Tényleg Jézus sírhelye lehet a Szent Sír-templom alatt
Olasz régészek a jeruzsálemi Szent Sír-templom alatt végzett ásatásaik során olyan első századi temetkezési tájat azonosítottak, amely strukturálisan megegyezik Jézus Krisztus bibliai sírhelyének leírásával. Ahogy arról a Liber Annuus régészeti folyóirat beszámolt, a Francesca Romana Stasolla által vezetett kutatás páratlan fizikai bizonyítékokkal támasztja alá a korai keresztény hagyományok történelmi hitelességét. A felfedezés igazolja, hogy a terület már a negyedik századi, bizánci templomépítések előtt is kiemelt vallási tiszteletnek örvendett.
- A római La Sapienza Egyetem régészei a jeruzsálemi Szent Sír-templom padlózatának felújítása során egy első századi temetkezési tájat azonosítottak.
- A feltárt ókori kőfejtő, a megművelt kertek és a sziklába vájt sírok elrendezése pontosan megfelel az újszövetségi evangéliumok topográfiai leírásainak.
- A Liber Annuus folyóiratban közölt tanulmány bizonyítja, hogy a korai keresztények tudatosan őrizték meg a terület topográfiai emlékezetét a római uralom idején is.
A római La Sapienza Egyetem csapata 2022 és 2025 között végzett feltárásokat a Szent Sír-templom padlózatának helyreállítása során. A régészek a jelenlegi épületegyüttes alatt egy kiterjedt, felhagyott kőfejtőt, sziklába vájt sírkamrákat és egy ókori kert nyomait azonosították. A rétegtani elemzések szerint a mintegy hat méter mély kőfejtőt a római korban földdel töltötték fel mezőgazdasági célokból. A szakemberek olajfák és szőlőtőkék maradványait is kimutatták, amelyek kora egybeesik az első század első felével, azaz Jézus halálának feltételezett idejével.
Az archeológiai leletanyag szoros párhuzamot mutat az újszövetségi szövegek, elsősorban János evangéliumának topográfiai leírásaival. A bibliai források szerint a keresztre feszítés helyszínének közelében egy kert feküdt, amelyben egy sziklába vájt, új sírhely kapott helyet.
A templom alatti struktúrák megerősítik ezeket az adatokat, emellett a terület megfelel a korabeli Jeruzsálem városszerkezetének. Máté, Márk és Lukács evangéliuma szintén sziklasírként hivatkozik a temetkezési helyre, amely az újszövetségi feljegyzések szerint a városkapukon kívül, egy egykori kőfejtőben helyezkedett el.
Ez is érdekelhet
A projekt a helyszín rendkívül összetett építéstörténetét is tisztázta. A bizonyítékok szerint az első századi temetkezési területet a második században, Hadrianus császár uralkodása alatt egy római épülettel építették be, elfedve az eredeti sírkamrákat. Kétszáz évvel később Nagy Konstantin építőmesterei lebontották a pogány struktúrát, majd a kőzetből kifaragva elkülönítették a központi sírhelyet. Az ekkor kialakított monumentális szentély alapozta meg a ma is látható templom formáját, amely a keresztény zarándoklatok legfőbb célpontjává vált.
Bár az ásatások önmagukban nem bizonyítják, hogy a feltárt kamrában ténylegesen a Názáreti Jézus nyugodott, a kutatás rávilágít a keresztény emlékezet folytonosságára. Francesca Romana Stasolla rámutatott, az ókori hívők generációkon át megőrizték a helyszín pontos topográfiai ismeretét, ami a negyedik századi templomépítéshez vezetett. Jeruzsálem urbanisztikai fejlődése szempontjából a felfedezés egyedülálló módon dokumentálja, miként formálta át egy vallási kultusz a városkép történetét a kora ókortól a bizánci birodalom kiépüléséig.
