Skót kísérleti régészeti projekt vizsgálja a híres Kellsi kódex eredetét

Elképzelhető, hogy a középkori ír-angolszász művészet egyik legkiemelkedőbb alkotását, a több mint 1200 éves Kellsi kódexet (Book of Kells) nem a skóciai Iona szigetén, hanem az észak-skóciai Felföldön, az Easter Ross régióban található Portmahomack egykori kolostorában készítették – derül ki a Society of Antiquaries of Scotland (Skót Régiségtani Társaság) szerdai bejelentéséből, amely egy új, kísérleti régészeti projekt elindításáról számolt be.

A több mint kétezer fonttal támogatott kutatási programot Thomas Keyes kézműves mester fogja vezetni - írta meg a BBC. A projekt célja, hogy gyakorlati úton modellezze a Portmahomack lelőhelyén az 1990-es és 2000-es évek fordulóján feltárt kora középkori pergamenkészítő műhely működését.

A régészek korábban csontcövekeket, kaparókéseket, habköveket, valamint egy 1500 literes, kővel bélelt áztatómedencét találtak a helyszínen. Keyes a kísérlet során rekonstruálja ezt a medencét, hogy tesztelje azt az egyedi helyi eljárást, amely a hiányzó mész helyett tengeri moszat elégetéséből származó hamuzsírt használt az állatbőrök szőrtelenítéséhez.

Az elmélet szerint ez a kevésbé maró hatású moszatos eljárás elősegítette a baktériumok elszaporodását az áztatóoldatban, amelyek lassan lebontották a bőrt. A Kellsi kódex pergamenlapjain – több más korabeli kézirathoz hasonlóan – apró, himlőhelyhez hasonló lyukak találhatók, amelyeket a kutatók szerint éppen ez a bakteriális folyamat okozhatott. A kísérleti régészet során elkészített új pergamenmintákat a tudósok közvetlenül fogják összehasonlítani az eredeti, 9. századi kézirat anyagával. Az eredményeket a tervek szerint 2026 végén hozzák nyilvánosságra.

Dr. Helen Spencer, a társaság kutatási vezetője hangsúlyozta: bár Iona szigetének szerepét elsősorban írásos források támasztják alá, Portmahomack az egyetlen olyan ismert kora középkori észak-európai lelőhely, amely fizikai bizonyítékokkal – a pergamenkészítés mellett pigmentek és a könyvborítóhoz használt üvegdíszek nyomaival – is rendelkezik a kéziratkészítésről.

A "Kellsi kódex" rejtélye

Az Újszövetség négy evangéliumát tartalmazó, latin nyelvű Kellsi kódex a kelta és az angolszász könyvfestészet csúcspontja. Bonyolult iniciáléi, geometriai mintái és alakábrázolásai miatt az utókor gyakran "az angyalok munkájaként" hivatkozott rá. Az 1661 óta a dublini Trinity College könyvtárában őrzött kódex pontos eredete a mai napig az európai kódexkutatás egyik legnagyobb vitatémája.

A hagyományos és legszélesebb körben elfogadott történelmi narratíva szerint a kéziratot a 8. század végén vagy a 9. század legelején kezdték el másolni a nyugat-skóciai Iona szigetének Szent Kolumba által alapított kolostorában. Amikor 806-ban a vikingek megtámadták és kifosztották a szigetet, a mészárlást túlélő szerzetesek Írországba menekültek, magukkal víve a befejezetlen művet a meath-i Kells apátságába, ahol vélhetően befejezték azt.

A portmahomacki kísérleti projekt sikere esetén azonban ez a klasszikus elmélet részben megdőlhet, áthelyezve a kora középkori piktek és skótok spirituális és kulturális központjának földrajzi súlypontját a Felföld keleti partvidékére.