Mégsem fogadja el Pakisztán a víz alatti örökségvédelmi egyezményt

A Régészeti és Múzeumi Hivatalnak címzett hivatalos elemzésben a NIO kifejtette: bár az egyezmény örökségvédelmi céljai elismerendők, Pakisztán tengeri zónái szigorúan titkos haditengerészeti folyosókat, tenger alatti kábelútvonalakat és stratégiai tengeri létesítményeket is magukban foglalnak.

Az intézet arra figyelmeztetett, hogy a ratifikációval járó nemzetközi jelentéstételi és együttműködési kötelezettségek térinformatikai és vízrajzi adatok kiszolgáltatását tennék szükségessé. Emellett hangsúlyozták, hogy az országnak jelenleg nincs meg a kellő intézményi és technikai kapacitása – hiányoznak a képzett tengeri régészek, a speciális kutatóhajók és a konzerváló laboratóriumok – az egyezmény előírásainak maradéktalan betartásához.

Gazdasági szempontból a paktum alapelve (amely az eredeti helyszínen, "in situ" történő megőrzést szorgalmazza) korlátozhatná a tengerfenék ipari célú feltárását. Ez a hatóság szerint hátrányosan érintené az olyan kulcsfontosságú projekteket, mint a gwadari (Gvadar) mélyvízi kikötő bővítése, a nyíltvízi szénhidrogén-kutatás és a halászat.

A NIO szerint Pakisztán az ENSZ Tengerjogi Egyezménye alapján már most is teljes körű joghatóságot gyakorol a felségvizei felett, így a hazai jogszabályok megerősítése célravezetőbb, mint a külföldi beavatkozással fenyegető többoldalú kötelezettségvállalás. Mindez jelentős politikai fordulat, hiszen a kormányzat tavaly augusztusban még a dél-ázsiai régió első ratifikálójaként kívánt csatlakozni az UNESCO programjához.

Az Arab-tenger elsüllyedt emlékei

Az Arab-tenger és a mai Pakisztán partvidéke az ókori és középkori tengeri selyemút, valamint az indiai-óceáni kereskedelem egyik legfontosabb, évezredes csomópontja volt. A víz alatti kulturális örökség ezen a területen magában foglalja az elsüllyedt kereskedőhajókat, a tengerszint-emelkedés miatt elárasztott ősi partvidéki településeket, valamint a történelmi navigációs útvonalak tengerészeti infrastruktúráit.

Bár a pakisztáni vizek régészeti szempontból nagyrészt még feltáratlanok, a tengerfenék módszeres kutatása a jövőben kulcsfontosságú adatokat szolgáltathat többek között az Indus-völgyi civilizáció tengeri kapcsolatairól.

Az UNESCO 2001-ben elfogadott egyezménye a víz alatti kulturális örökség védelméről azt a célt szolgálja, hogy a tengerfenéken nyugvó, legalább száz éve elsüllyedt történelmi emlékeket globálisan megóvja a fosztogatástól, a kincsvadászoktól és a kereskedelmi célú kitermeléstől. Mivel a nemzetközi vizeken a hagyományos állami joghatóság gyakran korlátozott, az egyezmény a nemzetközi együttműködésre épít.

Ugyanakkor számos part menti állam – Dél-Ázsiában jelenleg egyetlen ország sem írta alá a paktumot – pontosan a NIO által is megfogalmazott szuverenitási, hadászati és gazdasági aggályok miatt utasítja el a csatlakozást, előnyben részesítve a nemzeti hatáskörben tartott régészeti feltárásokat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor történelmi magazin

• Forró magyar őszök – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Holokauszt 1944-ben: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Páratlan párok: megjelent a Múlt-kor téli száma
• Horthy Miklós ingadozó trónkérdései
• Rákosi 1956 utáni ismeretlen levelei
• A Hunyadi-dinasztia tündöklése és bukása
• Kulisszatitkok az Egri csillagok forgatásáról