Ritkán volt része boldog házasságban az Árpád-házi királylányoknak

Egy királyi dinasztia történelmi beágyazottságát nemcsak az határozza meg, hogy hány évszázadig uralkodott az általa birtokolt területeken, hanem az is, hogy mai szóval élve, milyen nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Az Árpád-ház e tekintetben nem panaszkodhat, hiszen a dinasztiából származó királyi lányok Európa csaknem minden szegletébe eljutottak. De vajon hogy boldogultak az új környezetükben? Milyen szerepet játszottak új otthonuk politikájában?

Árpád-házi császárnék

A középkori Európa két legrangosabb titulusa kétségtelenül a német-római és a bizánci császári cím volt, mindkettő az ókori Róma uralkodóinak eszmei örököseként tartotta magát számon. Éppen ezért a középkorban rendkívül jelentős presztízzsel bírt, ha egy dinasztia házasság révén szövetségese tudott lenni a két birodalom valamelyikének, azaz császárnét adhatott Bizáncnak vagy a Német-római Birodalomnak. Az Árpád-házból utóbbi nem került ugyan ki, de a konstantinápolyi birodalomba három magyar császárné is jutott.

Az első bizánci császárné Szent László lánya, Piroska (1088 k.–1134) volt, aki a birodalmat újra megerősítő Komnénosz-dinasztia császárához, II. Ióannészhez (1118–1143), vagy magyaros elnevezéssel, Jánoshoz ment feleségül. Bizáncban az Eiréné nevet vette fel. Ezt a frigyet – külpolitikai helyzetét megerősítendő – Könyves Kálmán hozta tető alá 1104-ben. A férje mellett Piroska elsősorban vallásos cselekedeteivel tűnt ki, a kormányzásba nem szólt bele. Éppen ezért láthatjuk őt például a Hagia Sophia vagy a Pantokrátor-kolostor mozaikjain, utóbbit maga a császárné alapította. Nyolc gyermeke született, többek között a trónt később megöröklő Mánuel bizánci császár is.

Margit (1175–1223) legidősebb lánya volt III. Bélának és Antiochiai Annának, s ő lett második felesége II. Iszaakiosz, vagy magyarosan II. Izsák bizánci császárnak, aki kétszer is trónra került (1185–1195, 1203–1204). Az 1185-ös házassága idején mindössze tízéves lány a Mária nevet kapta az ortodox hitre térése után. Neki és a férjének jóval kalandosabb élet jutott, miután 1195-ben II. Iszaakioszt a testvére nem csak letette a trónról, de bebörtönöztette és megvakíttatta. Hogy az egykori császár börtönéveit Margit hol töltötte, nem tudjuk, őt vélhetően kolostorba küldték.

Margit mostohafiának azonban sikerült elmenekülnie, és megállapodott a velenceiekkel és a negyedik keresztes hadjárat vezetőjével, Montferrati Bonifáccal. A keresztesek 1203-ban elfoglalták Konstantinápolyt, és Iszaakiosz visszatérhetett a császári trónra a fia társcsászáraként. A népszerűtlen és a kereszteseket mindenben kiszolgáló uralkodó ellen a bizánciak fellázadtak, mire a keresztesek 1204-ben ismét megostromolták és elfoglalták a várost, megszüntetve egyúttal a császárságot, és létrehozva a Latin Császárságot a helyén.

Mikor Montferrati Bonifác az embereivel a császári palotát fosztotta ki, rátalált az akkor már özvegy, ám a görög források szerint sugárzóan szép Margitra, és még 1204-ben feleségül vette. Mivel császári ambíciói kudarcot vallottak, Thesszaloniké királya lett, ám 1207-ben egy bolgárok elleni csetepatéban elhunyt.

A fiának, Demetriosznak a trónja egyáltalán nem volt biztos, ezért az első éveiben Margit a helyi bárókkal együttműködve kormányzott. Utóbb azonban el kellett menekülnie. Harmadik férje egy Nicolas Saint Omer nevű francia lovag, Boiótia ura volt. Két fiuk született, Béla és Vilmos. Margit végül visszatért Magyarországra, és megkapta a későbbi macsói bánság területét Keve várával. Magyarországra az Iszaakosztól született fiai, Kalojan és Vilmos jutottak el, mindketten ispáni címet kaptak, utóbbi később lovászmester is volt.

