2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Valóban rendelkezett a Harmadik Birodalom „lopakodó” harci repülővel?

2020. február 19. 15:20 Múlt-kor

Tudományos fantasztikum és újjászületés

A két fivér útjai ezt követően elváltak: míg Walter a háború után újjászervezett nyugatnémet légierőnél folytatta karrierjét, Reimar matematikai doktorátusa megszerzését követően Argentínába emigrált, ahol továbbra is csupaszárny, illetve deltaszárnyú repülőgépek tervezésével foglalkozott.

Ezek egyike volt a kísérleti jellegű, az argentin narancsexport felvirágoztatására hivatott DINFIA IA 38 „Naranjero” is. Reimar 1994-ben hunyt el argentínai birtokán, míg Walter 1998-ban Németországban.

A Ho. 229 V3 prototípus eközben előbb Franciaországba, majd az Egyesült Államokba került, ahol 1952-ben a Smithsonian Intézet szerezte meg.

Évtizedeken át szinte teljesen elfeledve pihent egy raktárban, azonban az 1990-es években a csupaszárny konstrukciójú amerikai B-2 „lopakodó” bombázó, valamint a némiképp hasonló F-117-es „lopakodó” vadászrepülő harctéri sikerei nyomán újra a köztudatba került.

Sok laikus gondolta úgy, hogy a Harmadik Birodalomnak a csupaszárny prototípusokkal már 1945-ben a radar által nehezen észlelhető technológia volt a birtokában, ez azonban nem ennyire egyszerű.

A korszerű „lopakodó” harci repülők esetében nem csupán a repülőgép formája teszi lehetővé a radarjelek alacsony fokú visszaverését, ebben szerepet játszik különleges külső borításuk, valamint felületük nagy, szögletes panelekből való felépítése is.

Valódi, a radar számára teljesen „láthatatlan” repülőgép nem létezik – a „lopakodó” repülők nagy sikere kialakításuk mellett legalább ennyire múlik az egyes küldetések precíz megtervezésén, ami által minimálisra csökken az ellenséges radarrendszereknek való kitettségük.

Az 1980-as években zajló fejlesztés idején a meglehetősen futurisztikus formájú repülőgépekről nyilvánosságra kerülő képek kapcsán maga Reimar Horten is azt állította, hogy a V3 prototípus külsején faszén borítást terveztek elhelyezni, hogy elnyelje a radarsugarakat. Amellett, hogy Reimar állítása nagy valószínűséggel nem igaz, a faszén ebben aligha segített volna.

Mindazonáltal kétségtelen, hogy a Horten-fivérek tervrajzai és prototípusai szerepet játszottak a mai „lopakodók” kifejlesztésében. A többek között a B-2 típussal is előrukkoló Northrop Grumman (korábban Northrop) vállalat egykori vezető tervezője, Jack Northrop rendkívül nagy érdeklődést mutatott a Horten-konstrukciók iránt, és cége már az 1940-es évek második felében – ekkor még tolólégcsavaros hajtással – alkotott kísérleti csupaszárny bombázókat az Egyesült Államok légiereje számára.

A hidegháború idején zajló „UFO-mánia” idején az is komolyan felmerült az amerikai légierő szakértőinek körében, hogy a sokak által észlelt, különös alakú repülő járművek a nyugati szövetségesek által nem ismert, a Vörös Hadsereg kezébe került Horten-tervek a Szovjetunió által megépített példányai lehetnek. E feltevés végül alaptalannak bizonyult.

A Smithsonian Intézethez tartozó washingtoni Nemzeti Légi- és Űrmúzeum szakértője, Russell Lee – aki részt vett a zsákmányolt prototípus 2011-es restaurálásában – egy érdekes felfedezésről számolt be.

„Amikor levettük ezeket a fa paneleket a középső rész aljáról, láttuk, hogy ott égésnyomok találhatók” – mondta Lee. „Ez arra utal, hogy a hajtóműveket járathatták.”

Habár sokak fantáziáját ragadta meg az évek során a „náci lopakodó” gondolata – elég csak Az elveszett frigyláda fosztogatói című filmben feltűnő fiktív, tolólégcsavaros csupaszárny repülőgépre gondolni –, arra nincs bizonyíték, hogy a Ho. 229 V3 prototípus valaha felszállt volna, további példányok pedig, amelyeket esetleg harcban is bevethettek volna, nem készültek.

A restaurált prototípus ma a Smithsonian egyik kihelyezett intézményében, a Virginia állambeli Chantilly-ben található Steven F. Udvar-Hazy Centerben tekinthető meg az állandó kiállítás részeként.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
A Reimar Horten által Argentínában tervezett DINFIA IA 38 „Naranjero” (kép forrása: Wikimedia Commons)A Ho. 229 V3 prototípus a restaurálás során (kép forrása: Flickr)A prototípus géptörzse hátulról (kép forrása: Wikimedia Commons)A Ho. 229 V3 prototípus géptörzse szemből (kép forrása: Wikimedia Commons)A zsákmányolt Ho. 229 V3 prototípus megérkezése az Egyesült Államokba (kép forrása: Wikimedia Commons)Az amerikai légierő B-2 bombázója a Csendes-óceán felett 2006. május 30-án (kép forrása: Wikimedia Commons)A Northrop YB-35 jelű tolólégcsavaros kísérleti bombázója, amely 1946. június 25-én szállt fel először)Reimar Horten az egyik prototípussal (kép forrása: Pinterest)Walter és Reimar Horten két csupaszárny makettel (kép forrása: Pinterest)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár