Tizennyolcadik századi erőd romjai váltak láthatóvá Újvidéknél
A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt ismét felszínre kerültek az Újvidék közelében fekvő, 18. századi Szigetsánc (Insel Schanz) erőd maradványai. Az egykor a péterváradi vár védelmi rendszeréhez tartozó építmény romjai csak ritkán, kivételesen alacsony vízállás idején válnak láthatóvá.
- A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt ismét láthatóvá váltak az Újvidék közelében fekvő, 18. századi Szigetsánc (Insel Schanz) erőd maradványai.
- A Duna medrének átalakulása és a 19. századi folyószabályozások következtében az erőd nagy része víz alá került, ezért romjai csak kivételesen alacsony vízállás idején bukkannak elő.
- Az erőd a péterváradi vár külső védelmi rendszerének részeként épült, hogy megakadályozza az ellenséges dunai átkeléseket.
A történészek szerint Szigetsánc a 18. század közepén épült a péterváradi vár külső védelmi vonalának részeként. Az építmény legfontosabb feladata az ellenséges csapatok dunai átkelésének és a vár megközelítésének megakadályozása volt, ezért földsáncokkal, négy bástyával, vizesárokkal és fedett összekötőutakkal erősítették meg.
Az erőd építését az 1694-es péterváradi ostrom tapasztalatai indokolták, amely során az oszmán tüzérség a Duna közepén fekvő Hadiszigetről ágyúzta a császári csapatok folyó menti állásait és a várat a túlparttal összekötő pontonhidat. A támadás egyértelművé tette, hogy a sziget stratégiai jelentőségű magaslatot biztosít az ostromlóknak, ahonnan hatékonyan veszélyeztethetik a péterváradi vár dunai védelmét. Ennek nyomán a Habsburg hadvezetés a 18. század közepén megépíttette az Insel Schanz erődöt, amelynek feladata az ellenséges átkelések megakadályozása és a vár dunai megközelítésének biztosítása volt.
Az évszázadok során a Duna medre jelentősen átalakult: a folyó fokozatosan elmosta a Hadisziget nagy részét, főága pedig átvágta az egykori szigetet, így az erőd romjai a víz alá kerültek. A 19. század első felében a folyószabályozások és a gyakori magas vízállások tovább gyorsították az erőd pusztulását, ezért annak maradványai ma már csak rendkívül alacsony vízállás idején bukkannak elő.
A romok legutóbb 1999-ben kerültek szóba, amikor a NATO-bombázást követően egy víz alatti gázvezeték építése során munkagépek az erőd maradványaiba ütköztek. A mostani alacsony vízállás ismét lehetőséget teremt arra, hogy a szakemberek és a helyiek megfigyeljék a Duna által részben elnyelt erődítmény fennmaradt szerkezeteit, amelyek a térség 18. századi hadtörténetének fontos emlékei.
