Ipari kémkedéssel növelte gazdasági teljesítményét az NDK
A nyugati országokban folytatott ipari kémkedés 1988-ra 7,4 százalékkal növelte a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) gazdasági teljesítményét - derül ki a Rockwool Foundation Berlin (RFBerlin) intézet friss tanulmányából, amely a keletnémet állambiztonság, a Stasi hírszerző hálózatának makrogazdasági hatásait vizsgálta. A kutatók szerint az illegálisan beszerzett információk az ipari szektor hozzáadott értékét mintegy huszonkét százalékkal emelték, ami mai áron milliárdos eurós hasznot jelentett az államszocialista országnak.
- A nyugati országokban folytatott hírszerzési tevékenység 1988-ra jelentős mértékben növelte a keletnémet nemzetgazdaság és az ipar teljesítményét.
- A Rockwool Foundation Berlin kutatói újonnan digitalizált vállalati iratok és titkosszolgálati archívumok alapján modellezték az információk útját.
- A megszerzett technológiai adatok a szocialista blokkon belül erősítették az országot, és segítették a vállalatok túlélését a rendszerváltás után.
Albrecht Glitz, az RFBerlin projektvezetője és a Pompeu Fabra Egyetem kutatója, valamint Adrian Lerche, a nürnbergi Munkaerőpiaci és Foglalkozáskutató Intézet munkatársa a korábban zárt titkosszolgálati archívumok és a frissen digitalizált vállalati iratok összevetésével dolgozott.
A tanulmány rámutatott, hogy az értékes információk minden egy százalékpontos növekedése azonos mértékben emelte az érintett vállalatok termelékenységét. Az 1988-as adatok alapján az ipar teljesítménye 20,2 milliárd keletnémet márkával, azaz a 2020-as árfolyamon mintegy 4,1 milliárd euróval haladta meg azt a szintet, amelyet az NDK a külföldi technológiák illegális adaptációja nélkül ért volna el.
A Stasi által fenntartott globális hálózat célja a nyugati intézetek és technológiai vállalatok eredményeinek megszerzése volt. Glitz számításai szerint egy hasznosnak bizonyuló adat éves szinten átlagosan 1,64 millió keletnémet márka bevételt hajtott, a technológiai transzfer pedig a beszállítói hálózatokon keresztül a teljes gazdaságra jótékonyan hatott.
A hálózat ugyanakkor rengeteg értéktelen anyagot is továbbított. A célzottan megszerzett tudás mégis lehetővé tette a cégeknek, hogy gyorsabban növeljék termelékenységüket, és fókuszáltabban hajtsanak végre tőkebefektetéseket a kulcstermékek gyártásába.
A 20. század második felében az NDK technológiai lemaradásban volt, a nyugati országok pedig szigorúan korlátozták a fejlett technológiák exportját a szocialista blokkba. A keletnémet vezetés ezt a történelem egyik legkiterjedtebb ipari kémprogramjával próbálta ellensúlyozni.
Ez is érdekelhet
A megszerzett tudás a nyugati piacokon nem tette versenyképesebbé a termékeket, de a keleti blokkon belül megerősítette az ország pozícióját. Emellett azok az üzemek, amelyek rendszeresen jutottak nyugati fejlesztésekhez, nagyobb eséllyel vészelték át a berlini fal 1989-es leomlását követő rendszerváltást és a piacgazdaságra történő átállást.
Adrian Lerche kiemelte, hogy a hidegháborús kutatás megállapításai a jelenlegi gazdaságpolitikai folyamatokra is rávilágítanak. Az exportellenőrzések, a szellemi tulajdon védelme és a technológiai transzfer feletti felügyelet napjainkban is meghatározó eleme a geopolitikai konfliktusoknak. Példaként említették a nyugati országok Oroszország elleni technológiai exporttilalmait, amelyeket a hírszerzők fedőcégeken keresztül próbálnak kijátszani, valamint a fejlett félvezetők gyártásához szükséges, kizárólag szűk körben elérhető ismeretek megszerzésére irányuló jelenlegi nemzetközi törekvéseket.
