UNESCO-javaslati listára került egy pakisztáni régészeti lelőhely
A pakisztáni Haibar-Pahtunhva tartomány kulturális örökségének megőrzése szempontjából mérföldkőnek számít, hogy a Szvát-völgyben fekvő Bazira-Barikot régészeti lelőhely felkerült az UNESCO világörökségi javaslati listájára. Az indiai szubkontinens egyik legfontosabb történelmi helyszíne a hellén, a buddhista és az iszlám hagyományok egyedülálló találkozási pontja volt.
- A pakisztáni Szvát-völgy térségéből elsőként jelölték az UNESCO világörökségi javaslati listájára a több ezer éves múltra visszatekintő Bazira-Barikot lelőhelyet.
- A feltárások egy kiterjedt ókori város maradványait, köztük hellén, buddhista, hindu és iszlám építészeti emlékeket hoztak a felszínre az olasz régészeti misszió munkájának köszönhetően.
- A megfelelő örökségvédelmi intézkedések végrehajtása esetén az ősi település 2028 vagy 2029 folyamán kaphatja meg a hivatalos és teljes körű világörökségi státuszt.
A Szvát folyó bal partján fekvő lelőhely egy dombra épült fellegvárból és a hozzá csatlakozó hordaléksíkságból áll. Luca Maria Olivieri, a helyszínen több évtizede dolgozó olasz régészeti misszió vezetője szerint a terület kivételes történelmi mélysége adja a jelölés kiemelkedő jelentőségét. A szisztematikus feltárások a korabeli városi élet szokatlanul részletes képét rajzolták meg.
A régészek tervezett utcarendszert, lakóházakat, műhelyeket és védelmi infrastruktúrát azonosítottak, amelyek mellett buddhista sztúpák és kolostorok is felszínre kerültek. A legjelentősebb felfedezések közé tartozik egy késő kusán kori városi templom, valamint egy korai buddhista szentély, amelynek eredete az időszámításunk előtti harmadik századra nyúlik vissza.
A térség történelmi háttere szorosan összefonódik a tágabb gandhárai régió kulturális hálózataival. A régészeti bizonyítékok alapján a területen már az időszámításunk előtti második évezredben éltek emberek. A történelmi forrásokban Bázira vagy Vadzsiraszthána néven azonosított várost Krisztus előtt 327-ben Nagy Sándor is elfoglalta indiai hadjárata során.
A hellenisztikus periódust követően a kusán, a kusán-szászánida, a késő történelmi hindu sahi, majd a korai iszlám korszakok is nyomot hagytak az épített környezeten. A feltárások során előkerült gazdag leletanyag, köztük a görög, kharosti és bráhmi feliratok, a kerámiák és a szobortöredékek a szaidu saríf-i régészeti múzeumban tekinthetők meg.
Ez is érdekelhet
A javaslati listára való felvétel az első lépés a teljes körű UNESCO-státusz elnyerése felé, amelyen a tartományi régészeti főigazgatóság az olasz szakemberekkel, köztük Francesco Saverio Fera örökségvédelmi szakértővel közösen dolgozik. A hosszú távú koncepció célja Bazira-Barikot integrálása egy szélesebb régészeti zónába, amely magába foglalná a közeli Gumbat Balo Khale és Amluk-dara lelőhelyeit is az Ilam-hegy környezetében.
Olivieri hangsúlyozta, hogy a lelőhely jövője a hatékony védelemen múlik, mivel az emberi tevékenység és a természeti folyamatok már károsították a maradványokat. Megfelelő állagmegóvás esetén a helyszín 2028-ra vagy 2029-re válhat a világörökség részévé.
