Pinochet által megsemmisíttetett falfestményt restaurálnak Chilében

Több mint ötven évvel a katonai puccs után Chilében megkezdték Julio Escámez monumentális falfestményének helyreállítását, amelyet Augusto Pinochet diktatúrája idején tüntettek el. A nagyszabású restaurálási projekt nemcsak a latin-amerikai szocialista művészet egy elveszettnek hitt remekművét adja vissza, hanem rávilágít arra is, hogy az alkotást a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem verték szét, csupán vastag festékréteggel fedték el.

A chilláni városháza dísztermében 2021-ben indult projekt jelenleg a harmadik fázisában tart. A szakemberek milliméterről milliméterre, rácshálós módszerrel távolítják el azt a tizenkét réteg fehér festéket, amellyel a kompozíciót évtizedekkel ezelőtt vastagon bemázolták. Elvira Fuchslocher, a restaurátorcsapat vezetője hangsúlyozta, hogy kivételes esetről van szó, mivel ritka az ilyen kaliberű, festékrétegek alatt ilyen hosszú ideig fennmaradt falfestmény.

A Művészeti Egyetem első, 2021-es falkutatása során bukkantak rá a lángokat ábrázoló narancssárga festéknyomokra. A munkálatok során kiderült, hogy a korabeli pletykákkal ellentétben - amelyek szuronyokkal történő rongálásról, kátrányozásról, vagy a művész saját beszámolója szerint vésővel és kalapáccsal végzett pusztításról szóltak - a művet pusztán lefestették. A 2027 decemberére tervezett befejezésig a kutatók azt is vizsgálják, hogy az alkotás eredetileg két különálló freskóból állt-e.

A feltárás során a szakértők megállapították, hogy a falfestmény a korábban feltételezett mintegy 42 négyzetméteres méretnél is nagyobb volt. Karin Cárdenas történész szerint a Kezdet és vég (Principio y Fin) cím valójában két külön alkotást takarhat: míg az egyik rész a drámai osztályharcot ábrázolja, a másik egy távcsőbe tekintő, nyugalmat és szemlélődést sugárzó női csoportot jelenít meg.

Az évtizedek során a terem átalakítása is károkat okozott, a belmagasság csökkentése és egy újonnan vágott ablak miatt a mű egy része fizikailag is megsemmisült. A feltárt és azonosított falfestményeket a chilei Nemzeti Műemlékvédelmi Tanács 2024-ben nemzeti műemlékké nyilvánította.

Az alkotás sorsa szorosan összefonódik Chile 20. századi viharos történelmével. A művet 1969-ben, Salvador Allende elnökválasztási győzelmének előestéjén rendelte meg Eduardo Contreras Mella polgármester. Julio Escámez két évig dolgozott a kompozíción, amelyet végül 1972-ben az új városvezető, Ricardo Lagos Reyes avatott fel.

A művet hónapokkal később maga Allende is megtekintette, a Nobel-díjas Pablo Neruda pedig úgy jellemezte az alkotást, mint ami a teremtés legkülönlegesebb, a mélység és az igazság nyugalmát hordozó esszenciáit tartalmazza. Augusto Pinochet 1973-as jobboldali katonai puccsa és Allende demokratikus kormányának megdöntése után azonban a szocialista eszmeiséghez köthető művet a diktátor megsemmisítésre ítélte.

A falfestmény eltüntetése mélyen érintette a Costa Ricába száműzött Escámezt; unokahúga, a Fundación Escámez alapítványt vezető Catalina Sverlij az El País lapnak adott nyilatkozatában kiemelte: a művész a freskó sorsában egész Chile tragédiáját látta.