, „Hitvalló Eduárd király élete” című krónikájában. A legtöbb egyéb forrás szerint azonban a norvég uralkodóval a nyakába fúródó nyílvessző végzett.

Az invázióhoz magával vitte Elisivet, és a fiát, Olafot is, míg Norvégiát az idősebb fiára, Magnusra hagyta a hadjárat idejére. Szövetségesének megnyerte még a skót király, III. Malcolm támogatását is. Kezdetben sikerek övezték a vállalkozást, mivel Northumbria összegyűjtött erőit Yorktól nem messze legyőzték, és a város is megadta magát. Csakhogy addigra az angolok új királya már a közelben járt, ezért a sereg harmadát a hajóknál hagyva Harald elindult Stamford Bridge-hez, hogy ott csatára kényszerítse ellenfelét.

Az angol had azonban túlerőben volt, ráadásul a támadók a páncélzatuk nagy részét a hajóknál hagyták. Harald ennek ellenére csatát vállalt, ám hosszú küzdelem után végül vereséget szenvedett. A norvégok királya állítólag már a csata elején elesett, amikor nyíllal lőtték át a torkát. Halálával az angliai viking támadások korának is leáldozott.

1. Családi perpatvarok
2. A nyugati front harcosa
3. Cselszövések és palotaforradalmak
4. Visszaút
5. Norvégia királya

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”