Új módszer igazolja, hogy az Afrikából való első kivándorlás 1,9 millió évvel ezelőtt kezdődött

A Jordán-völgyben fekvő Ubeidiya lelőhely új, több módszert kombináló kormeghatározása szerint az emberi jelenlét legalább 1,9 millió évre nyúlik vissza a térségben. Ez az eredmény nem pusztán technikai pontosítás: azt jelzi, hogy az Afrikából való kivándorlás korábban és összetettebb módon zajlott, mint ahogyan azt a hagyományos kronológia feltételezte.

Ubeidiya és az emberi kivándorlás korai nyomai

A Galileai-tengertől délre, a Jordán-völgyben fekvő Ubeidiya régóta ismert gazdag leletanyagáról. A rétegekből nagyméretű kőeszközök, afrikai és ázsiai állatfajok maradványai, valamint emberi fosszíliák kerültek elő. A lelőhelyet az acheule-i kőiparhoz kötik, amelyet a kétoldalasan megmunkált bifaciális eszközök jellemeznek. Ez a technológia jóval összetettebb az olduvai iparnál.

Korábban 1,2–1,6 millió év közé tették a lelőhely korát. Ezek a becslések főként paleontológiai párhuzamokon és más helyszínekkel való összevetésen alapultak. Pontos abszolút kormeghatározás azonban nem állt rendelkezésre.

Három módszer Ubeidiya korának meghatározására

Az új kutatás több, egymást ellenőrző módszert alkalmazott. A vizsgálat célja az volt, hogy feloldja a korábbi kormeghatározás és a geológiai környezet közötti ellentmondásokat.

Az első technika a kozmogén izotópos temetkezési kormeghatározás volt, amely a berillium-10 és az alumínium-26 arányát méri. Ezek az izotópok a felszínen képződnek, majd a betemetődés után bomlani kezdenek. Az arányukból kiszámítható, mióta fekszik az üledék a föld alatt. Az első, egyszerű számítások túlzottan idős, mintegy 3 millió éves kort jeleztek. Ez nem egyezett az emberi jelenléttel. A kutatók ezért olyan modellt dolgoztak ki, amely figyelembe veszi az üledékek ismételt feltáródását és újratemetődését a Holt-tengeri-árokrendszer tektonikailag aktív környezetében.

A második módszer a paleomágneses vizsgálat volt. Az üledékek a lerakódáskor rögzítik a Föld mágneses mezejének irányát. Ubeidiya rétegei fordított polaritást mutatnak, ami a Matuyama kronba helyezi őket. Ez a mágneses időszak több mint kétmillió évvel ezelőtt kezdődött.

A harmadik technika az urán–ólom kormeghatározás volt, amelyet a Melanopsis nemzetséghez tartozó édesvízi csigák fosszilis héjain alkalmaztak. Ez a módszer megerősítette a többi adat koherenciáját.

Ubeidiya új kronológiája és következményei

Az eredmények két lehetséges időtartományt rajzoltak ki: 1,19–1,77 millió év, illetve 1,93–2,14 millió év. A statisztikai eloszlás egyértelműen az idősebb tartomány felé billen. A legvalószínűbb kor meghaladja az 1,9 millió évet.

Ez az eredmény Ubeidiya korát a grúziai Dmanisi lelőhely időkeretével hozza összhangba. Ha a két helyszín nagyjából egykorú, akkor az Afrikából való kivándorlás nem egyetlen, elszigetelt esemény volt. Inkább több hullámban, különböző csoportok részvételével zajlott. A különböző kőipari hagyományok jelenléte ezt az értelmezést erősíti.

A Jordán-völgy valószínűleg biogeográfiai folyosóként működött Afrika és Eurázsia között. A lelőhelyen talált, eltérő eredetű állatfajok együttese ezt a szerepet támasztja alá. A Homo nem képviselői az éghajlati és környezeti változásokat kihasználva korábban és rugalmasabban terjeszkedhettek, mint azt korábban feltételezték.