Tömeges migráció nélkül terjedt el a mezőgazdaság Északnyugat-Kínában
A nyugat-eurázsiai haszonnövények és háziállatok emberi migráció nélkül, kulturális átvétel útján jelentek meg Északnyugat-Kínában, ami jelentősen árnyalja a mezőgazdaság terjedéséről alkotott történelmi modelleket. Ahogy a Cell tudományos folyóiratban megjelent tanulmányból kiderül, a Kínai Tudományos Akadémia kutatói ősi DNS-minták elemzésével bizonyították a kulturális diffúzió elsődlegességét a vizsgált térségben.
- A Kínai Tudományos Akadémia új genetikai kutatása szerint a nyugati típusú mezőgazdaság tömeges betelepülés nélkül jelent meg a mai Kanszu tartományban.
- A Krisztus előtti harmadik és második évezredből származó emberi maradványok DNS-elemzése nem mutatott ki nyugat-eurázsiai genetikai hatást a térségben.
- A Mokou temető leletei rámutattak arra, hogy az átalakuló helyi közösségek temetkezési szokásait nem kizárólag a biológiai rokonság határozta meg.
A Fu Csiao-mej által vezetett kutatócsoport száznegyvenkilenc ókori egyén genomját vizsgálta meg a mai Kanszu tartomány területéről. A maradványok a négyezer-hétszáz és háromezer évvel ezelőtti időszakból származnak, abból a korból, amikor a nyugaton háziasított fajok megjelentek a keleti régiókban. A tizenegy vizsgált régészeti lelőhely közül kilencben egyértelműen kimutatták a nyugati típusú mezőgazdaság jelenlétét, a genetikai adatok azonban nem mutattak nyugat-eurázsiai beáramlást.
Az európai mintázatokkal ellentétben itt a lakosság összetétele stabil maradt. A domináns genetikai vonalak a Sárga-folyó medencéjében, a Tibeti-fennsíkon és a mongol sztyeppéken élő populációkhoz tartoztak. A gazdasági innovációk feltehetően a kereskedelmi hálózatokon és a hegyvidéki folyosókon keresztül cseréltek gazdát.
A genetikai vizsgálatok mellett a szakemberek a társadalmi szokásokat is elemezték a Mokou temető leletanyagán keresztül, amely Kína egyik legnagyobb feltárt ősi temetkezési helye. A rokonsági hálózatok vizsgálata rámutatott, hogy a közösség biológiai folytonossága a Csicsia és a Sziva régészeti kultúrák közötti átmenet idején is fennmaradt.
A társadalomban jelen volt a belterjesség, de a külső közösségekből származó házastársak révén az exogámia is érvényesült. A női és férfi egyének genetikai rokonsága nem mutatott jelentős eltérést, ami arra utal, hogy a korszakban nem ragaszkodtak szigorúan sem az apai, sem az anyai ágú letelepedési formákhoz.
Ez is érdekelhet
A temetkezési gyakorlatok és a genetikai profilok összevetése megmutatta, hogy a közösséggel biológiai rokonságban nem álló egyéneket jellemzően alacsonyabb társadalmi státuszra utaló körülmények között helyezték végső nyugalomra. A férfiak mellé túlnyomórészt élelmiszer-termelő eszközöket, a nők mellé fonókerekeket helyeztek.
A több embert befogadó sírok elemzése ugyanakkor meglepő eredményt hozott, a közös sírba temetettek között ugyanis nem találtak közeli rokonokat. Ez a tény arra enged következtetni, hogy a bronzkori temetkezési szokásokat nem kizárólag a vérségi kötelékek határozták meg, hanem az egyéb interperszonális társadalmi kapcsolatok is alapvetően formálták a korabeli közösség szerkezetét.
