Római kori temetőt és tömegsírt tártak fel Maroskeresztúron

Egy eddig ismeretlen, 2-3. századi római kori temetőt, valamint egy húsz gyermek csontvázát rejtő tömegsírt tártak fel a romániai Maroskeresztúron (Cristești) - tájékoztatott róla a Maros Megyei Múzeum. A leletegyüttes az ókori Dacia provincia keleti határvidékének demográfiai viszonyaiba és temetkezési szokásaiba enged betekintést.

A múzeum dr. Nicoleta Man által vezetett régészeti osztályának munkatársai a településen végzett megelőző feltárások során mintegy harminc temetkezési helyet azonosítottak. A sírokból a földi maradványok mellett gazdag tárgyi leletanyag – kerámiaedények, üvegtárgyak, ékszerek, pénzérmék, valamint világításra szolgáló mécsesek – került elő. Ezek a tárgyak egyértelműen ahhoz a polgári közösséghez köthetők, amely a területen állomásozó római alakulat környezetében élt.

A kutatók kiemelték: a legszokatlanabb régészeti jelenség egy olyan közös sírgödör volt, amelyben megközelítőleg húsz gyermek csontvázát azonosították. A szakemberek előzetes feltételezése szerint a tömegsír a polgári település kialakulásának korai szakaszában bekövetkezett, kiugróan magas mortalitással járó esemény – valószínűleg egy gyors lefolyású járvány – következménye lehet.

A felfedezés régészeti jelentőségét az adja, hogy bár a maroskeresztúri lelőhely évtizedek óta intenzíven kutatott és jól dokumentált, a településhez tartozó temető pontos elhelyezkedése egészen mostanáig ismeretlen volt a tudomány számára. A sírkert feltérképezése hiánypótló topográfiai adatokat szolgáltat a római kori településhálózat térszerkezetének megértéséhez.

Katonai és ipari központ a határon

Maroskeresztúr a római uralom idején, a Kr. u. 2. és 3. században Dacia provincia (ezen belül a későbbi Dacia Porolissensis adminisztratív terület) egyik legfontosabb keleti védelmi bázisa volt a limes mentén. Itt állomásozott az Ala I Gallorum et Bosporanorum milliaria elnevezésű, körülbelül ezer főt számláló lovassági segédcsapat. A katonai tábor körül – a birodalmi gyakorlatnak megfelelően – szinte azonnal kialakult egy katonaváros, amelyet az obsitosok, a katonák családtagjai, valamint a hadsereg ellátásából élő kereskedők laktak.

A régészeti adatok alapján ez a civil központ az évtizedek során nemcsak egy egyszerű logisztikai háttérbázis volt, hanem a tartomány egyik legjelentősebb fazekasipari központjává fejlődött. Az itt előállított, jó minőségű kerámiatermékek széles körben terjedtek el a régióban.

Míg a korábbi feltárások (kemencék, műhelyek maradványai) az itt élők gazdasági tevékenységét bizonyították, a most megtalált temető a lakosság biológiai, demográfiai és társadalmi összetételének – többek között a gyermekhalandóság mértékének – pontosabb, fizikai antropológiai kutatását is lehetővé teszi.