Miután a Palailogosz-dinasztia visszaállította a bizánci császárságot 1261-ben, VIII. Mihály még ugyanabban az évben társcsászárává emelte a fiát, II. Andronikoszt. A cím mellé még megszerezte Annának (1260 k.–1281), V. István magyar király lányának a kezét 1274-ben. Anna nem hagyott komoly nyomot a bizánci történelemben, gyermekszülésben halt meg 1281-ben, egy évvel azelőtt, hogy a férje egyeduralkodóvá vált volna. Anna fia, Mihály szintén társcsászár volt, ám még apja életében elhunyt, unokája viszont III. Andronikosz néven lett az egyik legkétesebb hírű bizánci császár.

Csehek célkeresztben

A Magyar Királyság dinasztikus politikájában értelemszerűen a közeli szomszédság töltötte be a legfontosabb szerepet, ezért a cseh és lengyel uralkodók legalább olyan gyakran házasodtak az Árpádok családjából, mint azok tőlük.

Adelhaid (1040 k.–1062) I. András király egyetlen lányaként az 1058-ban Magyarországra menekült II. Vrasztiszláv cseh fejedelemhez ment feleségül. Házasságukból négy gyermek született, közöttük a későbbi cseh király, II. Bretiszláv, de Adelhaid már nem érhette meg, hogy a férje is megkapja a császártól ezt a címet, 1062-ben ugyanis elhunyt.

Eufémia (1055–1111) – I. Béla lánya – ugyan nem lett soha cseh királyné, de a morva hercegi címet birtokló Ottónak volt a felesége, és három gyermekük született. A legidősebb, Szvatopluk rövid ideig Csehország hercege is lett, míg meg nem gyilkolták 1109-ben. Testvére, Ottó is hasonló sorsra jutott, ám ezt az édesanyjuk már nem érte meg.

II. Géza lányát, Erzsébetet (1145–1189) Frigyes cseh fejedelemhez adták hozzá még 12 évesen. Kétszer jutott neki jelentős szerep, mindkét alkalommal régensként a férje távollétében védte meg sikeresen Prágát egy trónkövetelőtől.

II. Géza másik lányáról, Odoláról szinte semmit nem tudunk, csak azt, hogy az említett Frigyes elődjének, II. Ulászló cseh király egyik fiának volt a jegyese.

Konstancia (1180–1240) I. Ottokár (1198–1230) cseh királynak lett a házastársa, miután amaz elvált az előző feleségétől. Az ürügyet az szolgáltatta, hogy közeli rokonok voltak, de Konstancia még ennél is közelebbi rokonnak számított, ám a pápa, hosszú időt követően, jóváhagyta a válást.

Konstancia királyné neve elsősorban a kolostoralapításai és adományai kapcsán maradt fenn. Közvetítőszerepet vállalt a két fia, I. Vencel cseh király és Przemysl morva őrgróf között, akik többször vívtak egymás ellen háborút.

Árpádok Lengyelországban

A magyar uralkodóház másik népszerű célpontja értelemszerűen a szomszédos Lengyel Királyság volt. Már Géza fejedelem lánya, Judit is ide házasodott. Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemnek lett a második felesége, férje azonban hamarosan eltaszította magától őt és a fiát, Veszprémet. További életéről nem igen tudunk, sőt akad olyan feltételezés is, amely megkérdőjelezi, hogy Judit valóban Géza fejedelem lánya volt.

Gertrúdnak, aki Wertner Mór genealógus, történész szerint II. (Vak) Béla lánya lett volna, ugyancsak kevés nyoma maradt fenn a történelemben, a lengyel források például nem is említik. Nem kizárt, hogy Erzsébet (1128–1154), akiről csak annyit tudunk, hogy egy magyar király lánya, és III. Mieszko lengyel fejedelem felesége volt, esetleg azonos lehetett vele. Mindenesetre Erzsébet lett az elkövetkező lengyel királyok egyik ősanyja.

IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülöttje, az 1999-ben szentté avatott Kinga (1224–1292) V. Boleszló lengyel fejedelemhez ment feleségül 15 évesen. Kinga szüzességi fogadalmat tett, és a férje úgy döntött, hogy követi a példáját. Számos legenda fűződik a nevéhez, sőt úgy tartják, hogy köze volt a wieliczkai sóbányák megnyitásához is, amelyekhez a magyarországi Máramarosból vitt bányászokat.

