Megtalálták a világ legkorábbi, napfogyatkozást megörökítő filmfelvételét
Több évtizedes lappangás után megtalálták és digitálisan restaurálták a világ legkorábbi ismert csillagászati mozgóképét, amely egy 1900-ban megfigyelt teljes napfogyatkozást örökít meg. A londoni Királyi Csillagászati Társaság, illetve a Brit Filmintézet archívumának legfrissebb beszámolói alapján az azonosított és közzétett felvétel tudománytörténeti mérföldkőnek számít, mivel bizonyítja, hogy a korai kinematográfiát már a huszadik század hajnalán is alkalmazták precíz tudományos megfigyelések rögzítésére.
- A londoni Királyi Csillagászati Társaság archívumából került elő az a több mint százhúsz éves felvétel, amely egy 1900-as teljes napfogyatkozást örökített meg.
- A filmtörténeti jelentőségű mozgóképet Nevil Maskelyne brit bűvész és amatőr csillagász készítette Észak-Karolinában egy saját fejlesztésű távcsöves kamerával.
- A Brit Filmintézet szakemberei által digitálisan restaurált alkotás bizonyítja a mozgókép korai tudományos célú felhasználásának sikerességét.
A felirat nélküli filmtekercset a londoni tudományos társaság egyik levéltárosa fedezte fel az irattárban, ahol a feltételezések szerint a századforduló óta érintetlenül hevert.
A felvételt Nevil Maskelyne, egy londoni bűvészcsalád sarja, a Piccadillyn működő Egyptian Hall színház társtulajdonosa készítette. Maskelyne, aki a színpadi illúziók megteremtéséhez a legkorszerűbb technológiákat alkalmazta, a mozgóképrögzítő kamerák egyik legkorábbi használója volt. Érdeklődése azonban nem merült ki a szórakoztatásban, a Királyi Csillagászati Társaság tagjaként a filmtudomány és a csillagászat ötvözésére törekedett.
A mozgókép hajnalán számos úttörő filmes érkezett a bűvészet világából, köztük a legismertebb a francia Georges Méliès. Maskelyne azonban a tudományos bizonyítás eszközét látta a technológiában. Kifejlesztett egy speciális teleszkópos adaptert a kamerához, amelyet animatográfnak nevezett el, hogy a filmezést az expedíciók szolgálatába állítsa. A tizenkilencedik század végén a napfogyatkozások megfigyelése kiemelt jelentőséggel bírt a napkorona szerkezetének megértésében, a mozgókép pedig új dimenziót nyitott az égi események rögzítésében.
Ez is érdekelhet
A sikeres felvételt jelentős nehézségek előzték meg. Maskelyne első kísérlete 1898 májusában történt, amikor animatográfját John Bacon tiszteletesnek és lányának adta át egy indiai expedícióhoz. Bár a filmezés sikeres volt, a tekercseket a hazaút során ellopták, és soha nem kerültek elő. Két évvel később Maskelyne személyesen utazott az egyesült államokbeli Észak-Karolinába a Brit Csillagászati Egyesület expedíciójának tagjaként. Felszerelése azonban elveszett az óceánon átívelő út során. A kutató a helyszínen, a rendelkezésre álló anyagokból rögtönzött új kamerát.
A sebtében megépített szerkezet kifogástalanul működött. Maskelyne másodpercenként öt képkockás sebességgel rögzítette a teljes napfogyatkozás időtartamát, majd a jelenséget követő négy percet. Az eredményt a maga korában tudományos szenzációként ünnepelték, ám az alkotás később a némafilmek többségéhez hasonlóan feledésbe merült. A Brit Filmintézet archívumának szakemberei a tekercset nagy felbontásban digitalizálták, a restaurált változatot pedig a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tették, megmentve ezzel a filmtörténet egyik legfontosabb korai emlékét.
