Rejtett oldalakat találtak egy hatodik századi kódexben
Negyvenkét korábban ismeretlen, szabad szemmel láthatatlan oldalt fejtettek meg a 6. századi Codex H néven ismert bibliai kéziratból – számolt be róla a Glasgow-i Egyetem. A multispektrális képalkotással vizsgált pergamenek Szent Pál leveleinek korai másolatait, valamint a késő ókori másolómesterek eddig ismeretlen szerkesztési módszereit tárják a tudományos közösség elé.
A Garrick Allen teológiaprofesszor által vezetett kutatócsoport a Korai Kéziratok Elektronikus Könyvtárával együttműködve vizsgálta meg a kódex Európa-szerte szétszóródott töredékeit. A szakemberek fejlett multispektrális képalkotó eljárásokat alkalmaztak azoknak a „szellemlenyomatoknak” a láthatóvá tételére, amelyek az évszázadokkal ezelőtti újraírást és könyvkötészeti munkákat követően, az új tinta kémiai reakciója révén tükörképként ivódtak át a szomszédos oldalakra. A párizsi szakértők bevonásával végzett radiokarbonos kormeghatározás tudományosan is megerősítette, hogy a vizsgált pergamenek a 6. századból származnak.
A most előkerült szövegrészek bár magukat az újszövetségi leveleket illetően nem tartalmaznak érdemi teológiai eltérést az eddig ismertekhez képest, a rajtuk lévő korai fejezetfelosztások jelentősen eltérnek a ma használatos bibliai szerkezettől. Emellett a kézirat szerkesztési módja is egyedülálló a korszakban: a szöveget nem folyamatos blokkokban, hanem jelentés alapján strukturált egységekben másolták le.
Ez a technikai megoldás a lapszéli javításokkal és kommentárokkal együtt bizonyítja, hogy a szöveget a korai középkorban nem csupán mechanikusan másolták, hanem aktívan értelmezték és javították is. A Templeton Vallási Tröszt és a Művészeti és Bölcsészettudományi Kutatási Tanács által finanszírozott projekt keretében a kutatók hangsúlyozták: a vizsgált nyomok alapján a kódex eredetileg több száz oldalas lehetett.
Ez is érdekelhet
A középkori könyv-újrahasznosítás gyakorlata
A Szent Pál leveleit tartalmazó görög nyelvű kéziratot a 13. században a görögországi Athosz-hegyen található Nagy Lavra (Megiszi Lavra) kolostorban szedték szét. Ez a folyamat nem szándékos kulturális pusztítás volt, hanem rutinszerű könyvkötészeti eljárás: a régebbi, elavultnak vagy feleslegesnek ítélt pergameneket (amelyek rendkívül drága alapanyagnak számítottak) gyakran újrahasznosították (palimpszesztként) újabb kötetek kötéstábláinak megerősítéséhez vagy előzékpapírként.
Ennek a középkori újrahasznosításnak köszönhető, hogy a Codex H maradványai – fizikailag beépülve más könyvekbe – túlélték az évszázadokat. A 19. század óta a kötéstáblákból fokozatosan kibontott töredékek ma Olaszország, Görögország, Oroszország, Ukrajna és Franciaország különböző nemzeti könyvtáraiban találhatók meg.
