Vakrepülés a szabadságba: sötétben szerelte össze a téli álmot alvó repülőt, hogy átszökjön a Vasfüggönyön
2026. február 4.-Múlt-kor
60 évvel ezelőtt, 1966. január 29-én a Komárom megyei rendőrségre egy egészen elképesztő bejelentés futott be: valaki az éj leple alatt bontott tetőn keresztül behatolt a kecskédi repülőtér hangárjába, saját kezűleg üzemképes állapotba hozott egy szétszerelt repülőgépet, és felszállt vele. A disszidálási kísérlet egyszerre volt egy zseniális autószerelő technikai bravúrja és egy tapasztalatlan pilóta végzetes tévedése - derül ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára legújabb forrásközléséből.
A Kádár-korszakban a disszidálás számos formáját választották a menni akarók, de a repülőgép-eltérítés vagy -elkötés a legkockázatosabbak közé tartozott. A kecskédi eset azonban még ebben a műfajban is egyedülálló. A főszereplő egy fiatal autószerelő és vitorlázórepülő volt, akinek édesapja már 1949-ben az Egyesült Államokba szökött. A fiú 1965-ben próbált legálisan, turistaútlevéllel Olaszországba jutni, ám kérelmét „devizanehézségekre” hivatkozva elutasították. Amikor 1966 elején újabb áremeléseket jelentettek be, úgy érezte, nincs maradása: elhatározta, hogy „más megoldást talál”.
A fiatalember nem volt akárki a szakmájában. Munkatársai szerint ő volt köztük a legjobb szakember, aki „nemcsak azokat a javításokat végezte el, amelyeket mondtak neki, hanem az általa észrevett egyéb hibákat is”. Erre a precizitásra és tudásra szüksége is volt. A kiszemelt gép, egy PO–2-es (a legendás szovjet kétfedeles) ugyanis „téli álmát” aludta: biztonsági okokból főbb alkatrészeit kiszerelték, sőt, a szerelők rejtett hibákat is előidéztek benne, hogy megakadályozzák az illetéktelen használatot.
A disszidálni vágyó férfi azonban ismerte a terepet. Január 27-én éjjel már próbálkozott, de akkor nem járt sikerrel. Január 28-án éjjel visszatért. Zseblámpája – amely a vallomása szerint „hol égett, hol nem” – fényénél, a sötét hangárban nemcsak összeszerelte a gépet, de elhárította a szándékosan okozott műszaki hibákat is. Reggel 5 órakor kinyitotta a kapukat, és a sötétség leple alatt a levegőbe emelkedett.
A technikai zsenialitás azonban kevés volt a sikeres repüléshez. Bár a férfi „ezüstkoszorús” vitorlázórepülő volt, motoros gépet soha életében nem vezetett. „Éltemben először vezettem motoros repülőgépet és idegességemben elemi hibákat vétettem” – vallotta később. A sötétben nem látta a műszereket, a felhős időben a csillagok után sem tudott tájékozódni.
A terv Ausztria volt. A valóság azonban Jugoszlávia lett. Két óra repülés után – bár üzemanyaga négy órára elegendő volt – elvesztette időérzékét és tájékozódó képességét, így Kapronca (Koprivnica) térségében földet ért. A jugoszláv hatóságok még aznap átadták a magyar határőrségnek.
Az ítélet borítékolható volt: tiltott határátlépés és légi jármű jogellenes külföldre vitele miatt 3 év szabadságvesztést kapott. A történet tragikomikus csattanója azonban a kártérítés volt. Bár a Magyar Honvédelmi Sportszövetség nem tett feljelentést a gép használata miatt, a bíróság kötelezte a férfit 970 forint megfizetésére. Ezt az összeget az elhasznált benzin és olaj ára, valamint egy kisebb sérülés javítása tette ki, amit a gép szárnya szenvedett a hangárból való kitoláskor.
A történet azonban végül happy enddel zárult, igaz, évtizedekkel később. A férfi 1981-ben, immár házasként, feleségével együtt látogatói útlevéllel az Egyesült Államokba utazott – és ezúttal már nem tért haza.
