Politikai gyilkosság vagy jogos ítélet? Sir John Fenwick és a Bill of attainder története

1696. november 25-én, hosszas tanácskozás után az angol alsóház elfogadott egy rendkívüli törvényjavaslatot, amely a szokásos büntetőeljárás nélkül nyilvánította árulónak Sir John Fenwicket. A jakobita kapcsolatokkal gyanúsított férfit 1697 januárjában fejezték le a Tower Hillen. Dr. Paul Seaward és más történészek szerint ügye jól mutatja, hogyan vált a dicsőséges forradalom utáni Angliában a jog, a politika és a félelem bárki ellen felhasználható, veszélyes egyveleggé.

A jakobiták árnyékában

Az 1688-as „dicsőséges forradalom” során az angolok megfosztották trónjától a katolikus II. Jakab királyt, és helyére a protestáns Orániai Vilmost tették. Ezzel azonban a történet korántsem ért véget; a következő évtizedben az angol politikát ugyanis folyamatosan beárnyékolták Jakab király visszatérési kísérletei. Erőfeszítéseit Angliában is számos ember támogatta: voltak ugyanis, akik vallási és politikai alapon felháborítónak tartották, hogy Isten felkent királyát letaszították a trónról, míg másokat az angol alkotmány átalakulása aggasztott. Ebben a feszült légkörben lépett színre – és bukott el – Sir John Fenwick.

Ki volt Sir John Fenwick?

Fenwicket kortársai bátor, de nem túl bölcs emberként jellemezték. Annyit biztosan tudunk róla, hogy az 1670-es években magas katonai pozícióban harcolt Flandriában. Az 1688-as forradalom idején lemondott katonai rangjáról. Az 1690-es évek elején feleségével együtt valószínűleg tényleg részt vett egy összeesküvésben – pontos szerepe azonban máig nem tisztázott.

Egy balul sikerült menekülés története

1696 februárjában leplezték le a III. Vilmos ellen tervezett merényletet. A hatóságok ezt követően mindenkit letartóztattak, aki egy kicsit is gyanúsnak tűnt. Így került az alsóház elé Fenwick ügye is, akit két gyanúsított – George Porter és Cardell Goodman – vallomása alapján minősítettek bűnösnek. Az angol nemes hiába próbált elmenekülni – 1696 júniusában, szökés közben elfogták és a parlament elé állították.

A Bill of attainder

Ezt követően a kétségbeesett Fenwick alkut ajánlott: az életéért cserébe hajlandó lett volna elárulni állítólagos társai nevét. A történettudomány jelenlegi állása szerint azonban a férfi random nevek tömkelegét zúdította a hatóságokra. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy időközben Goodman sikeresen Franciaországba menekült, az angol jog szerint pedig két tanú kellett ahhoz, hogy valakit elítélhessenek.

Az ekkor éppen külföldön tartózkodó király azonban egyre türelmetlenebbül várta az ítéletet, így a parlament úgy döntött: itt az ideje nyíltan szembenézni az üggyel. Ekkor fogadta el az alsóház az ún. Bill of attaindert, amely lehetővé tette, hogy bizonyos esetekben a parlament is hozhasson halálos ítéletet – rendes bírósági per és tanúk nélkül.

Vita az alsóházban

A Commons Journal, a korabeli alsóház hivatalos jegyzőkönyve csak szűkszavúan rögzíti az eseményeket, de még így is érezni, hogy a vita meglehetősen viharos lehetett. A szavazati arányokból tisztán látszik a megosztottság: az 1696. november 25-ei szavazáson 189-en támogatták, és 156-an ellenezték az új törvényjavaslatot. A Bill of attaindert végül a felsőház is elfogadta. Orániai Vilmos január 11-én szentesítette – megpecsételve ezzel Fenwick sorsát is.

Kivégzés a Tower Hillen

III. Vilmos annyi engedményt tett Fenwicknek, hogy engedélyezte a lefejezést a jóval megalázóbb akasztással szemben. Az ítéletet 1697. január 28-án hajtották végre a Tower Hillen. Sir John Fenwick kivégzését már a kortársak is kétesen ítélték meg: sokan ugyanis a jogállamiság megsértésének látták az attainder-törvényjavaslat elfogadását.