Kolumbusz igazat mondhatott a Bahamák kannibáljairól

Kolumbusz Kristóf 1492-es hajóútja kétségtelenül egy új korszak kezdetét indította el a világtörténelemben. Sok mindent feltételezett az általa felfedezett területekről: a tengeritehenekről azt hitte, sellők, a Bahamákról úgy gondolta, Ázsia részét képezik, az itteni őslakosokról pedig azt gondolta, indiaiak, akik készséggel fogadják a keresztény vallást és a spanyol uralmat – ezek mindegyikéről tudjuk ma már, hogy nem igazak. Van azonban Kolumbusz naplóbejegyzései között egy olyan, amelyről a mai napig vitatkoznak a szakértők: ez a térségben gyakorolt kannibalizmusról szól.

A felfedező állítása szerint amikor először partra szállt a Bahamákon, mind őt és legénységét, mind az ott élő őslakosokat kannibálok támadták meg. Kolumbusz az ellenséges törzset a „Caniba” névvel illette.

Leírásában két népről beszél: a békés helyi arawakokról (tainókról), illetve a támadó kanibákról, akiknek nevét az arawakoktól vette át. Innen származik a mai „kannibál” szó is, ugyanis Kolumbusz szerint e portyázó harcosok rendszeresen fogyasztottak emberhúst.

Napjaink néprajzi besorolása részben őrzi e neveket: a tainók által beszélt nyelvet tartalmazó nyelvcsoportot nevezzük ma arawaknak, a ma kalinagónak nevezett canibák tágabb megnevezése pedig – a térség nevét is adva – a „karib” alakot vette fel.

Kolumbusz leírását a kutatók sokáig eleve elvetették: az eredetileg Dél-Amerikából, az Amazonas-medence északnyugati részéről származó karib népek ugyan benépesítették a térség számos részét Kr. u. 800-tól kezdődően, nem akadt nyoma annak, hogy a Bahamákon is megvetették volna lábukat. Egy új tanulmány ennek ellenkezőjéről szolgál bizonyítékkal.

A kutatók a Karib-térségben talált mintegy 100 darab, a 800 és 1542 közötti időszakból származó koponya vizsgálata után arra jutottak, a karib népcsoport tagjai valóban jelen lehettek a Bahamákon akár már Kr. u. 1000 körül.

A korábban számításba vett régészeti leletek a karibok migrációjának legészakabbi pontjaként Guadeloupe szigetét jelölték meg – a Bahamáktól 1600 kilométerre délre. A tanulmány szerzői szerint a főként kerámiamaradványokra alapozott feltételezés nem fedi teljesen a valóságot.

A kép teljesebbé tétele érdekében a kutatók 103 darab, különböző Karib-térségbeli múzeumoktól kölcsönvett koponyát vizsgáltak meg.

A koponyák felépítése alapján három különböző embercsoportot azonosítottak. A Karib-térség legkorábbi lakói a mexikói Yucatán-félszigetről érkeztek Kr. e. 5000 körül, és benépesítették Kubát és az Antillák további északi szigeteit.

Később a mai Kolumbia és Venezuela területéről arawakok érkeztek Puerto Ricóra, Kr. e. 800 és 200 között. E vándorlásokat kőeszközök és kerámiák is alátámasztják.

Végül Kr. u. 800 körül érkeztek karib csoportok Hispaniola szigetére (ma Haiti és a Dominikai Köztársaság), majd Jamaica és a Bahamák felé vették az irányt. Kr. u. 1000 körül már javában hadakozhattak az eddigre a Bahamákon is élő arawakokkal.

Ezek az eredmények tehát alátámasztják a két népcsoport konfliktusának lehetőségét Kolumbusz idejében – a kannibalizmust azonban nem.

A tanulmány szerzői szerint lehetséges, hogy a karibok ellenségeik megfélemlítése érdekében olykor ettek emberhúst, régészeti bizonyíték azonban nincs erre.

Mindazonáltal Kolumbusz kannibál vademberekről szóló beszámolói nagy mértékben hatottak az európai gyarmatosítók az őslakosokkal kapcsolatos gondolkodására.

Habár a spanyol trón eredeti tervei a helyiekkel való emberséges bánásmódot és szolgálataik méltányos díjazását irányozták elő, a helyzet nagyot változott azután, hogy a felfedező a kereszténységet felvenni nem hajlandó emberevőkről számolt be.

„A korona úgy volt vele, hogy ha így viselkednek, akkor rabszolgaságba lehet őket vetni” – mondta el a tanulmány egyik szerzője, William F. Keegan, a Floridai Egyetem régésze.