Szentségtörő templomi gyilkosból nemzeti hős: Robert Bruce skót király váratlan lázadása

1306. február 10-én történt Skócia történetének legjelentősebb politikai indíttatású gyilkossága: Carrick earlje, Robert Bruce társai segítségével megölte „Vörös” John Comynt. A hirtelen erőszakos tett a dumfriesi ferencesek templomában történt. E szentségtörő gyilkosságot utólag a legtöbben előre kiterveltnek tartják, Bruce lázadásával és trónra lépésével együtt. A korabeli dokumentumok azonban egészen más képet festenek az események okairól.

Véres oltár

Comyn és Bruce egyaránt vezető alakjai voltak a skót nemességnek. Riválisok voltak, nem sokkal korábban még egymás ellen harcoltak az I. Eduárd angol király által a skótok ellen vívott háborúkban. 1306 elején, miután Eduárdot a skótok elismerték uralkodójuknak, a két lord találkozót beszélt meg a ferences kolostor templomában. Eleinte barátságosan viselkedtek egymással, Bruce az oltár előtt beszélt négyszemközt Comynnal.

Hirtelen azonban megváltozott a hangulat. Bruce árulással vádolta meg riválisát, majd hátat fordítva úgy tett, mintha távozna. Kivont karddal fordult vissza Comyn felé, és levágta. Bruce követői erre berontottak a templomba, és további csapásokat mértek a földön fekvő lordra. Comyn nagybátyját, aki megpróbálta megmenteni, szintén levágták. Bruce elhagyta a templomot, felszállt Comyn lovára, és követőivel a közeli Dumfries vára felé vette az irányt, ahol Eduárd király bírái ülést tartottak. Bruce és emberei betörtek, és letartóztatták a király embereit. Bruce ekkor azonban azt a hírt kapta, hogy Comyn életben van. Két emberét visszaküldte a kolostorhoz, ahol a valóban életben levő Comynt a szerzetesek ápolták. Miután megengedték neki, hogy meghallgassa a feloldozást, visszahurcolták a templomba és az oltár lépcsőin megölték, vérrel borítva be az oltárt is.

Míg Comyn holttestét otthagyták a szerzeteseknek, Bruce elhagyta Dumfriest, hogy elindítsa az Eduárd elleni felkelést, amely hat héttel későbbi skót királlyá koronázásában csúcsosodott ki. A történteket értelmezni igyekvők úgy értékelték, Comyn halála szándékos lépés volt Bruce trónhoz vezető útján. A gyilkosság 1306-os angol vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy Comyn azért halt meg, mert „úgy hisszük, nem járult hozzá ahhoz az áruláshoz, amelyet Bruce Anglia királya ellen tervezett.” A korabeli angol krónikák szerint Bruce azért csalogatta Dumfriesba Comynt, hogy megölje. A skót leírások ezzel ellentétben azt állítják, Bruce és Comyn szövetségre léptek Skócia függetlenségéért, Comyn azonban elárulta Bruce-t, és ezért lakolt halállal.

Abban minden változata a történetnek egyezik, hogy 1306-ban Bruce a trónt akarta, és ezért ölte meg az útjában álló Comynt. A Bruce-t hidegvérű gyilkosként, illetve a skót nemzet élesen látó bajnokaként lefestő leírások a két ellentétes oldal céljait szolgálták. Mind a gyilkosságot helyezte a kiindulópontjára annak az eltervezett államcsínynek, amelynek keretében Bruce elfoglalja a trónt és sikeres háborút indít a skót függetlenségért az angol király ellen. Ezek az értelmezések azonban igen sok utólagos bölcsességet tartalmaznak. 1306 februárjának szemszögéből nézve vajon ugyanilyen tiszták e leírások következtetései? Bruce valóban a trón megszerzésére fókuszált ekkor? Comyn szent helyen való megölése, amelyről tudni lehetett, hogy rengeteg skótot elborzaszt és elidegenít majd, előre kiszámított cselekedet volt? A Comyn halála és Bruce királlyá koronázása közötti hat hét folyamán egy megtervezett államcsíny ment végbe? A válaszok az abból az időből való bizonyítékban rejtőznek, mielőtt Bruce-t elkönyvelték volna akár hős királyként, akár véreskezű trónbitorlóként.

A nehéz évek

1306 elején Robert Bruce nem volt a skót szabadságjogok nyilvánvaló bajnoka. Harmincas éveinek elején járt, karrierjét pedig az I. Eduárd (uralkodott Angliában 1272-1307) és a skótok közötti évtizedes háborúk határozták meg. Az angol király egy örökösödési válságot használt ki, amely III. Sándor (ur. 1249-1286) halála után sújtotta Skóciát. Bruce helyzetét ebben a konfliktusban a családja érdekei határozták meg. Ennek egy része volt a Bruce-ok igénye a skót trónra. Ez 1292-ben alulmaradt a rivális John Balliol jogaival szemben, de az ő 1296-os száműzetésével a Bruce család nem adta fel a reményt a korona megszerzésére.

