Szextippek a késő középkori Franciaországból

A középkor és kora újkor írástudói között gyakori jelenség, hogy tanácsokat adnak az olvasónak – különösen sok olyan mű van, amely a hálószobára vonatkozó bölcsességeket tartalmaz. 1503-ban egy tanuló orvos, Symphorien Champier megírta „Az erényes hölgyek hajója” című könyvét, amely a történelem nagy női alakjainak listáját és tetteiket tartalmazza, hogy például szolgáljanak a kortárs lányok és nők számára. Orvosi tanulmányai miatt azonban – amelyek során nyilván igen sokat olvasott Galénosztól, Hippokratésztól, Arisztotelésztől és Platóntól – nem tudta megállni, hogy a szexről és a fogantatásról szóló tanácsokat ne csempésszen be művébe. Alább Champier legjobb tippjeinek listája:

A megfelelő életkor

Platón nyomán Champier is kijelenti, a nők házasodására a tökéletes életkor 16 és 20 év között van, a férfiak esetében ugyanez 30 és 35 év között van. A 16-nál fiatalabb lányok esetében szerinte fennáll az a veszély, hogy a hölgy örökké beteg lesz – „Így ahelyett, hogy ő szolgálna téged, neked kell szolgálnod őt” – figyelmeztet Champier. Kivételt képez azonban, ha az illető hölgy magas növésű. Ha alacsonyabb, akkor mindenképpen érdemes 21 éves korig várni a házassággal. Ha mind a férfi, mind a nő 21 felett vannak, valószínűleg minden rendben lesz: „a gyermekek vonzóak és jó vérmérsékletűek lesznek, arányos testrészekkel és jó ésszel.” Ha lehetséges, akkor a türelmet javasolja, ugyanis a korábban született gyermekek „tökéletlenek és alacsonyak” lesznek.

A megfelelő idő

Az embernek nem szabad az év minden szakaszában szeretkeznie, írja Champier. Ha azt szeretnénk, hogy gyermek foganjon, a legbiztosabb a tavasz, ugyanis ilyenkor „meleg és nedves” az idő, és ez a legjobb fajta testnedv (a hippokratészi rendszerben). „A tavasz után következő” legjobb évszak a tél. „A tél a leghasznosabb a fogantatáshoz, míg a nyár rossz és az ősz mind közül a legrosszabb.” A napszak sem mindegy:

„Ha a férfi evett és tele van, és belép a testiség világába, meggyengíti testét és idegeit, és fájdalmat okoz magának lábaiban és térdeiben. Emellett eltömődéseket és sűrű testnedveket okoz a testében, és ha rendszeresen cselekszik így, testrészei túl sok vizet kötnek meg, nehézzé válik a légzése, végtagjai pedig reszketni kezdenek.”

Sajnos evés előtt sem ajánlott a szex:

„Ha testiséget követ el, amikor éhes vagy szomjas, vagy üres a teste, vagy ha véreztetve volt (…) kárt okoz a testében és kiszárítja azt, és természetes hője elszáll, rontva látását, és olykor még le is bénul.”

Ez vonatkozik azokra az esetekre is, ha a férfi nemrég fürdött, dolgozott, böjtölt vagy szomorú volt. A legbiztosabb az, ha a reggeli ébredés után történik az aktus, „az éjszakai alvás után.”

A megfelelő táplálék

Nem sokkal azután, hogy kijelenti, „irigyek és arrogánsok”, Champier azt tanácsolja, ne ítélkezzünk túl szigorúan a meddő férfiak és nők felett. Elvégre – mint azt részletezi is –, nem nehéz meddővé válni, például „ha a nő túl sok hideg vizet iszik, vagy sok keserű ételt vagy ecetet eszik”, vagy ha a férfi „túl sok vizet iszik vagy túl sok keserű dolgot eszik.” A túl sok vagy túl kevés evés is eredményezhet meddőséget, továbbá Champier emlékeztet:

„Gyakran a legbölcsebbekkel és a legmegfontoltabbakkal, valamint a fejedelmekkel történik meg, mivel ők törékenyebbek és hajlamosabbak a váratlan dolgok megtapasztalására, mint azok, akik babon és gesztenyén nevelkedtek.”

A megfelelő mennyiség

Az ember legjobb érdekét szem előtt tartva Champier arra is emlékeztet, a túl sok szex is veszélyes lehet. Avicennára és ar-Rázira hivatkozva állítja, „árt az idegeknek, árt a gyomornak és gyengíti azt, gyorsítja az öregedést, és rontja a látást. A természetre utalva megjegyzi:

„A hím verebek csupán egy vagy két évig élnek kéjelgésük miatt (…) és, mint gyakran látjuk, azok, akik gyönyörű nőt vesznek el, fiatalon és néha azonnal halnak meg túlzott élvezeteiknek köszönhetően.”

Még ha az ember el is jut az öregkorig, még mindig veszélyben lehet. „Ha valaki az efféle tevékenységben ifjúként túlzásba esik” – folytatja Champier, „öregkorban köszvényben szenved, és tagjai elgyengülnek.” Szerencsére, bár a korabeli nőket is vágytól fűtöttként írja le, tudja, hogy a feleségek mindig törődnek férjük egészségével:

„Mivel a nők szeretik férjüket és sokáig akarnak vele élni, kordában tartják túlzott szexuális vágyaikat, és észben tartják a veszélyeket, amelyeket hozhatnak.” Az erényes nők tehát nem hagyják, hogy férjük túl sokat szeretkezzen.

A megfelelő emberek

Champiertől megtudjuk azt is, hogy a szex nem való mindenkinek. Nem mindenkinek bírja el ugyanis a teste. A „szangvinikus ember, aki meleg és nedves”, illetve a „flegmatikus” ember alkalmas rá. A vékony emberek azonban Champier szerint egyáltalán ne csinálják:

„Azok, akiknek száraz és vékony teste van, meneküljenek úgy a testiség elől, mint egy gyilkos vagy útonálló elől. Semmi sem halálosabb számukra.”

További emberkategóriák, akik számára kerülendő a szex: „akiknek rossz a szeme vagy a gyomra”, „akik nincsenek hozzászokva”, és akik egy ideje már nem csinálták. „Mindenkinél jobban azonban” – írja Champier, „az időseknek kell kerülniük a testi cselekedeteket.” Az élet rövid – ne rövidítsd tovább élvezetekkel! A késő középkor elvei mai szemmel komikusnak hathatnak, de a kor orvostudománya ezeket a következtetéseket vonta le.