Titokzatos víz alatti építményeket vizsgálnak a törökországi Van-tóban
Nagyméretű kőfalakat és egy kör alakú építményt azonosítottak búvárok a törökországi Van-tó mélyén. A The Daily Mail arról számolt be, hogy a kutatócsoport egy korábbi, 2025-ös merülés felvételeinek elemzése során fedezte fel a tó vizében nagyjából huszonhárom méteres mélységben fekvő struktúrákat. A leletegyüttes kora és pontos funkciója egyelőre heves viták tárgyát képezi, mivel hivatalos régészeti feltárás és független kormeghatározás még nem történt a helyszínen.
- Egy búvárcsapat nagyméretű, kőtömbökből álló falat és egy kör alakú építményt azonosított a törökországi Van-tó fenekén.
- Matthew LaCroix kutató geológiai érvekre hivatkozva több mint tízezer évesnek tartja a leleteket, bár a kormeghatározást és a régészeti azonosítást független szakértők még nem erősítették meg.
- Más szakemberek szerint a mintegy 23 méteres mélységben nyugvó struktúrák a háromezer évvel ezelőtti urartui korszakból, vagy esetleg a középkorból származhatnak.
A merüléseket végző csapat egyik tagja, Matthew LaCroix nyilatkozata alapján az egymásba illeszkedő kövekből álló fal három lépcsőfokkal csatlakozik egy tökéletes kört formázó struktúrához. A több mint 2,4 méter magas falazat mintegy negyvenöt méter hosszan folytatódik a tó sötét vizében.
Tahsin Ceylan török víz alatti operatőr már 2017-ben azonosított romokat a területen, amikor a tó endemikus halfaját, a tareket (inci kefali) és a mikrobiális képződményeket tanulmányozta. Akkor precízen faragott kövekből álló, erődítményszerű falakra, kör alakú maradványokra és egy "Élet Virága" motívummal díszített zárókőre bukkant.
Matthew LaCroix feltételezése szerint a romok egy kiterjedt, ősi település maradványai lehetnek, korukat pedig geológiai adatokra alapozva rendkívül magasra, 11 700 és 40 000 év közé becsüli. Érvelése azon alapszik, hogy a pleisztocén korban a Van-tónak nyugati irányba volt lefolyása, amelyet a közeli Nemrut vulkán masszív kitörései zártak el.
A geológiai események következtében a tó vízszintje megemelkedett, elárasztva a korábbi, feltételezetten a tó partjára épült part menti településeket. Mivel a pleisztocén kor nagyjából 11 700 éve ért véget, a kutató arra következtet, hogy az építményeknek a vulkáni tevékenységet megelőzően, azaz a jégkorszak vége előtt kellett felépülniük.
Más szakemberek ugyanakkor szkeptikusan fogadták LaCroix kormeghatározását, és a leleteket egy jóval későbbi korszakba, az Urartui Királyság idejére (Kr. e. 9. - 6. század) vagy a középkorra datálják. Urartu, a bibliai Ararát királysága az ókorban a Van-tó medencéjét uralta, Tushpa nevű fővárosa a mai Van város helyén állt. A régiót a Kr. e. 1. évezred első felében sűrűn lakott hegyvidéki erődítmények jellemezték, a civilizáció pedig híres volt fejlett kőfaragási és vízgazdálkodási technikáiról.
Az urartui jelenlét ténye és az ebből az időszakból származó, a vízszint emelkedése miatt elsüllyedt építmények korábbi feltárásai alátámasztják azt a hipotézist, hogy a most vizsgált falak a háromezer évvel ezelőtti vaskori államhoz kötődhetnek, esetleg későbbi, a középkorban újrahasznosított kövekből emelt épületek maradványai.
Ez is érdekelhet
A terület régészeti kutatását jelentősen megnehezítik a tó hidrológiai sajátosságai. A lefolyástalan, magas sótartalmú víztömegben a finom üledékszemcsék folyamatosan lebegnek, ami rendkívüli mértékben korlátozza a látótávolságot. A búvárok jellemzően csak a kora reggeli és délelőtti órákban, szűk időablakban képesek használható felvételeket készíteni a mederről.
Bár a lefolyástalanság kedvez a víz alatti objektumok fizikai megőrzésének, a komplexum pontos korának, méretének és kiterjedésének megállapításához további műszeres, szonáros térképezésre és szakszerű, hivatásos víz alatti régészek által vezetett feltárásokra van szükség.
