Szent Luca ünnepe – a történelem és a hagyomány határán

Minden évben december 13-án tartja a keresztény világ Szent Luca (vagy Lúcia) ünnepét. Habár életéről keveset tudunk, a néphagyomány számos módon megőrizte az ókori vértanú emlékét.

Szirakúzai Szent Luca keresztény vértanú a források szerint Kr.u. 283-ban született egy előkelő szirakúzai családban. A legendák szerint a lányt egy visszautasított kérője hurcolta a bíróság elé, ahol megkínozták, majd megölték. A Diocletianus-féle keresztényüldözések áldozataként később számos népszokás kapcsolódott a szenthez, amelyek egy része napjainkban is él.

A fény szentje

A Luca név a latin lux, vagyis fény szóból ered – ez pedig meghatározta az emléknaphoz kapcsolódó szokások üzenetét is. Magyarországon ezen a napon kezdték el hajtatni a lucabúzát, illetve ekkor álltak neki a boszorkányok felismerését segítő lucaszék elkészítésének is. A szentestéig készülő, tizenhárom fából készített székre ráállva – a nép hiedelem szerint – az emberek megláthatták a különböző tartozékokkal díszített boszorkányokat.

A svéd tradíciók között is fontos helyet foglalt el Lúcia emléknapja. December 13-án reggel a család legidősebb lánygyermeke fehér ruhába öltözve keltette testvéreit, akik szintén fehér ruhában, kávéval és süteménnyel ébresztették szüleiket ezen a napon.

Olaszországban a gyerekeknek kedvezett az ünnep: 12-éről 13-ára virradó éjszaka a kikészített kekszek és takarmánynövények helyett édességeket és kisebb ajándékokat találtak a gyermekek szobájukban.

A szembetegek védőszentje 

Az egyik hozzá kapcsolódó legenda miatt Szent Lúciát a szembetegek és vakok védőszentjeként tartja számon a katolikus egyház (szenvedéstörténete szerint ugyanis a nő kitépte a saját szemeit, mivel a kérő állítóleg ezekbe szeretett bele). A vértanú tisztelete tehát nem csupán a népszokások, hanem az egyházi évben is kiemelt jelentőséggel bírt.