Újraértékelték a neolitikus kannibalizmus spanyolországi régészeti leleteit
Alapvetően változtatja meg a kőkorszaki emberi viselkedésről alkotott tudományos képet a Journal of Archaeological Science folyóiratban a neolitikus kannibalizmus témakörében megjelent friss tanulmány. A nemzetközi munkacsoport három granadai barlang leletanyagának modern újraelemzésével bizonyította, hogy az őskori emberevés nem egységes gyakorlat, hanem nagyon is eltérő társadalmi és rituális események sorozata volt.
- A Journal of Archaeological Science folyóiratban megjelent új tanulmány három spanyolországi barlang ötven éve feltárt csontleleteit vizsgálta újra modern módszerekkel.
- Az eredmények bizonyítják, hogy az őskori emberevés nem egyetlen, homogén viselkedésforma volt, hanem évszázadokon át ismétlődő, eltérő indíttatású események sorozata.
- A kutatók a maradványokon a tömeges mészárlás, a trófeagyűjtés és a vörös pigmentekkel kísért szimbolikus rituálék nyomait egyaránt azonosították.
A kutatás során a spanyol Nemzeti Kutatási Tanács és a Katalán Humán Paleoökológiai Intézet szakemberei csaknem ezer emberi csontot vizsgáltak meg a Malalmuerzo, a Carigüela és a Majolicas barlangokból. Ezeket a maradványokat Miguel C. Botella professzor vezetésével még az 1970-es években tárták fel, ám a modern radiokarbonos kormeghatározás és a gépi tanuláson alapuló statisztikai modellek alkalmazása csak az utóbbi időben vált lehetővé.
A Krisztus előtt 5000 körüli időszakra datált Malalmuerzo barlang egyetlen, rendkívül erőszakos esemény nyomait őrzi. A legalább harminchat áldozattól származó, minden korosztályt képviselő több mint hétszáz csonttöredék sérülései arra utalnak, hogy egy teljes közösséget mészároltak le és fogyasztottak el egyetlen időpontban.
Ezzel éles ellentétben a Carigüela barlangban talált maradványok az újkőkor különböző szakaszaiban végbement, évszázadokra elszigetelt, de visszatérő eseményeket jeleznek. Ezen a helyszínen a kutatók emberi koponyákból tudatosan kialakított ivóedényeket, úgynevezett koponyatálakat is azonosítottak. Ez a szimbolikus, trófeagyűjtésre utaló posztmortális kezelés a spanyolországi neolitikumban egyedi kulturális kontextust képvisel.
A legkésőbbi, Krisztus előtt 3800 körülire tehető epizód a Majolicas barlanghoz köthető, ahol az erőszak helyett egyértelműen a szertartásosság dominált. A csontokat cinóberrel, egy rendkívül drága és nagy távolságokból importált higany-szulfid ásvánnyal festették pirosra, ami kizárja a pusztán éhezés vagy fegyveres konfliktus miatti kannibalizmust.
Ez is érdekelhet
A granadai barlangok leletanyaga szorosan illeszkedik a kora európai történelem tágabb folyamataiba. A kutatócsoport megállapította, hogy az ibériai kannibalizmus-epizódok egybeesnek a kontinens más részein is dokumentált késő neolitikus és kora bronzkori társadalmi átrendeződésekkel. A Krisztus előtti hatodik és harmadik évezred közötti demográfiai és gazdasági változások Európa-szerte területi konfliktusokat, valamint a közösségi rituálék átalakulását eredményezték.
Bár az egyes barlangok egyedi történeteket mesélnek el, az azonosított gyakorlatok sokszínűsége igazolja, hogy a társadalmi feszültségek és a halottkultusz változásai együttesen formálták a korszak rituális és túlélési stratégiáit.
