Bronzkori leletek igazolják az új bajor régészeti törvény sikerét

A bajorországi műemlékvédelmi hatóságok két kiemelkedő bronzkori lelet bemutatásával demonstrálták a három éve bevezetett új, állami kincsleletekre vonatkozó törvényük gyakorlati sikerét. A Bajor Állami Műemlékvédelmi Hivatal (BLfD) és az Állami Régészeti Gyűjtemény (ASM) közös sajtóközleménye szerint a jogszabály-módosítás hatékonyan segíti a régészeti örökség megmentését. A bemutatott leletek - egy kőből készült öntőforma és egy kiterjedt bronzkincs - rávilágítanak arra, hogy a szigorúbb állami szabályozás és az együttműködő lakosság hogyan járulhat hozzá a múlt megismeréséhez.

A bajor állam 2023. július 1-jén vezette be a kincsleletekre vonatkozó új szabályozást (Schatzregal), amely véget vetett a korábban érvényes, úgynevezett hadriánuszi megosztásnak. A korábbi rendszerben a talált régészeti tárgyak tulajdonjoga felerészben a megtalálót, felerészben a földtulajdonost illette. Az új műemlékvédelmi törvény értelmében a bajor földön előkerülő minden régészeti lelet automatikusan a tartomány kizárólagos tulajdonába kerül. A jogszabály ugyanakkor kompenzálja az állampolgárokat: ha a szakszerűen és legálisan feltárt lelet értéke meghaladja az ezer eurót, a megtaláló és a telek tulajdonosa is állami jutalomban, illetve kártérítésben részesül.

A BLfD és az ASM a törvény gyakorlati működésének illusztrálására először egy 2025 nyarán felfedezett, kivételes alsó-frankföldi leletet mutatott be. A Großeibstadt közelében zajló ásatások során a régészek egy urnamezős kultúrához (Kr. e. 1300-800) tartozó síkvidéki települést tártak fel. Itt egy Bajorországban egyedülálló tárgyra bukkantak: egy markolattüskés bronzkard homokkőből készült öntőformájának teljesen ép felére. A szakemberek egy kőből faragott ékszeröntő formát és egyéb struktúrákat is azonosítottak a helyszínen, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy mintegy 3000 évvel ezelőtt egy bronzműves mester műhelye működött a területen. A leletegyüttes állami felbecsülése után a földtulajdonos megkapta a több ezer eurós kompenzációt.

A második bemutatott eset egy amatőr fémkeresős példamutató együttműködését emelte ki. Egy engedéllyel rendelkező kutató 2024 októberében a felső-bajorországi Chiemgau régióban, Grabenstätt határában számos bronztárgyra bukkant. A férfi azonnal, szakszerűen dokumentálta a leleteket, és értesítette a műemlékvédelmi hivatalt. A hatóságokkal szorosan egyeztetve a fémkeresős a következő két évben (2025-ben és 2026-ban) szisztematikusan átvizsgálta a területet, mivel kiderült, hogy egy korábbi földmunka során a kincslelet eredeti kontextusa megsemmisült, és a tárgyak nagy területen szóródtak szét.

A kitartó munka eredményeként 52 karkötőt és lábperecet, két peremes baltát, egy ólomkarkötő töredékeit, legalább egy bronzcsésze darabjait, valamint egy tányér méretű olvasztott bronzlepényt sikerült megmenteni. A lelet a késő urnamezős korból (Kr. e. 880-800) származó dél-bajorországi kincsek egyik legjelentősebb darabjává vált, amelyért a megtaláló és a földbirtokos is megkapta a törvényes jutalmat.

Az urnamezős kultúra a késő bronzkor egyik legmeghatározóbb európai régészeti egysége volt, amely hatalmas területet fedett le a Kárpát-medencétől egészen a mai Franciaországig. A korszak nevét a hamvasztásos temetkezési rítus általánossá válásáról kapta, amikor a halottak hamvait kerámiaurnákba helyezték, és azokat kiterjedt temetőkben (urnamezőkön) hantolták el.

Ez az időszak a fémfeldolgozás robbanásszerű fejlődését hozta: a bronzművesek ekkoriban tértek át a tömegtermelésre, amelyet a grabenstätti kincshez hasonló, nyersanyagokat és félkész termékeket (bronzlepényeket) tartalmazó depóleletek is igazolnak. A kardöntő formák viszonylagos ritkasága pedig arra utal, hogy a fegyvergyártás komoly szaktudást igénylő, központosított tevékenység lehetett a korabeli társadalomban.

A németországi régészeti törvények tartományonként eltérőek. Bajorország volt az utolsó német tartomány, amely 2023-ban megszüntette a római jogban gyökerező, úgynevezett hadriánuszi megosztást, és bevezette a kizárólagos állami tulajdonjogot az archeológiai kincsek felett. A törvényhozók célja az volt, hogy a tudományos szempontból felbecsülhetetlen értékű leletek ne tűnhessenek el a magángyűjtők elzárt vitrinjeiben, hanem múzeumokba kerüljenek, és a kutatók számára is hozzáférhetők maradjanak.

A bajor rendszer sajátossága, hogy a centralizált tulajdonjog ellenére a leleteket - amennyiben az infrastruktúra adott - igyekszik visszajuttatni a feltárás helyszínéhez közeli regionális múzeumokba. A BLfD adatai szerint jelenleg több mint 9000 régészeti tárgyat állítanak ki Bajorország-szerte 130 különböző helyi intézményben, ami a decentralizált kulturális örökségvédelem sikerét mutatja.