Római kori kutat és Antoninus-kori erődítményt tártak fel Nagy-Britanniában
Egy római kori kutat fedeztek fel történelmi épületek felújítása során az angliai Lincolnshire megyében található Caistorban, miközben Skóciában a Római Birodalom legészakibb határvonalához, az Antoninus-falhoz tartozó erődítmény maradványait azonosították a szakemberek.
Az angliai Caistor központjában egy egykori üzlethelyiség 4,4 millió font költségvetésű közösségi felújítása során a munkálatokat végző Caistor and District Community Trust munkatársai egy ókori római kútra bukkantak. Paul Kirkby, a tröszt képviselője a sajtónak elmondta: a kút felső részét a későbbi évszázadok során átépítették. A régészeti vizsgálatok 17. századinak vélt famunkákat – amelyeken még látszanak az eredeti szerszámnyomok –, valamint későbbi, a György-korból (18–19. század) származó téglafalazatot és burkolatokat azonosítottak az ókori alapokon. Mivel az azonnali restauráláshoz szükséges további 25 ezer font jelenleg nem áll rendelkezésre, a kutat ideiglenesen újra lezárták a későbbi, szakszerű műemléki bemutatás reményében.
A caistori felfedezéssel párhuzamosan a skóciai East Dunbartonshire-ben fekvő Bearsden településen, modern lakóházak kertjei alatt azonosították egy római erődítmény, valamint az Antoninus-fal egy szakaszának maradványait.
A területen 2017-ben kezdődtek a megelőző régészeti feltárások egy tervezett építkezés miatt. A skót műemlékvédelmi hivatal megbízásából a Guard Archaeology munkatársai azóta kiterjedt kutatásokat végeztek. Maureen Kilpatrick ásatásvezető régész közölte: a geofizikai felmérések és a próbaásatások egy kőalapozású gyeptégla sáncot, valamint egy tőzeggel, faanyaggal és növényi maradványokkal kitöltött árkot tártak fel. Az erődítmény árkából származó faanyagok radiokarbonos kormeghatározása megerősítette, hogy az építmény a Krisztus utáni 127 és 247 közötti időszakból származik. Az erőd stratégiailag fontos, magaslati ponton helyezkedett el, ahonnan a római helyőrség tökéletesen belátta az északi, a birodalom ellenőrzésén kívül eső területeket.
A két egymástól független, de időben egybeeső régészeti felfedezés átfogó képet ad a Római Birodalom britanniai jelenlétének sokszínűségéről, a keleti katonai támaszpontoktól egészen a legészakibb védelmi vonalakig. Az angliai Caistor település már a nevében is őrzi a római gyökereket: a szó a latin castra (katonai tábor, erőd) kifejezésből ered. A város területén ma is láthatók az egykori római erődítmény falmaradványai a helyi templomkert mellett, ami bizonyítja a régió stratégiai jelentőségét a provincia keleti felén.
Ez is érdekelhet
A skóciai leletek a birodalom határvédelmi rendszerének történetébe engednek bepillantást. Az Antoninus-falat (Vallum Antonini) Antoninus Pius császár parancsára kezdték építeni Kr. u. 142 körül, mintegy 160 kilométerrel északabbra a híresebb, kőből épült Hadrianus-faltól. A körülbelül 60 kilométer hosszú, a Firth of Forth és a Firth of Clyde (Bo'ness és Old Kilpatrick) között húzódó védmű kőalapzatra rakott gyeptéglákból és földből épült, amelyet mély árok és erődök hálózata egészített ki. Célja a meghódított dél-britanniai területek és a leigázatlan északi törzsek szállásterületeinek fizikai elválasztása volt.
A római hadsereg azonban ezt a legészakibb határvonalat alig két évtizeddel az építése után, a Kr. u. 160-as évek elején logisztikai és katonai okokból feladta, és visszavonult a jobban védhető Hadrianus-fal mögé. A bearsdeni feltárások tudományos jelentősége abban áll, hogy a modern urbanizált környezet ellenére is pontos geológiai és radiokarbonos adatokat szolgáltatnak a birodalom legészakibb, rövid életű határvidékének építési technikáiról és pontos kronológiájáról.
