Tudatosan hasznosították újra eszközeiket a bronzkori emberek
Az ókori közel-keleti háztartásokban is tudatos körforgásos gazdaság működött a kora bronzkor idején a Journal of Field Archaeology folyóiratban megjelent legújabb régészeti tanulmány szerint. Jeremy A. Beller és nemzetközi kutatócsoportja feltárta, hogy a korabeli családok racionális nyersanyag-gazdálkodást folytattak, ami új megvilágításba helyezi az ókori települések fenntarthatósági szokásait.
- Egy nemzetközi kutatócsoport százötvennyolc háztartási kőeszközt vizsgált meg a kora bronzkor idejéből származó izraeli Tell es-Szafi régészeti lelőhelyen.
- A leletek elemzése bizonyítja, hogy a korabeli lakosok a törött eszközöket építőanyagként szisztematikusan újrahasznosították.
- Az értékesebb importált bazaltot a végletekig elhasználták, míg az eltört tárgyakat az utcák burkolásához és szintezéséhez alkalmazták.
A kutatás a Földközi-tengertől huszonöt kilométerre fekvő izraeli Tell es-Szafi, az ókori Gát városának korai bronzkori rétegeire fókuszált. A Bergeni, a Manitobai, a Haifai és a Bar-Ilan Egyetem szakemberei a Krisztus előtt 2900 és 2400 közötti időszakból származó lakónegyedet vizsgálták.
Az ásatások során százötvennyolc mindennapi kőeszközt, köztük kézi őrlőköveket és mozsarakat katalogizáltak. A vizsgált leletek zöme egy két méter széles, intenzív forgalmú sikátor köré épült házakból került elő. Ezek a kőmalmok alapvető fontosságúak voltak a gabona, a pigmentek vagy a gyógynövények feldolgozásában.
A vizsgált tárgyak egyharmada határozott nyomokat mutat a másodlagos felhasználásra, azaz a lakosok tudatosan meghosszabbították az eszközök élettartamát. Amikor egy kőeszköz eltörött és eredeti funkcióját elvesztette, a darabokat építészeti elemekként hasznosították újra.
A feltárás során találtak olyan kopott őrlőkőtöredékeket, amelyeket lapos felükkel felfelé fordítva stabil munkafelületként építettek be egy konyhai berendezésbe, egy kisebb darabot pedig egy tűzhely kövei közötti hézag kitöltésére alkalmaztak. Egy teljes, de már nem használt mozsarat egy épülő fal alapjába építettek be, bizonyítva a hulladék építészeti újrahasznosítását.
A kutatócsoport jelentős eltérést mutatott ki a helyi és az importált nyersanyagok kezelésében. A helyi mészkőből és tűzkőből készült eszközök zöme szinte sértetlenül, eredeti formájuk nagy részét megőrizve maradt fenn. Ezzel szemben a hatvan kilométerre fekvő kőfejtőkből származó, értékesebb bazaltot az extrém elhasználódásig használták. A bazaltot homogén szerkezete miatt luxuscikként kezelték, és a felismerhetetlenségig fragmentálódott formában találták meg. A helyi kőzetet az alacsony előállítási költség és a könnyű pótolhatóság miatt jóval korábban leselejtezték.
A felfedezés bizonyítja az ókori településszerkezet és a háztartási gazdálkodás szoros összefonódását. Az eszközök fennmaradó tizenegy százalékát a lakosok állatcsontokkal és törött kerámiákkal együtt a központi sikátorba dobták. Ez a látszólagos szemetelés valójában tudatos köztér-fenntartási stratégia volt, amellyel a talajt szintezték és a csapadék okozta eróziót akadályozták meg.
