Új német bizottság koordinálja a gyarmati műkincsek visszaszolgáltatását

Különleges koordinációs tanácsot hozott létre a német kormány a gyarmati korszakból származó, elrabolt műkincsek és emberi maradványok visszaszolgáltatásának felügyeletére. Az új testület megalapítása a kulturális intézmények dekolonizációs folyamatának újabb adminisztratív mérföldköve, amely az illegálisan megszerzett történelmi javak származási országokba történő repatriálását hivatott felgyorsítani.

Németország új testületet hoz létre a gyarmatosítás során megszerzett tárgyak visszaszolgáltatásának felügyeletére. A Gyarmati Kontextusból Származó Kulturális Javak és Emberi Maradványok Visszaszolgáltatásának Koordinációs Tanácsa a kormány, a tartományok és az önkormányzatok képviselőit fogja össze.

A döntés célja, hogy egységesebb és átláthatóbb rendszert teremtsen a restitúció kezelésére. A kormány szerint ez fontos lépés a gyarmati múltból származó tárgyak felelősségteljes kezelésében. A német lépés nem egyedülálló. Európa több országa is hasonló irányba mozdult el az elmúlt években.

Emmanuel Macron 2017-ben ígéretet tett arra, hogy Franciaország visszaszolgáltatja az Afrikából elvitt műtárgyakat. Bár önálló intézményt még nem hoztak létre, a francia szenátus 2026 januárjában elfogadott javaslata már a folyamat formalizálását célozza.

Svájcban 2021-ben indult el a Benin Initiative Switzerland. A program célja a múzeumokban őrzött benini bronzok eredetének feltárása volt. Ennek eredményeként a zürichi Rietberg Múzeum 11 műtárgyat adott vissza Beninnek.

Hollandiában egy 2019-ben létrehozott tanácsadó testület alakította ki a nemzeti restitúciós politikát. Ennek részeként 2024-ben 288 tárgyat juttattak vissza Indonéziába.

A német kezdeményezés egy 2019-es megállapodásra épül, amely előírja a gyarmati területekről illegálisan elvitt tárgyak visszaszolgáltatását. Németország már tett konkrét lépéseket. 2022-ben több mint 1100 benini bronzot adott át Nigériának. 2024-ben a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány 23 tárgyat juttatott vissza Namíbiának.

Ugyanakkor több ügy még mindig lezáratlan. Ilyen például a Ngonnso szobrocska visszaszolgáltatása Kamerunnak, amelyet már korábban megígértek, de még nem teljesítettek.

Az Egyesült Államokban nincs egységes, központi restitúciós törvény. Ennek ellenére nagy intézmények, például a Smithsonian Institution saját irányelveket dolgoztak ki az ellopott vagy vitatott eredetű tárgyak kezelésére.

Ez azt jelzi, hogy a restitúció nemcsak európai, hanem globális kérdéssé vált. A különbség inkább az intézményi megoldásokban és a politikai elkötelezettség mértékében jelenik meg.

A restitúció ma már nem pusztán múzeumi ügy. A kérdés a történelmi felelősségről, a kulturális örökség tulajdonjogáról és a nemzetközi kapcsolatok újrarendezéséről szól.