Mit árul el a Homo habilis csontváz az emberré válásról?

A paleoantropológusok a világ eddigi legteljesebb Homo habilis csontvázát azonosították Kenyában. A több mint kétmillió éves lelet új adatokat szolgáltat a korai Homo-fajok testfelépítéséről, mozgásáról és egymáshoz való viszonyáról.

A Homo habilis csontváz felfedezésének körülményei

A fosszilis maradványokat 2012-ben találta meg Meave Leakey kutatócsoportja a Turkana-medencében. A leletet 2015-ben ismertették először szakmai konferencián, a részletes elemzés pedig később tudományos folyóiratban jelent meg.

A KNM-ER 64061 jelű csontvázat 2,02 és 2,06 millió évvel ezelőtti rétegekben tárták fel. A teljes alsó fogsor alapján az egyed egyértelműen Homo habilisként azonosítható.

Miért különleges a csontváz

A lelet kulcscsontokat, lapockatöredékeket, a felső és alsó végtagok csontjait, valamint csigolya-, borda-, combcsont- és medencetöredékeket is tartalmaz. Ez teszi a valaha előkerült legteljesebb Homo habilis csontvázzá, és egyben az egyik legidősebbé.

Korábban mindössze három, erősen hiányos részleges csontváz volt ismert erről a fajról – hangsúlyozta a kutatás vezetője, Fred Grine, a Stony Brook Egyetem professzora.

Átmeneti helyzet az emberi evolúcióban

A Homo habilis az ausztralopithecinák vonalából fejlődött ki, amelyhez a híres „Lucy” csontváz is tartozik, ugyanakkor több vonásában eltér a később globálisan elterjedt Homo erectustól.

A Homo habilis az ausztralopithecinákból kinövő korai Homo-vonal egyik képviselője volt, amely párhuzamosan élt a Homo erectus kialakulásához vezető ággal, de a jelenlegi ismeretek szerint nem annak közvetlen őse.

Éppen ezért a Homo habilis csontváz kulcsfontosságú az emberi evolúció korai alkalmazkodásainak megértésében. A hominin csoportba a modern ember és minden kihalt közeli rokona is beletartozik.

Erős karok és eltérő testarányok

A részletes anatómiai elemzés szerint a Homo habilis karcsontjai robusztusak voltak. Az alkar hosszabbnak bizonyult, mint a későbbi Homo erectus esetében, és arányaiban inkább az ausztralopithecinákra emlékeztetett.

A felkarcsont mérete alapján az egyed fiatal felnőtt lehetett, nagyjából 160 centiméteres testmagassággal. A lábszárcsont töredékei alapján becsült testsúlya körülbelül 30,7 kilogramm volt, ami jóval kisebb, mint a Homo erectus átlagos testtömege.

Fákon vagy a talajon mozgott?

A kutatók óvatosan fogalmaznak az arboreális mozgás kérdésében. Bár a hosszú alkar lehetőséget adhatott a fákon való mozgásra, ennek rendszeres gyakorlása nem bizonyítható egyértelműen.

A kutatás társszerzője, Ashley Hammond szerint a Homo habilis felső végtagjai egyre nagyobb figyelmet kapnak, miközben az alsó végtagok pontos felépítése továbbra is hiányosan ismert.

Mit árul el a medence a járásról

A medencéből csak néhány töredék maradt fenn, ám ezek arra utalnak, hogy a Homo habilis járása közelebb állhatott a Homo erectuséhoz, mint a korábbi ausztralopithecinákéhoz.

A kutatók hangsúlyozzák: további alsó végtagi fosszíliák nélkül a faj mozgásáról alkotott kép még jelentősen változhat.

Több hominin egy időben Kelet-Afrikában

A Homo habilis csontváz elemzése hozzájárulhat a 2,2 és 1,8 millió évvel ezelőtti kelet-afrikai hominin közösségek pontosabb elkülönítéséhez. A jelenlegi adatok szerint akár négy faj – a Paranthropus boisei, a Homo habilis, a Homo rudolfensis és valószínűleg a Homo erectus – is élhetett egy időben, részben azonos területeken.