Cári gyökerű az 1918-as orosz helyesírási reform
A szovjet történetírással ellentétben az 1917-1918-as orosz helyesírási reform nem a bolsevik forradalom vívmánya volt, hanem egy évtizedekkel korábban elindított tudományos folyamat lezárása. Vlagyimir Pahomov, az Orosz Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottságának tudományos titkára a Parlamentszkaja gazeta orosz lapnak adott nyilatkozatában rámutatott: a szovjet hatalom csupán kisajátította és drasztikus eszközökkel végrehajtotta a cári időszakban kidolgozott, majd az Ideiglenes Kormány által elindított tervezetet.
- A szovjet hatalom által kisajátított 1917-1918-as orosz helyesírási reform előkészületei már a 20. század elején megkezdődtek.
- A bolsevikok csupán végrehajtották az Ideiglenes Kormány által bevezetett tervezetet, amelyet radikális módszerekkel kényszerítettek ki a nyomdákban.
- A nyelvtani átalakítás fő célja az oktatás megkönnyítése és az írástudatlanság gyors felszámolása volt az orosz társadalomban.
A régi orosz helyesírás a történelem során az új hatalommal szembeni ellenállás egyik szimbólumává vált, a forradalmi vezetésnek azonban a valóságban semmi köze nem volt a reform szakmai előkészítéséhez. Az átalakítás igénye már az 1900-as évek elején megfogalmazódott a nyelvészek körében. A tényleges bevezetést az 1917-es februári forradalom után felálló Ideiglenes Kormány kezdte meg. A népoktatási minisztérium 1917. május 30-án kiadott körlevele javaslatot tett az új, egyszerűsített szabályok iskolai alkalmazására, és a nyár folyamán több sajtótermék is önként áttért az új írásmódra.
A bolsevik vezetés az 1918. január 5-én és október 10-én kiadott dekrétumaival kizárólag befejezte és hivatalossá tette a megkezdett folyamatot. Az új szabályozás a szovjetek által ellenőrzött területeken azonnal kötelezővé vált, a megvalósítás ugyanakkor radikális módszerekkel történt. A legismertebb történelmi példa erre az a fegyveres fellépés volt, amelynek során a vöröstengerészek bejárták a nyomdákat, és fizikai erővel kobozták el a betűkészletekből a betiltott karakterek ólommatricáit.
A reform gyakorlati vitái között sokáig szerepelt a szavak végén álló keményjel, a jer betű elhagyása. Vlagyimir Pahomov hangsúlyozta, a keményjel használata felesleges nyomdafesték-felhasználást eredményezett, ez az érv pedig már a 19. század közepén megjelent, így nem a szovjet hatalom találmánya volt. A szakértő cáfolta azt az elterjedt nézetet is, miszerint a reform során az orosz írásmód az etimológiai elvről áttért volna a fonetikusra. Az orosz helyesírás továbbra is a morfológiai elven nyugodott, tehát a szavak jelentéshordozó részeit azonos módon kell írni.
Ez is érdekelhet
A reform elsődleges mozgatórugója az oktatás megkönnyítése volt. A 20. század elejére a je és a jaty betűk kiejtése a beszélt nyelvben már teljesen megegyezett, csupán grafikai különbség maradt közöttük. A diákoknak mechanikusan kellett bemagolniuk a szavak írásmódját. A pedagógusok azért támogatták a reformot, mert a bonyolult betűzés szinte lehetetlenné tette az írás-olvasás hatékony elsajátítását. Az egyszerűsítés tette lehetővé az analfabetizmus gyors, országos szintű felszámolását.
Bár a reform következtében bizonyos szavak esetében elvesztek a finomabb jelentésbeli megkülönböztetések, a rendszer rendszerezése elengedhetetlen lépés volt. Az Orosz Tudományos Akadémia szakértője kiemelte, az átalakítás nem eredményezte az orosz nyelv elszegényedését. A 20. század eleji intézkedések kizárólag a grafikai és írásbeli szabályokat érintették, magának a beszélt nyelvnek a gazdagságára és szerkezetére nem voltak hatással.