Kinga testvérei között ott találjuk Szent Margitot és Boldog Jolánt (1235 k.–1298) is, utóbbi szintén Lengyelországba ment férjhez, Jámbor Boleszláv kaliszi és gnieznói herceghez. Három gyermekük született, majd a férje 1279-ben bekövetkezett halála után vonult kolostorba. Lánya révén Nagy Lajos király dédnagyanyja is volt.

Európa szívéből

Géza fejedelem (945?–997) lánya, Ilona Bulgáriába ment férjhez Gavril Radomirhoz, a bolgár cár fiához, ám őt is, akárcsak a testvérét, Juditot a férje eltaszította magától, miután a remélt magyar segítség nem érkezett meg a Bizánc elleni harcokhoz. Egyes történészek szerint Ilona és Judit sorsa nem hasonló volt, hanem valójában egy személyről beszélhetünk. Merthogy Ilona (vagy Judit) testvérének, aki a velencei dózse felesége lett, a nevét sem tudjuk pontosan: Gizellának, Máriának és Ilonának is említik. Neki is vissza kellett menekülnie Magyarországra, miután a férjét elűzték Velencéből, igaz így a fia, Péter megörökölhette a magyar trónt.

I. Béla (1016–1063) lánya, Zsófia Ulrik isztriai őrgrófhoz ment feleségül, de csak azután, hogy a férje nagybátyja, aki az eredeti jegyese volt, idő előtt elhalálozott. Három lányuk és két fiuk született, utóbbiak mindketten megörökölték apjuk címét. Ulrik 1070-ben bekövetkezett halála után Zsófia másodszor is férjhez ment, Magnus szász hercegtől két lánya született.

I. (Szent) Lászlónak (1046–1095) kétségkívül Piroska volt a híresebb gyermeke, ám egy másik lánya Kijevbe ment férjhez II. Szvjatopolk nagyfejedelem fiához, Jaroszlávhoz. Néhány történeti munka tudni véli, hogy Leának hívták, további sorsa bizonytalan. A férje mindenesetre nem örökölte meg a nagyfejedelmi trónt, utóbb Magyarországra kellett menekülnie.

Zsófiának (1136–1161), II. (Vak) Béla (1108–1141) lányának csaknem sikerült az, ami az Árpád-házból senkinek, mert eljegyezték III. Konrád császár örökösével, Henrikkel. Már gyermekként elvitték a császári udvarba, hogy elsajátítsa a nyelvet és a helyi szokásokat. II. Géza azonban már korántsem volt annyira lelkes híve a német szövetségnek, miután Konrád támogatta Boriszt, Kálmán törvénytelen fiát. Az eltervezett frigyet végül sosem teljesítették be. Zsófia az admonti kolostor apácái közé került, míg Henrik apja halála előtt elhunyt, így nem lett belőle császár. Géza többször tett kísérletet arra, hogy visszahívja Magyarországra a testvérét, de ő inkább Admontban maradt.

III. Béla a lányát, Zsófiát (1155–1199) vélhetően a nyugati orientáció mellett azért is adta hozzá V. Lipót osztrák herceghez, hogy megbékítse. Lipót testvére, Ágnes ugyanis III. István király felesége volt, és a király halála után terhesen menekült el Magyarországról Béla elől. Lipót egyébként arról vált nevezetessé, hogy részt vett a harmadik keresztes hadjáratban, és ő volt az, aki elfogatta Oroszlánszívű Richárdot, amiért a pápa kiátkozta őt. Lipót később leesett a lováról, a lába eltört, és a sebe elfertőződött, amibe belehalt, mielőtt az átkot feloldották volna. Két fiából is osztrák herceg lett, az özvegy Ilonát öt évvel később érte a halál, a heiligenkreuzi apátságban temették el.

A középkori királyi házasságokat ritkán kötötték szerelemből, Mária (1204–1237) esete azonban azért különleges, mert az apját, II. Andrást is kényszerítették a házasságra. II. Aszen Iván bolgár cár ugyanis csak akkor volt hajlandó keresztül engedni az országán a hazatérő királyt, ha az odaígéri az egyik lánya kezét. A frigy végül néhány évvel később jött létre, miután mind az ortodox, mind a katolikus egyház beleegyezett a frigybe. Mária az egyik fiával együtt pestisben halt meg 1237-ben, másik fia, Kálmán utóbb bolgár cár lett.