Míg Robert Bruce tudatában volt családja királyi aspirációinak, nemesi kötelességei gyakorolták a legnagyobb hatást tevékenységére. Carrick earljeiként és Annandale lordjaiként Délnyugat-Skóciában és több angliai terület birtokosaiként a Bruce-oknak két egymással háborúzó országban kellett megőrizni érdekeltségeiket, és megvédeni barátaikat és bérlőiket az 1296 óta tartó nehéz években. Ebben az időszakban Robert Bruce váltakozó szerepet játszott. 1297-ben rövid ideig az I. Eduárddal szembeni ellenállást vezette, 1298 és 1300 között pedig Skócia egyik protektora volt, de mindkét epizód után meghódolt az angol király előtt. 1302 és 1304 között Eduárd skót kormányzatában volt aktív. Oldalváltásait kevésbé vezérelték machiavellista remények a trón megszerzésére, mint inkább kötelessége, hogy megvédje családja földjeit és azok bérlőit a háború legszörnyűbb hatásaitól.

Tettei teljesen normálisnak mondhatók a skót nemesség köreiben, és tökéletesen érthetőek voltak a korban. Ezek azonban nem úgy tüntetik fel Bruce-t, mint Skócia fogalmának elkötelezett védelmezőjét. Ehelyett egy olyan fiatal lord képét mutatják, akinek érdeklődését leginkább az uraság és hűség pragmatikusabb kérdései kötötték le. Az 1306 februárját megelőző hónapokban Bruce továbbra is ilyen jellegű gondokkal állt szemben új körülmények között. 1304-ben I. Eduárd sikeresen meghódoltatta vezető skót ellenfeleit. Immár ő volt Skócia ura és a következő év folyamán Skócia nemesei az ő kegyeit keresték, és tőle kérelmeztek földeket és hivatalokat. Bruce közéjuk tartozott. 1304 áprilisában meghalt édesapja, ő pedig kérvényezte a királynál családja Annandale-re vonatkozó jogainak elismerését. Az ezután következő vizsgálatok sora, amely a Bruce-ok ősi jogait vizsgálta birtokaikon, arra biztathatta Bruce-t, hogy szövetségeseket keressen. 1304-ben kötelékre, azaz magánszövetségre lépett William Lambertonnal, St. Andrews püspökével.

Mély politikai rivalizálás

Míg ezt a tényt az angolok később arra utaló bizonyítéknak tekintették, hogy Bruce és a skót egyház egyik vezetője összeesküvést szőtt, a szövetség feltételei ezt nem támasztják alá. Valójában a barátság formális kihirdetése volt két olyan lord között, akik a korábbi háborúban ellenkező oldalakon álltak, de most szükségesnek látták az együttműködést. Bruce-nak, akinek a kormányzat folyamatos szigorú figyelme mellett kellett biztosítania öröksége megszerzését, igen értékes volt ez a szövetség, főleg azután, hogy Lamberton vált Eduárd skót tanácsának fejévé.1304-1305-ben tehát főként az eduárdi Skócia birtokügyi, nemesi és befolyási kérdései kötötték le. Ezek az ügyek magyarázzák jelenlétét és John Comynnal való találkozóját Dumfriesben is 1306. február 10-én. A király bírái itt tartottak éppen ülést, helyi földbirtokosokként pedig természetes, hogy Bruce és Comyn is jelen voltak. A négyszemközti találkozó a jogi ügyek megbeszélésére szintén teljesen megszokott volt.

E két férfi találkozását azonban súlyosan terhelték a múltbéli események. Létezik egy zavaros történet több leírásban, amely egy szerződés létezését feltételezi kettejük között, amely esetleg egy olyan kölcsönös támogatásra tett ígéretre utalhat, mint amilyen Bruce és Lamberton püspök között köttetett. Bruce és Comyn esetében bármilyen ilyen nyilatkozat valójában mély ellenszenvet takart volna. A két férfi nyílt politikai riválisa volt egymásnak. Comyn családja régi ellensége volt a Bruce-oknak. 1302 és 1304 kötött pedig, míg Robert Bruce Eduárd királyt szolgálta, Comyn vezette a király ellenségeit. Emellett személyes ellentét is feszült közöttük. 1299-ben Bruce és Comyn Skócia protektoraiként együtt vezették az angolok elleni háborút. Amikor a két férfi követői között viszály tört ki, Comyn Bruce ellen fordult és torkánál fogva megragadta. Árulással vádolta Bruce-t, mielőtt szétválasztották őket. Az 1299-es bizalmatlanság és erőszak törhetett elő ismét 1306-ban, talán egy hasonló apró nézeteltérés miatt.

