Szabadkőművesség a középkori építőcéhektől a politikai páholyokig

A középkori angol kőfaragó céhek hagyományaiból alakult át a 17. századra felvilágosult szellemi közösséggé a szabadkőművesség, amelynek két fő (angolszász és francia) irányzatát, valamint hazai történetét Jászberényi József történész cikke mutatja magazinunk február 27-én megjelent, tavaszi számában. A történelmet a háttérből alakító titkos társaságokat fókuszba állító kiadvány a szabadkőművesség elemzése mellett más történelmi háttérszervezetek és Attila hun király örökségét is tényszerűen vizsgálja.

Az 1717-ben, Londonban megalapított első Nagypáhollyal intézményesült modern szabadkőművességet a közgondolkodásban gyakran övezik okkultista vagy politikai összeesküvés-elméletek. Jászberényi József elemzése rávilágít: a mozgalom valós gyökerei a középkori katedrálisépítő kőfaragómesterek céheiben (az úgynevezett operatív kőművességben) keresendők. A mesteremberek az ideiglenes építési felvonulási épületekben, a "páholyokban" őrizték szakmai titkaikat és rítusaikat.

A 16–17. században, a nagy templomépítési megrendelések visszaesésével és a céhrendszer hanyatlásával a páholyok megnyíltak az értelmiségiek, a nemesek és a polgárok előtt. Ekkor alakult ki az úgynevezett "spekulatív" szabadkőművesség, amelyben a kőfaragás, valamint a jeruzsálemi Salamon-templom építésének bibliai története már nem fizikai munkát, hanem a morális és szellemi önépítés szimbólumrendszerét jelentette.

Két eltérő út: az angol és a francia szabadkőművesség

A cikk hangsúlyozza, hogy a modern szövetség sosem volt egységes. Történetileg két markánsan elkülönülő irányzat alakult ki. A hagyományőrző, "angol" vagy "angolszász" típusú szabadkőművesség kizárólag istenhívő férfiakat vesz fel tagjai közé, szigorúan tartózkodik az aktuálpolitikától, és a belső, egyéni önépítésre fókuszál.

Ezzel szemben a 18. század közepétől megjelenő "francia" típusú szabadkőművesség aktív társadalmi és politikai szerepet vállalt. Ez az ág jellemzően a haladó, liberális eszmék mentén szerveződött, célkitűzései között pedig a társadalom és az államberendezkedés modernizálása kapott fő hangsúlyt.

Magyarországon a szövetség a 18. század óta van jelen, történetét virágkorok és állami tiltások váltakozása jellemezte (1990 óta ismét legálisan, civil egyesületi formában működnek a páholyok). A mozgalom hazai beágyazottságát és eszmei sokszínűségét mutatja, hogy a magyar kultúra és politika olyan, egymástól teljesen eltérő gondolkodású alakjai is a páholyok tagjai voltak, mint Martinovics Ignác, Kossuth Lajos, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Liszt Ferenc, Tamási Áron, Sztehlo Gábor vagy Ravasz László.

Titkos társaságok a Múlt-kor magazinban

A Múlt-kor magazin tavaszi számában tudományos alapossággal választjuk el a különböző konspiratív szervezetek valós államigazgatási hatásait az utókor által rájuk vetített mítoszoktól. A folyóirat rámutat: e társaságok létrejötte a történelem során mindig a súlyos társadalmi krízisekhez és a nyílt politikai érdekérvényesítés korlátozottságához kötődött.

A magazin a szabadkőművesség mellett részletesen elemzi a Horthy-korszakban működő Magyar Testvéri Közösség (MTK) történetét. A Trianon utáni traumára válaszul létrejött etnikai-nacionalista szervezet – ahogy azt egy 1986-os, Mester Miklós egykori államtitkárral készült interjú is megerősíti – a háttérből döntő befolyást gyakorolt a magyar államapparátusra, az ispánok, szolgabírók kinevezésére és a kormányzói tanácsadói körre.

A nemzetközi palettán a kiadvány eloszlatja a náci Németország felemelkedéséhez kötődő Thule Társaság (Thule-Gesellschaft) okkultista legendáit, bemutatva azt mint az első világháborús vereség nyomán létrejött, az NSDAP ideológiai előzményeként szolgáló radikális (völkisch) szervezetet. Szintén helyet kapott a lapban az 1815 és 1820 közötti itáliai Carbonari (szénégetők) mozgalmának története.

A titkos társaságok tematikáján túl a magazin tavaszi száma kiemelten foglalkozik a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb Attila-kiállítása kapcsán a hun nagykirály történeti szerepével.  A 20. századi történelem iránt érdeklődők emellett átfogó képet kaphatnak a második világháború után a német atomtudósok megszerzéséért folytatott szövetséges hírszerzési háborúról, Lidia Poët (az első olasz női jogász) emancipációs küzdelméről, valamint a századfordulós Magyarország japán kultúra iránti rajongásáról (Japonizmus) is.