Történelmi traumákról tanúskodnak a bajorországi katakombaszentek relikviái

Fotó: AP

A dél-németországi Bad Staffelstein közelében fekvő bencés apátságban négy teljes, csontvázként fennmaradt emberi maradványt őriznek, amelyeket a katolikus hagyomány Vincenzius, Valerius, Benedictus és Felix Benedictus néven azonosít. Az ereklyéket az egyházi gyakorlatnak megfelelően selyembe öltöztették, majd kiterjedt arany- és ezüstékszerekkel, csipkével, valamint drágakövekkel díszítették fel.

Anita Gottschlich, a templom gondnoka szerint a vizuálisan megdöbbentő hatású, üvegszekrényekben elhelyezett csontvázakat az év nagy részében a szenteket ábrázoló festett fatáblák takarják el a látogatók elől. Az ereklyéket – megőrizve a rituális exkluzivitást – kizárólag kiemelkedő egyházi ünnepeken, például mindenszentek napján teszik láthatóvá a hívők számára.

A szent testek kultusza a 16. századra vezethető vissza, amikor Rómában kiterjedt, jeltelen sírokat rejtő katakombarendszereket tártak fel. Az egyházi hatóságok az itt talált csontvázakat a kereszténység korai időszakából származó mártírok földi maradványaiként azonosították. A banz-i kolostor a 17. század végén és a 18. század folyamán szerezte be a relikviákat a pápai államból. Walter Ries helyi pap és egyháztörténeti szakértő rámutatott: a korszakban az európai, ezen belül is a németországi kolostorok tudatosan törekedtek az ilyen magas vallási értékkel bíró ereklyék megszerzésére, mivel ezek megléte azonnal megemelte az adott intézmény vallási és politikai státuszát, egyúttal jövedelmező és frekventált zarándokhellyé alakítva azt.

A katakombaszentek kultuszának felvirágzása szorosan összefügg az 1618 és 1648 között zajló harmincéves háború pusztításaival. A vallási és nagyhatalmi konfliktus, valamint az azt kísérő járványok és éhínségek Közép-Európa, különösen a német ajkú területek lakosságának drasztikus demográfiai csökkenését eredményezték. A barokk művészet és teológia erre a kollektív traumára a halál esztétizálásával válaszolt. A pusztulás komor valóságát – amelyet a csontvázak fizikai mivolta képviselt – a világi gazdagság és a mennyei dicsőség szimbólumaival (arannyal, selyemmel) fedték el.

Ez a gyakorlat az egyház részéről tudatos kísérlet volt arra, hogy a kilátástalan és traumatikus jelenből a túlvilági üdvösség felé irányítsa a lakosság figyelmét. A drágakövekkel felékesített mártírok kultusza nem egyedi lokális jelenség volt; a bajorországi helyszínek mellett a szomszédos Ausztria, Svájc, Csehország és Észak-Itália katolikus templomaiban is elterjedt gyakorlattá vált az ellenreformáció korában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

pápaság

• Szent Ágoston városába látogatott XIV. Leó pápa
• Papnők rejtett koporsói kerültek elő Luxorban
• Pápai átok Trasmoz felett
• A klerikus, aki „meghackelte” az időt – a Gergely-naptár forradalma
• A leleplezett legenda – a női pápa mítosza
• Törvényszerű, hogy a pápa szülővárosa zarándokhellyé váljon?
• Titkos pápai palotára bukkantak Rómában
• Miért játszhatna a pápa Wimbledonban?
• XXIII. János pápa romlatlan teste