Pompejit elpusztító vulkáni kőzetmintákkal finomhangolták a kormeghatározási eljárást
A vulkáni kőzetek korának megállapítására szolgáló argon-argon kormeghatározási módszer pontosságát finomították nemzetközi kutatók a Vezúv ókori kitöréséből származó minták segítségével. A kutatás az itáliai Oplontis lelőhelyén gyűjtött habkőminták és az ifjabb Plinius történeti feljegyzéseinek összevetésével kalibrálta újra a geológiai eljárást.
- A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány a Vezúv Kr. u. 79-es kitöréséből származó kőzetmintákat elemezte.
- A kutatók az Oplontisban talált vulkáni habkő segítségével jelentősen pontosították az argon-argon kormeghatározási eljárást.
- Az új kalibráció a jövőben megbízhatóbb adatokat szolgáltathat a geológiai események és a ma is aktív vulkánok kitöréseinek idejéről.
Andrea Marzoli, a Padovai Egyetem munkatársa még 1998-ban gyűjtött káliumban gazdag habkődarabokat az ókori Oplontisban, amely Pompejihez hasonlóan a Vezúv vulkáni hamuja alá temetődött a Kr. u. 1. században. A vizsgált anyag a vulkánkitörés legkorábbi szakaszából származik, mivel a rétegzett magmakamrákból először a magas káliumtartalmú vulkáni anyag lökődött a felszínre. A több mint két évtizeden át laboratóriumi polcokon tárolt mintákat a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem geokronológusai, köztük Paul Renne és kollégái nemrégiben vetették alá részletes elemzésnek.
A tudományos vizsgálat célja az argon-argon kormeghatározási eljárás pontosságának és megbízhatóságának növelése volt. Ez a módszer az argon elem izotópjainak arányát méri a kőzetekben és ásványokban. A nyolc különböző, szanidin nevű vulkáni ásványt tartalmazó mintán elvégzett tesztek során a kutatók 0,4 százalékos megbízhatóságot és 0,7 százalékos pontosságot értek el. A kalibrált adatok a geológiai kormeghatározást összehangolták az írott forrásokból ismert eseményekkel, megállapítva, hogy a vizsgált kőzetek kora mintegy 1946 év.
A Vezúv Kr. u. 79. augusztus 24-re datált kitörése az ókor egyik legnagyobb természeti katasztrófája volt, amely teljes településeket törölt el. Az eseményeket az ifjabb Plinius római író és jogász örökítette meg, beszámolva a vulkáni hamufelhőről és nagybátyja, idősebb Plinius haláláról. Ezek az írásos beszámolók évszázadok óta hivatkozási pontként szolgálnak a vulkanológusok számára. Caroline Hasler, a kutatás egyik résztvevője újra elemezte a római szerző feljegyzéseit, amelyek segítettek a kitörés dátumának két hónapos pontossággal történő, a korábbiaknál precízebb validálásában.
Ez is érdekelhet
A folyóiratban közölt eredmények a radiokarbonos kormeghatározás kalibrálásában is kulcsfontosságúak lehetnek. Az eljárás fejlesztése segíti az 55 ezer évnél fiatalabb anyagok korának megállapítását, egységesítve a geológiai mérési módszereket. A szerzők kiemelték, hogy a vulkánok kitörési történetének pontos rekonstruálása létfontosságú a ma is aktív, sűrűn lakott területeket veszélyeztető vulkánok, mint a Vezúv, az indonéziai Merapi vagy a mexikóvárosi Popocatépetl kockázatértékelésében.
