Kísérleti régészettel vizsgálják a dániai vaskori gödörsávokat
A Koppenhágai Egyetem régészei kísérleti módszerekkel vizsgálják a Dániában feltárt kora vaskori gödörsávok eredeti funkcióját. A kutatás szerint az eddig rejtélyesnek számító, kilométereken át húzódó alakzatok egyszerre szolgálhattak élelmiszertárolóként és hatékony védelmi vonalként, miközben kiépítésük szigorú társadalmi hierarchiát követelt meg a korszak közösségeitől.
Dánia területén, különösen Közép- és Nyugat-Jyllandon, valamint Fyn és Lolland szigetén eddig mintegy ötven úgynevezett gödörsávot azonosítottak a szakemberek. Az elsőként az 1960-as években felfedezett, a kora vaskorra (Kr. e. 500–300) datált alakzatok 30-40 centiméter mély gödrök ezreiből állnak, amelyek három-hat méter széles, esetenként több kilométer hosszú sávokat alkotnak. Mivel a mélyedések túl kicsik emberi temetkezéshez, a funkciójuk évtizedek óta vitatott a történettudományban.
A rejtély feloldása érdekében Henriette Lyngstrøm, a Koppenhágai Egyetem Saxo Intézetének docense harminc régészhallgató bevonásával kísérleti régészeti projektet indított a lejre-i történelmi parkban (Sagnlandet Lejre). A kutatócsoport korabeli leletek alapján rekonstruálta azokat az aszimmetrikus, mindkét végükön lapos, középen markolattal ellátott faásókat, amelyeket korábban tévesen evezőknek hittek. Az ásatási szimuláció, amelyet Clara Thejls vezetésével végeztek, bebizonyította, hogy a peremükön kő- és földmaradványokat viselő faeszközökkel fizikailag megterhelő, de lehetséges a gödrök kialakítása, bár azok a munka során folyamatos élezést igényelnek.
A kutatók a gyakorlatban tesztelték a gödörsávok lehetséges funkcióit. Angelyn Sørensen vizsgálatai igazolták az úgynevezett hűtőverem-elméletet: a gödrökbe helyezett, kerámiaedényekkel fedett hús a 20 Celsius-fokos felszíni hőmérséklet ellenére is 12 fokos maradt, ami az őszi időszakban kifejezetten hatékony tartósítást tehetett lehetővé.
Ezzel párhuzamosan vizsgálták az árkok katonai, védelmi funkcióját is. A rekonstruált sávoknál végzett taktikai kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy az alakzatok kiváló védműként szolgáltak, mivel az akadályokon áthaladni próbáló támadók könnyen elvesztették az egyensúlyukat, ezzel jelentős taktikai előnyhöz juttatva a védekezőket.
Ez is érdekelhet
A jelenlegi eredmények kizárják azt a 2015-ben felállított hipotézist, miszerint a sávok a nyájak terelésére vagy egyfajta kerítésként szolgáltak volna, mivel a korábbi tesztek során a juhok és a szarvasmarhák megtorpanás nélkül keltek át a gödrökön. Henriette Lyngstrøm a terepmunka alapján rámutatott a felfedezés szélesebb társadalomtörténeti jelentőségére is.
A kísérlet során bebizonyosodott, hogy a kilométeres sávok kiépítése kaotikussá válik, ha túl sok ember dolgozik egyszerre egy szakaszon. Ez alapján a kora vaskori monumentális földmunkák megszervezése és kivitelezése magas szintű, szigorú hierarchián alapuló társadalmi struktúrát és professzionális központi irányítást feltételez a térség ókori populációinál.
