Bizonyították Teotihuacán ókori írásrendszerének létezését
Dán és mexikói régészek bizonyították, hogy az ókori Közép-Amerika egyik legjelentősebb metropolisza, Teotihuacán saját írásrendszerrel rendelkezett, mutatta be a kutatást részletező, az Antiquity című folyóiratban publikált tanulmány. A Mexikóvárostól délkeletre fekvő Chalcatzingo régészeti helyszínének egyik barlangjában azonosított három festett szimbólum egyértelmű bizonyítékot szolgáltat a város írásbeliségére, véget vetve egy évtizedek óta tartó tudományos vitának.
- Egy mexikói barlangban talált festett jelek alapján kutatók bizonyították, hogy a Kr. u. 1. és 6. század között virágzó Teotihuacán saját írásrendszerrel rendelkezett.
- A Chalcatzingo régészeti helyszínén található 19-es barlangban feltárt három szimbólum katonai címeket, egy helynevet és vallási motívumokat örökít meg.
- A felfedezés megcáfolja azt a korábbi tudományos feltételezést, miszerint a közép-amerikai metropolisz csak dekoratív szimbólumokat használt volna.
A Koppenhágai Egyetem és a Mexikói Nemzeti Embertani és Történeti Intézet (INAH) szakembereiből álló, Christophe Helmke és Jesper Nielsen vezette kutatócsoport a Cerro Delgado hegy nyugati oldalán található 19-es barlangban dokumentálta a leleteket. A kisméretű, sekély sziklaüregben talált három, vélhetően hematittal festett szimbólumot a szakemberek a Kr. u. 4. és 6. század közötti időszakra datálták.
Az első jel egy hegyet és a beszédre vagy énekre utaló motívumokat ábrázol, amelyet a kutatók Éneklő hegyként fordítanak, utalva a közeli csúcs, a Cuicatepec navatl elnevezésére. A második, egy nyakláncból és egy dárdavetőből (atlatl) álló motívum a harcosokhoz köthető katonai címre utal. A harmadik, csillagokkal díszített téglalap alakú keret a teotihuacáni füstölőkön megjelenő, elesett harcosokat megillető ceremoniális napellenzőket szimbolizálja.
A nagyjából 125 ezer lakosú, a Kr. u. 1. és 6. század között domináns szerepet betöltő metropoliszról korábban számos kutató, köztük Joyce Marcus és Esther Pasztory is úgy vélte, hogy a majákkal és az aztékokkal ellentétben nem rendelkezett valódi írásrendszerrel, csupán emblémaszerű, dekoratív szimbólumokat használt. Az elmúlt évtizedek kutatásai azonban már azonosítottak naptári bejegyzéseket és helyneveket, az újonnan előkerült barlangi feliratok pedig véglegesen megerősítik, hogy a város egy logofonetikus, azaz jelentést és hangot egyaránt hordozó írásrendszert alkalmazott.
Ez is érdekelhet
A 19-es barlangban talált bizonyítékok a vallási és temetkezési rituálékhoz is fontos adalékkal szolgálnak. A sziklapolc feletti koromnyomok a barlang bejáratánál végzett pirolitikus (tűzzel kapcsolatos) szertartásokra, valószínűleg egy magas rangú harcos hamvasztására utalnak.
Bár Chalcatzingo elsősorban a Kr. e. 900 és 500 között készült olmék stílusú sziklarajzairól ismert, az új leletek igazolják, hogy a helyszín szakrális jelentősége évszázadokkal később, a Teotihuacáni Birodalom idején is megmaradt, és a zarándokok egészen a hegyvidéki barlangokig vándoroltak rituáléik elvégzésére.
