Kék emléktáblát kapott a brit őslénykutatás női úttörője
Kék emléktáblával tisztelegtek Dorothea Bate walesi születésű őslénykutató előtt a hertfordshire-i Tringben található Természettudományi Múzeumnál. Ahogy arról a BBC beszámolt, a brit Historic England örökségvédelmi hivatal kezdeményezése a nők korai tudományos szerepvállalásának történelmi jelentőségére, valamint az autodidakta kutatóknak a modern paleontológia megteremtésében játszott kulcsfontosságú szerepére irányítja a figyelmet.
- A brit Historic England örökségvédelmi szervezet kék emléktáblával tisztelgett Dorothea Bate, a paleontológia egyik legfontosabb huszadik századi női úttörője előtt.
- Az autodidakta őslénykutató 1900-tól több mint ötven éven át dolgozott a londoni Természettudományi Múzeumnak, elsősorban a mediterrán térség pleisztocén faunáját kutatva.
- A tudós nevéhez több kihalt faj, köztük a ciprusi törpeelefánt és a baleár-szigeteki barlangi kecske felfedezése, valamint több mint nyolcvan tudományos publikáció fűződik.
Az 1878-ban a walesi Carmarthenben született Dorothea Minola Alice Bate a huszadik század első felének egyik legjelentősebb fosszíliavadásza volt. Családjával fiatalon a vidéki Gloucestershire-be költözött, ahol formális oktatás hiányában a környékbeli mészkőbarlangok bejárásával és ősmaradványok gyűjtésével képezte magát.
Huszonkét éves korában, 1900-ban munkát kért a londoni Természettudományi Múzeumban, ahol elhivatottságával hamar lenyűgözte az intézmény vezetését. Bár évtizedeken keresztül nem kapott állandó, fizetett státuszt, asszisztensként több mint fél évszázados, a modern őslénytant alapjaiban meghatározó tudományos karriert futott be. Első publikációja már 1901-ben megjelent a Wye-völgy karbonkori barlangjainak csontleleteiről.
A kutató szakmai munkásságának legjelentősebb szakaszát a Földközi-tenger szigetein egyedül, nehéz körülmények között végzett expedíciói jelentették. A mediterrán térség izolált ökoszisztémáinak vizsgálata során forradalmi felfedezéseket tett az endemikus fajok evolúciójával kapcsolatban. Cipruson egy korábban ismeretlen, a pleisztocén korban élt törpeelefánt-faj maradványait azonosította, míg 1909-ben a Baleár-szigeteken feltárta egy kihalt, kecskeszerű endemikus antilopfaj csontjait. Ezek a paleontológiai leletek alapvető bizonyítékokkal szolgáltak az izolált szigeti zsugorodás, vagyis az inszuláris törpenövés evolúciós folyamatának megértéséhez.
Ez is érdekelhet
Dorothea Bate tudományos örökségét több mint nyolcvan publikált tanulmány őrzi, amelyek jelentősen átalakították a történelem előtti állatvilágról és az ősi környezeti viszonyokról alkotott képet. Karrierje intézményi csúcsát a tringi múzeumhoz fűződő kinevezése jelentette, ahol 1948-tól egészen az 1951-ben, hetvenkét éves korában bekövetkezett haláláig az intézmény felelős tisztviselőjeként tevékenykedett. A most felavatott kék emléktábla ezt a kései, de annál fontosabb vezetői elismerést is megörökíti, kiegészítve a szülővárosában, Carmarthenben 2017-ben elhelyezett korábbi plakettet.
A megemlékezés egy tágabb emlékezetpolitikai folyamat része, amely a nők tudományos életben betöltött szerepét hivatott láthatóvá tenni. A Historic England vezetői, Claudia Kenyatta és Emma Squire, valamint Sandra Knapp, a londoni Természettudományi Múzeum kutatási igazgatója egyaránt hangsúlyozták, hogy a huszadik század elején a tudományos intézmények zárt világa komoly akadályokat gördített a női kutatók elé. Dorothea Bate munkássága, amely a csonttöredékek alapján végzett precíz ökológiai rekonstrukciókra épült, nemcsak a paleozoologia alapjait fektette le, hanem megnyitotta az utat a tudósnők következő generációi előtt.
