Újradatálták a középkori Oroszország egyik legrégebbi erődítményét
Újradatálták az északkeleti orosz területek egyik legismertebb középkori erődítményét, a galicsi Balcsug-hegyen található komplexumot. Az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének eredményei rávilágítanak, hogy a korábban a mongol hódítás előtti korszakra datált Alsó-földvár valójában a tizenötödik században épült. A felfedezés alapvetően írja át a térség korai urbanizációjáról és a moszkvai nagyfejedelemség hatalmi harcainak logisztikájáról alkotott eddigi történelmi képet.
- Az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének kutatói cáfolták azt az évtizedes feltevést, miszerint a galicsi Alsó-földvár a mongol hódítás előtti időszakból származik.
- A legújabb lézerszkenneléses és ásatási adatok bizonyítják, hogy a védelmi rendszer a tizenötödik század közepén, a moszkvai belháborúk idején épült.
- A valódi mongol kor előtti település nyomait továbbra is keresik a szakemberek a térségben, miközben a feltárt komplexumot egyfajta katonai fellegvárként azonosították.
A kutatók, köztük az 1957-es ásatásokat vezető P. A. Rappoport is évtizedeken át úgy vélték, hogy a Balcsug-hegy lábánál elterülő Alsó-földvár Galics legrégebbi, még a tizenharmadik századi mongol invázió előtt emelt védműve. A korábbi kormeghatározás elsősorban a sáncokban elszórtan talált középkori kerámiatöredékeken alapult.
A modern LiDAR-technológiás lézerszkennelés azonban rácáfolt a hagyományos, félköríves alaprajzot feltételező elméletre. A felmérések egy ötszögletű, strukturált erődítményt mutattak ki, amelynek négy egyenes sáncszakasza a meredek lejtőkhöz és két vízmosáshoz igazodik, míg az ötödik oldalt a Galicsi-tó partja alkotja. Az erődített terület mintegy 4,4 hektárt tesz ki, szabálytalan vonalvezetése pedig a késő középkori katonai építészet jellemzőit hordozza.
A 2026 júliusában végzett régészeti feltárások fizikai bizonyítékokkal is alátámasztották a geofizikai adatokat. A mintegy ötven négyzetméterre kiterjedő ásatások során a szakemberek a tizennegyedik és a tizenötödik századra jellemző, korongozott kerámiákat, valamint faszerkezetes cölöpfalak maradványait találták meg.
A kormeghatározás szempontjából döntő jelentőségű volt egy páncéltörő nyílhegy, illetve II. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem 1447 és 1449 között vert ezüstpénze, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a délnyugati sáncrendszer legkorábban a tizenötödik század közepén épülhetett. A tizenhatodik századi rétegek hiánya arra utal, hogy a terület sosem fejlődött valódi városi központtá, hanem kizárólag katonai fellegvárként funkcionált.
Az építkezés időszaka egybeesik a középkori Oroszország történelmének egyik legzűrzavarosabb időszakával, a moszkvai trónért folyó belháborúval. Ebben a konfliktusban a trónkövetelő Zvenigorodi Jurij, majd fia, Dmitrij Semjaka Galics városát használta fő támaszpontjaként a II. Vaszilij elleni harcban. A magasan fekvő, megerősített katonai tábor komoly stratégiai előnyt biztosított a védőknek, egészen addig, amíg a Vaszilij Obolenszkij vezette moszkvai hadak végső vereséget nem mértek Semjaka csapataira. A harcok lezárultával az erődítmény elvesztette korábbi jelentőségét, ami magyarázatot ad a későbbi városi megtelepedés hiányára.
Ez is érdekelhet
A kutatók a mintegy fél hektáros Felső-földvárat is vizsgálták, amely derékszögben találkozó sáncaival és külső védműveivel egyértelműen későbbi, a tizenötödik század második felére vagy a tizenhatodik századra datálható konstrukció. A szakértők feltételezik, hogy ez a rész vagy az alsó erődítmény kiegészítő védelmeként szolgált, vagy a keletről fenyegető Kazanyi Kánság támadásai ellen emelték.
A felfedezések nyomán a mongol invázió előtti, eredeti Galics nyomainak keresése tovább folytatódik, mivel a Balcsug-hegy területén egyelőre semmilyen régészeti bizonyíték nem utal a korai orosz történelem idején létezett településre.
