A legfrissebb kutatásokat összegzi az új Budapest története első kötete
Megjelent a többkötetesre tervezett új Budapest története összefoglalás első része, amely az őskortól a 17. század végéig tárgyalja a mai főváros területének múltját. Ahogy a kiadó Budapest Főváros Levéltára bevezetőjéből kiderül: az új szintézis mintegy fél évszázaddal a korábbi nagy várostörténeti sorozat után, a legfrissebb régészeti és társadalomtörténeti kutatások eredményeit összegzi. A kötet szakít a megszakítatlan fejlődés elméletével, és azt vizsgálja, miként rétegződtek egymásra ugyanazon a földrajzi téren az egymástól gyakran független települések az évezredek során.
- Fél évszázad után új, átfogó várostörténeti szintézis első része látott napvilágot Budapest Főváros Levéltára kiadásában.
- A kiadvány a legújabb régészeti és topográfiai kutatásokra támaszkodva mutatja be a főváros területének múltját a kezdetektől az oszmán uralom végéig.
- A kötet szakít a hagyományos fejlődéstörténeti modellel, a hangsúlyt a társadalmi, környezeti és térbeli kapcsolatok változó rendszerére helyezi.
A Hermann István és Kenyeres István szerkesztésében kiadott munka az őskortól az oszmán uralom 1686-os lezárultáig tekinti át a térség múltját. Az egyes korszakokat a Budapesti Történeti Múzeum kutatói és más szakemberek, köztük M. Virág Zsuzsanna, Beszédes József, Végh András és Sudár Balázs dolgozták fel.
A Budapest 150 programsorozat keretében napvilágot látott kiadvány célja a tudományos eredmények közérthető formában történő bemutatása. A szerzők az őskori közösségektől kezdve Aquincum római városain és a középkori királyi központokon át az oszmán tartományi székhelyig vizsgálták a településhálózat alakulását.
A magyar főváros múltjának tudományos igényű, átfogó feldolgozására korábban három nagyobb kísérlet történt. Salamon Ferenc a 19. század végén a 15. századig jutott el, míg a Szendy Károly által kezdeményezett, a második világháború alatt megjelent sorozat befejezetlen maradt.
Az eddigi legteljesebb szintézis a Gerevich László főszerkesztésével 1973 és 1980 között kiadott ötkötetes munka volt. Annak első részei sokáig alapműnek számítottak, a későbbi korszakokat tárgyaló kötetei azonban erősen tükrözték a korabeli hivatalos ideológiai szemléletet. Az új sorozat ezeket a hiányosságokat és az eltelt ötven év tudományos paradigmaváltásait pótolja.
Az új kötet legfőbb hozadéka a szemléletmódban keresendő. A hagyományos, elsősorban uralkodókra, hadtörténeti eseményekre és kiemelkedő épületekre koncentráló narratíva helyett a várost egy változó társadalmi, környezeti és térbeli rendszerként értelmezi.
Kiemelt szerepet kap a Duna városalakító hatása, a természeti erőforrások kiaknázása és a lakosság sokfélesége. A vizsgált évszázadokban Budapest még nem létezett egységes városként, így a név csupán egy földrajzi keret, amely a mai közigazgatási határokon belül egykor fennálló, olykor eltűnő és újjászülető településeket fogja össze.
A korábbi tudáshoz képest a legjelentősebb változás az őskor és a római kor bemutatásában tapasztalható. Az elmúlt évtizedek nagyberuházásait kísérő régészeti feltárások és az új természettudományos keltezési eljárások átalakították az ezekről az időszakokról alkotott képet.
A középkori és az oszmán fejezetek szintén szakítanak a leegyszerűsítő megközelítésekkel, az 1541 és 1686 közötti periódust például saját intézményekkel rendelkező városi korszakként mutatják be.
Ez is érdekelhet
Bár a kötet a közérthetőség érdekében elhagyta a hagyományos jegyzetapparátust, a gazdag térképészeti és képanyag révén a nehezen elképzelhető őskori településszerkezetek és az eltűnt városi terek is jól értelmezhetővé válnak az olvasók számára.
Budapest történet I. kötet – A kezdetektől az oszmán uralom végéig, Szerk.: Hermann István – Kenyeres István, Budapest, 2026, 9900 Ft
