Szifilisz-szerű betegségben szenvedhetett, ezért meggyilkolhattak egy 9900 éve élt nőt a mai Mexikóban

Legalább 9900 évvel ezelőtt élt a Yucatán-félszigeten az a deformált koponyájú nő, akinek kísérteties vízalatti sírját fedezték fel barlangi búvárok a mexikói Tulum közelében található Chan Hol barlangban. A nő ezzel a térség egyik legkorábbi ismert lakója.

Erőszakos halál

A nő koponyáján három jól kivehető sérülés található, amelyek alapján arra lehet következtetni, valamilyen kemény, tompa tárggyal többször megütötték. A koponya felületét emellett apró gödröcskék tarkítják, amelyek egy, a szifiliszhez hasonló bakteriális fertőzésre utalnak, állítja egy friss tanulmány.

„Nagyon úgy tűnik, a nőnek rendkívül nehéz dolga volt, és élete végén rendkívül boldogtalan lehetett” – mondta el Wolfgang Stinnesbeck, a kutatás vezetője, a Heidelbergi Egyetem Földtudományi Intézetének biosztratigráfia és paleoökológia professzora.

„Ez nyilvánvalóan puszta spekuláció, de a koponyáján lévő sérülések és patológiai deformációk alapján valószínű forgatókönyvnek tűnik, hogy kitaszították csoportjából, és a barlangban ölték meg vagy hagyták meghalni.”

A nő maradványait Vicente Fito és Ivan Hernández barlangkutatók fedezték fel 2016 szeptemberében, miközben a Tulum közelében lévő Chan Hol barlangrendszerben búvárkodtak. Egy másik, Chan Hol 2 néven ismert ősi csontvázat kerestek, amelyet néhány csontja kivételével tolvajok vittek el.

Az újonnan megtalált csontok csupán 140 méterre voltak a Chan Hol 2 lelőhelyétől, emiatt a régészek először azt hitték, azokat találták meg a búvárok. Az elemzés azonban, melynek során a Chan Hol 2-csontokról készült fényképekkel hasonlították őket össze, hamar cáfolta az elméletet, kimutatva, „hogy a kettő két különböző egyént képvisel” – mondta Stinnesbeck.

Az ennek nyomán Chan Hol 3 névre keresztelt maradványok elemzésének egy nemzetközi csoport látott neki. Habár a csontváz csak körülbelül 30%-os teljességű, a kutatók meg tudták állapítani, hogy egy nőé volt, aki nagyjából 164 centiméter magas és 30 éves lehetett halálakor.

Mi történt a koponyával?

A nő fején található három sérülés arra utal, erőszakos halált halt – mondta el Stinnesbeck. „Nem látszik nyoma gyógyulásnak, azonban ettől még nehéz megmondani, hogy ezekbe a sérülésekbe halt-e bele, vagy egy kis időre túlélte őket” – mondta a professzor.

Ennél is kevésbé egyértelmű, hogy a koponyán található mélyedések és gödröcskék miként keletkeztek. Lehetséges, hogy a Treponema peritonitis nevű bakteriális betegségben szenvedett, amely az ismertebb szifilisz rokona. Ha valóban így van, ez lenne e betegség legkorábbi ismert előfordulása az amerikai kontinensen.

Ebben az esetben „egy gyulladt terület lett volna a fertőzés helyén, amelynek megérintése nagyon fájdalmas lett volna, és ahol talán a bőr is repedezett volna” – mondta a kutatás egyik társszerzője, Samuel Rennie biológiai és törvényszéki antropológus.

Stinnesbeck szerint lehetséges az is, hogy a nőnek súlyos csonthártyagyulladása volt, de az is, hogy „ezeket a deformációkat a koponya már a barlangban történt eróziója okozta”. A kutatók a jövőben CT-vizsgálatot terveznek végrehajtani a koponyán, ami segít majd pontosabban beazonosítani a nyomokat és sérüléseket.

Fogproblémák

Miként más, a Tulum környéki barlangokban eddig talált csontvázak, a Chan Hol 3 is egyedi koponyával rendelkezik.

452 darab, tíz különféle korai amerikai populációtól származó koponya részletes vizsgálata azt mutatta ki, „a Yucatánról származó ősi csontvázak – köztük a Chan Hol 3 is – a többi helyszínhez képest nagy mértékben különböző koponyával rendelkeztek” – mondta Rennie.

Az antropológus megjegyezte továbbá, hogy a Chan Hol 3 némileg hosszabb és keskenyebb agykoponyával és arccal rendelkezik, mint Mexikó más ősi népei.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a legutóbbi jégkorszak végén legalább két eltérő embercsoport élt a mai Mexikó területén – mondta Rennie. Ez megerősíti egy másik, korábbi kutatás eredményeit.

Emellett a Tulum környékéről származó koponyák mindegyike – beleértve az újonnan előkerült nő koponyáját – szuvas fogakkal rendelkezett. Ez Stinnesbeck szerint arra utal, e populáció étrendje sok cukrot tartalmazott, vélhetően gumósokból és gyümölcsökből, édes kaktuszból, vagy a helyben honos, fullánk nélküli méhek által termelt mézből.

Más korai amerikai populációkra ezzel szemben a lekopott, ám nem lyukas fogak jellemzők, arra utalva, hogy ők kemény, ám alacsony cukortartalmú ételeket ettek.

A fogazat és a koponyák különbségei alapján „a yucatáni telepesek olyan csoportot alkottak, amely elszigetelten élt a pleisztocén földtörténeti kor végén Közép-Mexikóban élő vadászó-gyűjtögetőktől” – mondta Stinnesbeck.

„A két csoport bizonyára igen különbözőek voltak arányaikban és kultúrájukban is. Míg a közép-mexikói csoportok magas, jó vadászok voltak, fejlett kőeszközökkel, addig a Yucatán lakói kicsik és törékenyek voltak, és máig egyetlen kőeszköz sem került elő innen.”

Vitatott datálás

A nő maradványainak kormeghatározása kihívásnak bizonyult, mivel a testében lévő kollagén rég lebomlott a víz alatti barlangban (megjegyzendő, hogy a barlang nagy valószínűséggel a felszín felett volt, amikor a nő életét vesztette).

A kutatók ezért a nő ujjcsontjai közé benőtt cseppkő urán-tóriumizotópjait vizsgálták meg. Ugyanezzel a módszerrel történt a Chan Hol 2 csontváz kormeghatározása is, amely ez alapján akár 13 000 éves is lehet.

Habár e módszer nem a legjobb az emberi maradványok datálására, segít a kutatóknak megközelíteni azok valódi korát.

„Sajnos az ilyen csontvázak közül– köztük az itt leírt is – sok nem rendelkezik elég kollagénnel a megszokott radiokarbon elemzéshez” – mondta el Justin Tackney, a Kansasi Egyetem kutatója. „Az ilyen egyedek kreatív datálása egyes esetekben meg lesz kérdőjelezve, ezt azonban ellensúlyozzák az újabb és újabb egyedekről szóló, lassanként megjelenő publikációk.”

Úgy tűnik azonban, a kutatók minden tőlük telhetőt megtettek az egyed pontos kormeghatározása érdekében, figyelembe véve a korlátokat – mondta Gary Feinman, a chicagói Field Természettudományi Múzeum Mezoamerikai, Közép-Amerikai és Kelet-Ázsiai antropológiai kurátora.

Mindazonáltal „muszáj, hogy legyen legalább egy kis kérdőjel azzal kapcsolatban, pontosan mennyire régiek is ezek a csontvázak” – fűzte hozzá Feinman.