Kiterjedt csempészhálózatra utal egy 17. századi cádizi hajóroncs

Egy 17. századi cádizi hajóroncs, a Delta I rakományának új elemzése rávilágított az atlanti térség kiterjedt csempészhálózatára és a korszak összetett nemzetközi fegyverkereskedelmére. Ernesto J. Toboso Suárez és Josefa Martí Solano régészek kutatása tárgyi bizonyítékokkal támasztja alá, hogy a spanyol korona szigorú tengeri kereskedelmi monopóliumát a gyakorlatban rendszeresen megkerülték a rivális hatalmak.

A cádizi kikötő bővítése során felfedezett, majd a tengerfenékről 2024 júliusában kiemelt hajóroncs leletanyagának vizsgálata egy globális feketepiaci hálózat működését rajzolja ki. A spanyol Andalúziai Történelmi Örökség Intézete által koordinált leletmentés nyomán a kutatók megállapították, hogy a vélhetően francia szolgálatban álló hajó 27 darab svéd gyártmányú (Finbanker) vaságyút – amelyeket valószínűleg holland közvetítőkön keresztül szereztek be –, valamint mintegy fél tonnányi, a mai Bolívia területén fekvő Potosí és Oruro bányáiból származó ezüstrudat szállított.

A korábbi hivatalos leltárban 22 darabként rögzített, az új tanulmányban viszont 18 darabos együttesként elemzett ezüsttömbök egyike az 1667-es évszámot, míg a roncsból előkerült egyik bronzharang az 1671-es dátumot viseli. A fegyverzetek eltérő kalibere és az ágyútalpak hiánya arra utalhat, hogy az ágyúk egy része már használhatatlan ballaszt volt, vagy a hajó nem sokkal a süllyedés előtt harci cselekményben vett részt.

A felfedezés közvetlen fizikai betekintést enged a 17. századi spanyol gyarmati kereskedelem anomáliáiba és az atlanti katonai gazdaságba. A korszakban a Spanyol Birodalom szigorú adminisztratív és adóügyi ellenőrzés alatt tartotta az amerikai gyarmatokról származó nemesfémek behozatalát; a transzatlanti forgalom (a híres ezüstflották) monopóliumát hivatalosan Sevilla, majd a 17. század folyamán egyre inkább a kedvezőbb természetes adottságú Cádiz gyakorolta.

A jelentős adóterhek miatt azonban virágzott a csempészet. A francia, svéd és holland érdekeltségű elemeket ötvöző, dél-amerikai ezüsttel megrakott hajó jelenléte a dél-spanyolországi vizeken egyértelműen az állami fiskális rendszert megkerülő, illegális kereskedelmi csatornák kiterjedtségét bizonyítja. A lelet rámutat arra a kettősségre, amelyben a hivatalos állami szabályozások és a gyakorlati kereskedelem utjai gyakran elváltak egymástól.

Bár a kotrási munkálatok némileg megzavarták a lelőhely eredeti régészeti kontextusát, a Delta I roncsa páratlan forrásanyag a víz alatti régészet számára. A tengerészeti szakemberek jelenleg archívumi adatokkal vetik össze a leleteket, miközben a spanyol Nemzeti Kutatási Tanács, valamint walesi, lisszaboni és alicantei egyetemek bevonásával zajlik a hajó faanyagának 3D-modellezése és dendrokronológiai elemzése.

A cél az egyelőre névtelen hajó pontos azonosítása, építési helyének és elsüllyedésének tisztázása. A cádizi öböl, ahol a munkálatok során a Delta II és Delta III kódnevű roncsokat is azonosították, a kora újkori tengeri kereskedelem és katonai konfliktusok nyomait őrizve továbbra is Dél-Európa egyik legjelentősebb víz alatti régészeti tájának számít.