Egyezséget keresve

Guinsborough-i Walter közel kortárs leírása nagy mértékben erre a helyzetre utal. Bruce és Comyn „bizonyos mindkettőjüket érintő ügyek” megbeszélésére találkoztak. A beszélgetés alatt Bruce azzal gyanúsította meg Comynt, hogy ellene igyekszik hangolni Eduárd királyt. Ez arra utal, hogy nem egy összeesküvés elárulása, hanem a riválisok közötti versengés a király kegyeiért állt a háttérben. Comyn machinálása Bruce földjeibe kerülhetett, ráadásul a fent említett lehetséges írásbeli megállapodás megszegését is jelentette volna. A régi ellentétek sarkallták Bruce-t Comyn megtámadására, és a jelenlévők csatlakoztak a harchoz. Az eredmény nem merénylet volt, hanem egy véres dulakodás.

A gyilkosság utáni időszak azt mutatja, hogy Bruce még ekkor is lassan jutott csak el addig, hogy megpróbálja megszerezni a trónt. Hat héttel később koronázták csak meg, és ezalatt az idő alatt Comyn halálának következményei és Bruce szándékai csak lassan tárultak fel. Erre létfontosságú bizonyítékul szolgál egy angol jelentés, amely azért jelentős, mert 1306. március elején íródott, azaz még Robert Bruce megkoronázása előtt. Ebben azt írják, Bruce Délnyugat-Skóciában maradt, és a korábbi arisztokrata felkelések mintájára igyekezett követőket gyűjteni. A jelentés továbbá arra is rávilágít, hogy Bruce tárgyalt I. Eduárddal és hivatalnokaival, és e tárgyalások keretében jelezte, hogy annak érdekében foglalt el várakat, hogy „a rendelkezésére álló leghosszabb bottal védje meg magát.” Ez nem egy trónvárományos világos és egyértelmű határozottságát mutatja, hanem egy olyan embert, aki igyekszik megőrizni pozícióját miközben megegyezést keres, talán királyi kegyelmet Comyn halálát illetően. A jelentés azt is mutatja, hogy ezek a célok változóban voltak.

A dokumentum írója a fő karakterként Wishartot, Glasgow püspökét határozza meg. Robert Wishart a skót szabadságjogok tapasztalt védelmezője volt, és március elején Bruce „legfőbb tanácsosaként” feloldozta Bruce-t bűnei alól és „felszabadította őt, hogy átvehesse örökségét.” Ez már azt jelentette, hogy Bruce eltökélt volt a trón megszerzésére, Wishart pedig ehhez adta a lelki támogatást. Azzal, hogy felmentette Eduárdnak tett esküje alól és feloldozta az alól a szentségtörés alól, hogy Comynt szent helyen ölte meg, hiteles vezetővé tette Bruce-t a skótok szemében. Ide azonban hetekbe telt eljutni, és Bruce csak márciusban kezdte kiszélesíteni keresését és támogatókat szerezni. Március 25-én a skótok királyává koronázták Scone-nál. A ceremónia rögtönzött volt, és habár megmutatta, hogy Robertnek voltak támogatói az egyház, a nemesség és a nép részéről, a többség távol maradt, és nem ismerte el a trónbitorlót, illetve nem kívánt osztozni valószínű vereségében.

I. Eduárd borzasztó elégtétele

Bruce hatalmas kockázatot vállalt. Visszafordíthatatlanul a lázadás útjára lépett, és októberre ő és emberei súlyos árat fizettek érte. Angol és skót ellenfelei háromszoros győzelme után elhagyta a skót szárazföldet, sok támogatója és családtagja pedig szörnyű sorsra jutott. Ilyen hatalmas tét mellett bármikor óriási lett volna a kockázat az Eduárd elleni felkelés tervezésében. Nem lenne meglepő, ha egész életében óvatosságáról híres, gazdag és befolyásos nemesként Bruce nem vállalkozott volna önként ilyesmire. Ehelyett egy régi személyes ellentétek által okozott, előre ki nem tervelt erőszakos cselekedettel tette kockára jövőjét. Comyn megölésével annak egész családja és követői ellenséggé váltak, és a vérbosszú mellett I. Eduárd büntetésére is számíthatott, aki nem állt kegyes és megbocsátó uralkodó hírében. E baljós körülmények között és Wishard püspök befolyása alatt Bruce meghozta a döntést, amely megváltoztatta mind az ő életét, mind Skócia jövőjét. Bejelentette igényét a királyi címre és hatalomra, családja szövetségeseire és az angol király elleni háborút újrakezdeni akaró skótokra támaszkodva. Az 1306-os év vereségei ellenére ebben a szerepben tért vissza Skóciába a következő évben. 1307-től a skótok királyaként Robert Bruce elkezdte lépésről lépésre elnyerni országát.