Pestis idején a feltámadó holtaktól is rettegtek a középkori németek

2020. szeptember 8. 15:58 Múlt-kor

Nagyszámú középkori sír elemzése rámutatott: a német nyelvű európai vidékeket sújtó pestis idején megnőtt az arccal lefelé temetett emberek száma. Mit kívántak ezáltal elérni az élők?

Korábban

Arccal lefelé

2014-ben Amelie Alterauge svájci antropológus csupán néhány napja kezdte meg a munkát új munkahelyén, a Berni Egyetem Törvényszéki Orvostudományi Intézeténél, amikor egy építkezés során előkerült több évszázados temetőben lévő, meglehetősen különös temetkezés kivizsgálására hívták. A helyszínen fellelt mintegy 340 sír közül egy azonnal feltűnt a kutatóknak: egy középkorú férfi, akit egy eldugott sarokban arccal lefelé temettek el.

„Sohasem láttam még élőben ilyen temetkezést” – mondta el Alterauge. A feltárás során egy vaskést és egy érmékkel teli tarisznyát találtak a férfi hóna alatt, helyzetük arra engedett következtetni, hogy egykor ruhái alatt lehettek. A pénzérmék alapján 1630 és 1650 közé volt datálható a temetkezés, ekkoriban Svájc e régiójában pestisjárványok sorozata pusztított.

„Olyan volt, mintha sem a család, sem a temetést végző személy nem akarta volna átkutatni a holttestet” – mondta Alterauge. „Lehet, hogy már nagyon oszlásnak indult, amikor eltemették – vagy fertőző betegségben szenvedett, és senki sem akart túl közel kerülni hozzá.”

A felfedezés további arccal lefele temetett emberi maradványok felkutatására indította el Alteraugét Svájc, Ausztria és Németország területén. Habár rendkívül ritkák, korábban is dokumentáltak hasonló temetkezéseket – különösen Kelet-Európa szláv népek lakta részein.

A szokást gyakran más temetkezési eljárásokhoz, mint például a holttest kövekkel való „leszorításához” vagy a különböző csonkításokhoz hasonlítják, amelyeket a vámpírok és más élőholtak elleni védekezésnek tartottak egykor – mind azt voltak hivatottak megakadályozni, hogy az illető ki tudjon jutni sírjából.

Alterauge szerint azonban sosem vizsgálta senki rendszerben a középkori német nyelvű területeken, azaz a mai Svájcban, Ausztriában és Németországban az arccal lefelé való temetkezések jelenségét.

Most, a PLOS One című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban Alterauge és kutatótársai csaknem száz hasonló temetkezést elemeztek, amelyek keletkezése mintegy 900 évet ölel fel. A temetkezések mindegyikét német nyelvterületen dokumentálták a régészek.

Az adatok arra utalnak, a temetési szokások változása a pestisjárványokhoz köthető, illetve ahhoz a hiedelemhez, hogy az áldozatok visszatérhetnek kísérteni a túlélőket.

következő oldal 1 / 4