Aragóniától Halicsig

Zsófia testvérét, Szent Erzsébetet (1207–1231), a marburgi őrgróf feleségét aligha kell bemutatni. Már fiatalon elhagyta Magyarországot, hogy beilleszkedjen az új környezetébe. Végül Lajossal házasodott össze, miután bátyja váratlanul elhunyt. Ennek ellenére Erzsébet boldog házasságban élt, három gyermeknek adott életet. Rendkívül komolyan vette az egyházi kötelességeit, és nagylelkű adományokat is tett a környék szegényei javára. A férje 1227-es halála után azonban a család megtiltotta neki az adományozást, mire elhagyta Wartburgot. II. Frigyes császár megkérte a kezét, és II. András is hazahívta Magyarországra, ő azonban zárdába vonult. 1235-ben, alig négy évvel a halála után avatták szentté, és rövid időn belül a középkor legismertebb magyar női szentjévé vált.

Féltestvérük, Jolán (1219–1251) egész más szerepet töltött be. Az ő férje I. Jakab aragóniai király volt, akinek első házasságát a pápa úgymond közeli rokonság miatt bontotta fel. Az egyházfő egyúttal tető alá hozta a második házasságot is Jakab és Jolán között. Új környezetébe a királyné könnyedén beilleszkedett, az édesanyja, Courtenay Jolán révén nemigen voltak nyelvi akadályai.

A férje mellett fontos tanácsadói szerepet töltött be, elkísérte a hadjárataira is (egyik alkalommal még várandós is volt). Emlékezetében kiemelik műveltségét, tudjuk, sakkozni is korán tanult meg. A királyi párnak tíz gyermeke született, és a pár a fennmaradt források alapján annak ellenére boldog volt, hogy Jakab rendszeresen félrelépett. Jolán 32 évesen váratlanul hunyt el egy lázas betegség következtében, végrendeletében testvérei példáját követve nagylelkű adományokat tett.

IV. Béla lánya, Erzsébet (1236–1271) a híressé vált nagynénjéről kapta a nevét. 14 évesen adták hozzá Henrik bajor herceghez. A Wittelsbach-ház szövetsége azért vált fontossá a magyar királynak, hogy ellensúlyt képezzen II. Ottokár cseh királlyal szemben. Erzsébet nem folyt bele a politikába, ellenben tíz gyermekkel ajándékozta meg a férjét. Közülük Ottó rövid ideig Magyarország királya is volt.

Testvére, Konstancia (1237–1276) Lev Danilovics halicsi fejedelemnek lett a felesége, miután IV. Béla lemondott annak meghódításáról. Konstancia megőrizte katolikus hitét. Egyes források szerint ez és a férj erőszakos természete boldogtalanná tette a házasságukat, más adatok viszont arra mutatnak, hogy Lev Danilovicsnak nem volt ellenére a katolicizmus terjedése. Konstancia mindenesetre még a férje életében zárdába vonult. 1674-ben avatták boldoggá.

Katalinból (1256 k.–1314 k.), V. István lányából szerb királyné lett, miután a férje, Dragutin István 1276-ban megörökölte a trónt. 1282-ben azonban lemondott róla a testvére javára, és attól fogva csak a Szerémségben uralkodott. Egyesek szerint egy lovasbaleset volt a lemondás oka, amely István férfiasságát is összezúzta, így egy korabeli görög történetíró szerint Katalin a sógora ágyában keresett vigaszt, noha a szerb források erről hallgatnak. Leszármazottai között egyébként nemcsak Nagy Lajos király felesége található meg, de Zsigmond király és a Cillei család késői tagjai is.

Mária (1257–1323), aki szintén V. István lánya volt, jelentős szerepet játszott Magyarország történetében, elsősorban azért, mert előbb a fiának, Martell Károlynak, majd az unokájának, a későbbi I. Károly magyar királynak igyekezett minden erejével érvényesíteni a trónigényét, amelyről ő maga mondott le a javukra. Férje, II. Károly politikájában is szerepet vállalt. Ez akkor történt, amikor hites ura a Szicíliáért folyó háborúja során fogságba esett, Mária pedig régensként kormányozta Nápolyt. 14 gyermeke született. Gyermekeinek és olykor még az unokáinak a házasságaiba is beleszólt. Tevékenysége eredményeképpen került trónra a magyarországi Anjou-ház. Túlélte a férjét, és valószínűleg férje 1323-as halálakor ő volt az utolsó előtti egyenes ági Árpád-házi, aki még életben volt.